Könyvezni ér – Könyvheti netnapló 2021 (1.)

2021-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 92. Ünnepi Könyvhét első napjáról G. Szabó Sarolta írását közöljük.

„A könyv a szerző vagy a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható.” – idézet könyvből

Nehéz ügy.

Legszívesebben a szabadban vagyok, jobb híján egy belvárosi tér vagy park is megteszi.

Könyvek ezrei a szabad ég alatt – ebben a könyvhét verhetetlen.

A 92. Ünnepi Könyvhét is.

Miután több fotót is készítettem, megkérdezem, az egyik borítót lefotózhatom-e. A férfi a pult túloldalán körbenéz, majd kedvesen, de súgva mondja: „csak gyorsan”.

Első nap, nagyon szellősen vagyunk. A Vörösmarty téren se Bershka-szatyros turista, se fesztiválozó nincs sok. Tudom, hogy nem a könyvfesztiválon vagyok, de gond nélkül keverem össze az irodalmi eseményeket.

Én csak megyek.

Pár órát bolyongok a standok között; hazaérve döbbenek rá, hogy az emberekre alig emlékszem. Rémlik, hogy meglepődtem néhány öltönyös, szigorú tekintetű férfin, és biztosan találkoztam néhány ismerőssel.

A könyvek nagyon érzékenyek – egy pillanat alatt eláznak, könnyen elszakadnak stb. A szabadtéri könyves programoknak ezért az egyik legizgalmasabb része – minden nézőpont kérdése – az esti vízbiztos elpakolás. Volt már részem ilyenben: dobozokba tettük a köteteket, és úgy rakosgattuk ide-oda, hogy próbáltunk szél és víz lenni, hogy vajon hogy tennénk tönkre, ha jönnénk. Nem ázott el semmi.

Dolgoztam raktárban, acélbetétes munkabakancsban szedtem össze könyveket hosszú lista alapján. Ott semmi nem ázott el, és azóta nagyon messziről megérzem a friss könyvszagot.

A járvány elején eldöntöttem, nem veszek új könyvet; kiválasztottam úgy tizenötöt otthon, hogy akkor ezeket sorban, jól elolvasom.

Nem így lett.

Állítólag ezzel nem vagyok egyedül. Találtam egy megnyugtató cikket is; tudományos magyarázata van, miért fulladt kudarcba sok covid alatti elhatározás.

Lényeg: nagyon idegesít, hogy nem olvasok annyit, mint régen.

Két könyvet vettem (egyet sem akartam). Régi vágyam teljesült így: az egyikben Réz Pállal, a huszadik század irodalmi életének legendás szereplőjével beszélget Parti Nagy Lajos (Réz Pál: Bokáig pezsgőben, Magvető, 2015).

Ez legyen mondjuk előszülinapi ajándék magamnak.

A másikat is születésnapra vettem – erről ezért nincs fotó.

Szeretem a szeptembert, minden lombhullásos közhelyével, hűvös romantikájával együtt.

Azt kevésbé, hogy ilyenkor valamelyik irodalmi program után mindig eldöntöm, mostantól újra többet olvasok majd – nem csak, amivel dolgozom épp –, hogy aztán rendre ne így legyen.

Ünnepélyesen kívánom magamnak – és mindenkinek, aki szeretné –, hogy mégis így legyen.