Feketemosó: Gyógyvíz

Vibrál a medence szélén az úszómester / napszemüvegéről agresszíven odaszökkenő / fénytükör, fél, hogy a vízhez ér. – Szabó Dárió írja a Feketemosót.

~

A medence szélénél idős férfiak gyülekeznek
egy kis sakktábla körül. Derékig még ellepi őket a
nyugtalan strandvíz, vállaikon az anyajegyek
akár az ismerős csillagképek hidegsége.
A játszma nyitása után mindent elönt a víz,
de csak a Nap fulladozik bőrünkön keresztül.

~

A vízcseppek gyöngyöző szolidsága, amikor
a naptej illatával keveredik, a galaxisok
összeomlását idézi; csendben, tudomásunkon
kívül fodrozódik a test a ráomló Nappor alatt.
Vibrál a medence szélén az úszómester
napszemüvegéről agresszíven odaszökkenő
fénytükör, fél, hogy a vízhez ér.

~

A medencében a sakkfigurák szabályokat keresnek,
csodálják a lassú hullámzás kiszámíthatóságát,
s hogy most először mezővel együtt mozognak,
mint a képzelt bolygók az égbolt lüktetésével,
vagy az erdő melletti mini vidámpark neonfényei
a falevelek rezdüléseivel ~
míg az idős nénik fel nem ébrednek
az ivókúra után és rá nem jönnek arra, hogy valójában
se idelent, se odafönt, sehol semmi.
Csak a víz, amit a test melegít, nem a Nap.