Feketemosó: A Proli-Hipszter

Amikor a Gyrosszagú Öreg beleheli a telepet, akkor a látkép közepén megjelenik a Proli-Hipszter – Semság Tibor írja a Feketemosót.

Feketemosó logó

Amikor a Gyrosszagú Öreg beleheli a telepet, akkor a látkép közepén megjelenik a Proli-Hipszter. Jön már újra, befogadja a külváros. Hiszen ment, megint ment, repült a fény felé, mint egy unottan köröző lepke, automatizmusból a direkt kikészített neonra. Az arca, a ruhatára és a vigyorgása mind-mind a kelléktár részei – a megfeleléshez: azokhoz, azoknak, azokért, akiket lenéz. Mégsem maradt más, mint a Történés Mítosza, ezért mennie kell. A tömérdek gondúak hagyták rá ezt az örökséget, a minden út a kocsmába vezet nagykalandját. Pedig meghaltak már akkor, észre kellett volna vennie neki is. Koloncszerűen itt maradtak egy új rendszerben a régihez igazított szociális mintáikkal. Nevelni egy-két ilyen koloncot. Nem maradt, csak ez a közepes fegyelmű performansz a színház körül, igaz, Proli-Hipszter? És tudja, persze, hogyne tudná, mindig ott lesz a különbözet: ha cégvezető az apád, akkor te máshogy pazarolod el a menő zenéktől hemzsegő helyen az álmod. Vagy mégis ugyanaz? Mert felold majd úgyis a kisszerű alkoholizmus, ráadásként a minimál szintű drogozás. Váltogatja a késdobálót, a kricsmit, a kiskocsmát, a posztszoci kerthelységet, az új körutas két feleses diszkós-nagycsöcsű pultos nős nem maradunk-megyünk továbbal, mintegy levezetésképpen, a kiszemelt divatos klub után, néha helyett, mellett, ahogy alakul, ahogy alakítja sorsát a Budapest nevű fészek, ami már annyi mindenkit befogadott és nem lök ki, ne félj, ott maradhatsz, örökre, eltart a gép. Az élmény elvégre nem anyag, lehet gyűjteni számolatlanul. Néha felriad egy álomra éjjel, egy nő, aki még abban a világban élt, összeteszi a két kezét fájdalmában, miért nem szabad a tér. Nem tudja, honnan jön, mi köze lehet hozzá, de bűntudatot érez olyankor. De aztán visszaalszik, gondos kerület ez, csak némi tengerzúgás-effekt hallatszik, valami mechanika biztos. Dél körül látni, ahogy a tízemeletes rejtekéből kiválik valami, mint egy oldalbordából, újra indul a loholás, a ciklus, a meló vagy legigazibb kényszere. Valahol ha valami lesz, valaki majd hívja, és akkor menni kell, mert valami létezik az üvegfalon túl, ami majd betölti a hiányt, mint egy szórakoztató graffiti a házak üres oldalait. Ebben az egyben bízik még, bár nem meri bevallani, csak elgitározza néha az újabb lány előtt, de fél, hogy leleplezik. Hogy kiderül az a keskeny frigy, ami benne köttetett, két világot hordani nem könnyű, s följutni nehéz. Inkább dönög és duruzsol és dünnyögi az újabb underground slágert.

Nincs jövő, jut eszébe a régi punk sláger a maradék fajta láttán a kocsma előtt cigarettázva. Hogy eltűntek a tarajosok, tűnődik újra a sétálóvá alakított teret nézve szemben. A park olyan rendezett és fényes mint egy kitalált emlék. Lesz itt egy buli, a szórakozóhelyen, egy rendkívül specifikus, újsütetű hibrid eltérés, valami mégis megnyilvánul majd, valami meghatározhatatlanként hagyott, új egységként befogadható szereplés, és elmondható lesz, elkönyvelhető azoknak, akik csak az ilyenekre járnak, csak a megfelelő alkalmakkor bújva elő, bújva be az orkán erejű szél elől, ami eloltaná a cigarettát.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s