Innentől egy repülőgép vagy,
ami déli irányba tart, utasok nélkül.
Ezen a lápon három éve nem járt ember.
Azalatt a meder feltöltődött,
és az elmaradt kotrások miatt lassan
elmocsarasította az alapszókincs.
A fodros kócsagokat felváltották a kígyók,
a flóra elvesztette fogalmait,
és tündérrózsa nőtt ki a halkoponyákból.
Egy csapat vadlúd vagy a tundrák felé.
A kétirányú menekülés vagy a légifolyosókon.
Hajtóműveidnek repülsz;
alakzatod felbomlik és ledarálódsz,
hogy céltalanul meneküljön az égen,
ami belőled maradt.
Véres és tollas ablakokkal zuhanni kezdesz;
a pilóta kiugrik, mielőtt a lápba csapódsz.
A környező falvak lakói nem akarnak tudni rólad.
A láp sem szól egy darabig,
aztán dadogva beszélni kezd.
Orrfutóidra síkos halak ikráznak,
szárnyaidon frissen vedlett szitakötők remegnek,
a pilótafülkében kócsagok raknak fészket.
Az a csend vagy, amíg szavakat keresnek rád.
A szétroncsolt repülés vagy, amit semmi beszéd
nem áztat ki hajtóműveidből.
Endrey-Nagy Ágoston 2002-ben született Móron, jelenleg az ELTE magyar szakos hallgatója. Málik Roland-díjas, verseit eddig többek között a Hévíz, a Műút, a Helikon, az Irodalmi Szemle publikálták, valamint az Umami és a Lehetnék bárki antológiák.
Apokrif Online 