Feketemosó: Hova, hova?

Feketemosó logó

A hazatérésben az a legjobb / legnehezebb, hogy: ……………
Az elindulásban az a legjobb / legnehezebb, hogy: ……………

– G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.

A folyosó végén jobbra, aztán balra, majd megint jobbra.
Vagy szálljon vonatra, utána busszal folytassa útját.
Útlezárás, behajtani tilos, gyalogosforgalom a másik oldalon.
Holnap újra megpróbálom.

Nyaralni ment a család, ötszemélyes autó, rengeteg csomag. Könyök a másik oldalában, a lábak középen alig férnek el. A szállás egy kétszobás házikó, négyféle tapéta tíz négyzetméteren. Mintás bútorok, mintás függönyök, alig látom a többieket. Vettünk egy gitárt Szlovákiában, negyvenéves amerikai gitáriskolából tanultam meg néhány akkordot.
A retró túl sokáig aktuális, csak a régi mindig ugyanaz. Kevés az új – úgy általában bármiből.

Találtunk egy gumimatracot a parton, én szaladtam le érte. A legkisebb királylány legyen a legbátrabb! Megijedtem a sötét víztől, matrac nélkül tértem vissza. Egyszer volt azóta saját gumimatracom, nyilván kiszakadt két fürdés után. Kár, hogy feltalálták, túl jó. Görögországban lebegni a tengeren, a parttól messze ébredni fel.

Egyedül kirándultam az ország másik felében, a tűző nap és a csend megijesztett. Próbáltam képbe kerülni a cseh irodalommal, épp egy ijesztő novelláskötetet olvastam. Fényes nappal félni a szabadban – az azért új volt még nekem. Porlevest és szendvicset ettem napokig, ugyanazt a számot hallgattam minden este, újra és újra. A falu mintha minden irányban lejtett volna. Elvesztem a bükki erdőben.

Iszonyú lábszagra ébredtünk egy zsúfolt hostelszobában. Egy kicsi kerek ablakon jött csak be valami a belvárosi levegőből. Valamin sokáig vitatkoztunk a recepcióssal – csehül, angolul, németül és franciául. Nem jártunk sikerrel. A brnói egyetemeket óriásinak láttuk. Az egyik épület világított az erős napsütéstől, fújt a szél, mintha nem lenne holnap.

A hazatérésben az a legjobb / legnehezebb, hogy: ……………
Az elindulásban az a legjobb / legnehezebb, hogy: ……………

Még nem tudni semmi fontosat,
még minden csak lesz,
olyan félig-meddig otthon ez.

G. Szabó Sarolta (1992, Budapest) szerkesztő, kulturális szervező, kritikus. Falfirka nevű programsorozatával az irodalmat népszerűsíti, az eseményeken szerzők olvasnak fel saját műveikből, 2017 óta.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s