Papp-Zakor Ilka: Majd ha fagy (részlet)

A gyermek Anitának köszönhetően, aki álmában mintha visszavonult volna a testéből, Ervin mindenkinél jobban értette, mit jelent bundaként aludni.

Első (és utolsó) külföldi nyaralásukon, amikor már hosszú órák óta vezetett – unokahúga pedig még induláskor álmosan összegömbölyödött –, egyre hidegebbnek érezte a háta mögött ásító teret, olyannyira, hogy végül lehúzódott az út szélére és megvizsgálta az alvó gyereket; a mellkasán kezdetben nem látott mozgást, úgyhogy megkereste a pulzusát. A csuklójáról még nem kopott le teljesen a tejutat ábrázoló matricatetkó: Ervin tapogatódzó hüvelykujja alatt csillagok robbantak.

Utazásuk fő oka az volt, hogy Ervin eldöntötte, ideje megtanítani Anitát úszni, ehhez pedig a tengernél alkalmasabb terepet elképzelni sem tudott. Elvirát otthon hagyták a barátnőivel. A valószínűtlenül fehérre meszelt parasztház lábánál, ahol megszálltak, gömbkövek lustálkodtak, a közéjük kihúzott pókhálót pedig az ablakpárkányról szitáló égszínkék festékpernye borította. Házigazdájuk, egy virgonc öregasszony, akinek bőre az olajfalevél szürkeségét viselte, kenyérből, kecskesajtból és paradicsomból készített nekik villásreggelit. Az udvaron fügefák teremtek, az utcai árusok gyümölcseit pedig óvatosan kellett felhasítani, mert néha ujjnyi vastagságú darazsak bújtak meg bennük.

Vagy Ervin volt nagyszerű oktató, vagy Anita őstehetség, mert már az első napon úszni kezdett, az elején csak kis körökben a nagybátyja körül, majd egyre magabiztosabban tempózva távolabb merészkedett, és Ervin ahelyett, hogy követte volna, csak állt a sekély vízben, és élvezte, ahogy a hullámok a hasának csapódnak. Aztán vacogni kezdett, nem sokkal később pedig, amikor unokahúga eltűnt a tekintete elől, a part mentén rohant a tengerben, mert az adott helyzetben az úszást nem érezte volna helyénvalónak. Anita a távolból nézte a jelenetet, a szégyentől magányosan. Aztán kikászálódott a vízből, és intett neki. Ekkor már délután volt, a nap kevésbé égetett, és ők még egy darabig a parton heverésztek, Anita olvasott, Ervin pedig jobb híján egy langyos sört hörpölgetett. Az alkohol csakhamar a fejébe szállt, zavarodottá és nyugtalanná tette, ráadásul a gyomra is égni kezdett, időről időre édeskés böffenések törtek fel belőle.

Illusztráció: Papp-Zakor Janka

A tengerparton töltött hét alatt Anita hatalmas mennyiségű kagylót és tengerisün-vázat gyűjtött össze, amikkel később nem tudtak mit kezdeni, azon kívül, hogy cipősdobozba zárták és feltüntették rajta a gyűjtés helyét és dátumát, mint egy sorozat első darabján, amely azóta is folytatásra várt. Így, miután sok évvel később Anita elköltözött otthonról (attól, hogy végre nem lesznek egymáshoz bilincselve, mindketten a kapcsolatuk normalizálódását remélték), Ervin váratlanul elhatározta, hogy rászolgált egy kiadós pihenésre. Hogy ismeretlen helyre utazzon, az szóba sem jöhetett, az addigra belekövült rutin ehhez túlontúl félénkké tette – ehelyett a tengerparti házban foglalt két teljes hétre szállást. Anita független, önálló élete azzal kezdődött, hogy a nyaralás idejére haza kellett hurcolkodnia, mert Elvirát akkor már nem lehetett egyedül hagyni.

Ervin csalódott: az üdülésre anyagi okokból szezon utáni időpontot választott, ekkorra a tenger sunyin hűvös volt, hiába úszott kitartóan, nem melegedett ki, sőt, mintha a tempózás csak eloszlatta volna a bőrén a tengeráramlatok hidegét. A parton könnyű szél tette kellemetlenné a napozást, a vidor öregasszony helyét pedig egy kerek arcú, enyhén dülledt szemű fiatalember vette át, akiben Ervin nem bízott és akivel szót sem értett igazán, mert ragaszkodott egy furcsa, csivitelő hangzású nyelvhez, amelyet erőszakosan angolnak hívott, de voltaképpen angol, német, olasz és szláv eredetű szavak keverékének tetszett, kezdetleges grammatikával, amely Ervin szerint nem is létezett, a férfi találta ki és időnként, a körülmények hatására módosított rajta, a megközelíthetetlenség egzotikumát kialakítandó a szerény nyaralóban.

Csak a reggelik nem változnak, és Ervin a lehető leghosszabbra nyújtotta a kéjes zabálásokat, mielőtt sétálni indult volna a kert fái között, ahol mindennap addig olvasott, amíg a tétlenség feszélyezni nem kezdte. Ezután a partra ballagott és kezét a háta mögött összefonva rugdalta az útjába kerülő kavicsokat. Olyannyira nem pihente ki magát, hogy útban hazafelé, a végtelen mezők és olajfák övezte kétsávos úton egy pillanatra a kormányra dőlt és édesdeden elbóbiskolt.

Ezután nem sokkal került Norbi a képbe. Most derült csak ki, mekkorát hibázott Anita, aki ezelőtt egyetlen barátját sem vitte el hozzájuk bemutatni: se nagyanyja, se nagybátyja nem tudta a helyzetet elegánsan kezelni. Ervin Norbit kezdettől fogva a tolerancia általános szabályai szerint tűrte meg, ellenérzéseit szigorúan elfedve, mint a kapualjakban hosszú, sötét kabátban várakozó urak, akik, ha elérkezik az alkalmas pillanat, villámgyorsan fedik fel obszcén fájdalmukat – hogy aztán, mintha mi sem történt volna, elégedetten összpontosítva szedjen magának még egy kis köretet vagy kellemesen omlós süteményt.

– Kedves fiú. Ügyes. Kellemesen együgyű – dicsérte Norbit, valahányszor szóba került, de lelke mélyén sosem bocsátott meg Elvirának, amiért első látogatásán kávéval és sörrel kínálta. A sört metszett kristálypohárból itták, amelyre kívülről egészen vékony por- és ujjlenyomatréteg tapadt; Anita udvarlóját fotelba, egy gazdagon, pálmafákkal, tevékkel, majmokkal és húsos kelyhű virágok közt megbúvó paradicsommadarakkal kivarrt egzotikus díszpárnára ültették, amelyet még Elvira egy barátnőjétől kaptak. Az aranyszín rojtok pókká préselődtek a feneke alatt.

A részlet Papp-Zakor Ilka Majd ha fagy című készülő regényből származik, melynek várható megjelenési ideje: 2021 ősze; kiadja a Kalligram.

Papp-Zakor Ilka 1989-ben született Kolozsváron. A Babeṣ-Bolyai Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanult orosz és magyar filológiát. Eddig két kötete jelent meg, az Angyalvacsora a JAK+PRAE.HU, valamint Az utolsó állatkert a Kalligram Kiadó gondozásában.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s