Feketemosó: Kölyök

Feketemosó logó

Olyan világba érkezel, ahol élni is félek, rettegek, hogy érkezni milyen lesz… – Haraszt Kira írja a Feketemosót.

Apukád belépett a szobámba, és értesített, hogy tíz perc múlva megbeszélés a nappaliban. – Miről? – Majd megtudod! – mondta egy elégedett vigyorral a képén.

Kellett egy másodperc, ekkor örömömben felvisítottam.

Amikor már mindenki jelen volt, érkezett a felvezető szöveg – nem mi lennénk, ha nem a dr. House parafrázisával jelentette volna be érkezésed. Vigyorogtam anyukád mellett, mint a tejbetök, de csak csendben. Fel kellett dolgoznom, hogy tényleg érkezel.

Visszatértem a szobámba, leültem a gép elé, lefagytam. Kinek, hogyan, mit? Hol lesztek? Mi lesz a szerepem? Elsírtam magam.

*

Bár nem bennem növekszel, bár nem én vagyok, aki végre nagyszülő lesz, mégis az eddigi legboldogabb történés az életemben a híred, és ezt már csak a születésed és az életed múlhatja fölül. És el vagyok keseredve.

*

Drazsé egy érdekes megközelítéssel ismertetett meg. Van az az elképzelés, hogy mi mindannyian, minden élő, egyazon lélek apró szilánkjai vagyunk, mind, akik voltak, vannak és lesznek. Ilyen módon gazdagodik a Lélek minden megtapasztalhatóval, általunk, lehet, hogy több életet is leél egy szilánk, ez nem érdekes, a lényeg a vég, hogy visszatérünk, egy egésszé egyesülünk végül, és így tekintve magunkra, ránk, szóval így sokkal másabb elgondolni, hogy ha valaki jó hozzád, az valójában önmagával kedves, és ha valaki ellened tesz, az valójában önmagát sérti. Egy kissé elkalandozok, arra gondolok, milyen lehet mohának lenni, és hogy milyen lesz egyszerre minden tapasztalattal rendelkezni, ami testidegen, de valahogy csak azért, mert minden élő test voltam, és most egyik sem vagyok. A Léleknek a birodalma vajon hasonlatos-e a miénkhez? Hiszen mi értelme lenne egy ilyen játéktérben tapasztalni, ha aztán a megérkezés a teljes ismeretlen, ahol megszámlálhatatlan életen keresztül szerzett tapasztalataim haszontalanok? – Nem ez a lényeg.

Minden szilánknak adott idő jut. Így van ez? A halál általában elkerülhetetlen lenne, vagy az van kőbe vésve, mikor távozunk? – Nem ez a lényeg. Minden szilánk visszakerül a Lélekbe, újra találkozni fogunk.

Nincs Pokol és nincs Menny, mi csak egy fejlődési szakasz vagyunk. Minden úgy történik, ahogy annak történnie kell, mert mindent meg kell tapasztalnunk. Értelmét fogod lelni, amikor visszatérünk. – Ha visszatérünk… – De mi értelme ennyi fájdalomnak? Ha arra gondolok, mit tapasztal milliónyi szilánktársam, kezdem úgy látni, hogy a depresszió tényleg evolúciós előrelépés, mert amikor egyek leszünk, a fájdalom lesz az uralkodó érzelem.

*

Sokaknak rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie az elmúlt évben. Rengeteg változás állt be, szorongás uralta az általános hangulatot. Ma arról esett szó, hogy a megpróbáló év után, ha választhatnánk az alábbiak közül, mit választanánk? – Nem választanék semmit. Minden rendben volt. – Mert az nem hangozhat el, hogy ezek közül semmi sem segít, ha… Azt hiszem, elkényelmesedtünk. Mindenki teljesen kikészült egy olyan évtől, ami valójában csak töredékünk életére volt visszafordíthatatlan hatással. Bár biztos csak szőrösszívű vagyok – vagy a mesterségesen fenntartott, állandó szorongás már érzéketlenebbé tett?

*

Olyan világba érkezel, ahol emberek ölnek embereket – mert megtehetik. Olyanba, ahol egy játék elvesztése képes ugyanazt a fájdalmat kiváltani az egyikből, amit a másik a családja elvesztésekor tapasztal meg. Olyan világba, ahol a jobb a bal, a bal a jobb – nem csoda, hogy állandóan balesetek vannak. Olyan világba, ahol éppen minden megkérdőjeleződik, ahol mindenkiben minden megkérdőjeleződik, ahol egyszerre ér minden hatás, és kivédhetetlen, nem találja a helyét rengeteg fiatal, és mi ezt tudjuk, magunk is tapasztaljuk, de ütköznek az elvárások, a definíciók ha tiszták, akkor sem ismertek, mindenki mond minden félét, de nem ugyan az a jelentés, ha azonos alakú is a szó… Olyan világba érkezel, ahol élni is félek, rettegek, hogy érkezni milyen lesz…

*

Megérkeztek az első képek. Gyönyörű vagy!

*

Malaccal azon poénkodtunk, hogyan nevezhetnénk. Hiszen már bizonyítéka van, hogy létezel, azazhogy a mi számunkra is materializálódtál. Nem lehetsz örökké manó! Mások manóitól el kell választanunk, hogy mindenki értse, ha csak magunk között is beszélünk rólad, hogy Te hozzánk tartozol, hogy csak rólad van szó.

Érdekes üzenet rejlik az első képeken. Ott a jel. A megmentésünkre érkezel?

*

Kedves Robin!

A családod már nagyon vár! Egyesek vásárlással tompítják az érkezésed okozta izgalmakat, mások a jövőt érintő kérdéseket emésztgetik, és olyan is akad, aki csendben figyel, és néha elmosolyodik magában, amikor arra gondol, hogy a kezében foghat. Kegyetlen világba érkezel, és hiába minden próbálkozásunk, a megmentés feladata valójában rád vár. Rettegek, mit fogsz látni ebben a fejjel lefelé fordított világban, de bízom benne, hogy képes leszel a szépet és jót, hogy lesz elég időd, hogy nem lesz kegyetlen fájdalom megtalálni önmagad, hogy nem kell részesülnöd a szorongásainkból.

Haraszt Kira

Haraszt Kira (1994, Budapest) még nem publikált írást, a világban a helyét keresi.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s