Pintér Tibor: Ricercar per molti stromenti II.

(Részlet a szerző A harmónia tébolya című regényéből)

Marco minden szabadidejében a könyvtárban ült, emellett pedig az interneten kutatott a legkülönbözőbb kérdések után, amelyek kapcsolatban állhattak üldözöttjével. Keresett a legnagyobb nemzetközi folyóirat-adatbázisoktól kezdve a nyomtatott sajtó digitalizált anyagain át a legjelentéktelenebb zenei egyletek honlapjaiig mindenütt, ami csak eszébe jutott. A könyvtárba szinte naponta bement, a Kerberosz is megszokta már jelenlétét. Gyakran teljesen elmerült egy-egy régi történeti mű olvasásában. Mivel a kutatási területe az Osztrák–Magyar Monarchia időszaka volt, így csak nagy vonalaiban ismerte a térség 17–18. századi történelmét, és hiába volt a város szülötte, a helytörténet eddig különösebben nem érdekelte. Most azonban valóságos könyvfalási láz fogta el a számára igazán régmúlt felderítése miatt. Velencétől Trieszten át Capodistriáig megnyílt a múltnak ama világa, amellyel eddig nem foglalkozott. A legapróbb részletek is érdekelték, mint például a szinte áttekinthetetlen pénznemek és azok forgalmi értéke. Megtudta például, hogy egy kőművesmester egynapi keresete valamivel több, mint három líra volt, amelynek mai értéke harmincöt euró körül lehet. Ehhez képest egy libra, azaz közel fél kilogramm hal ára tizennégy soldo volt, ez megközelítőleg öt eurónyi összeg. De hogy mennyi lehetett az éves fizetése egy karnagynak, arra egyelőre nem talált adatot. Minden munkájának a kútfeje a katalógus volt. 

Éppen a második kötetet kezdte átfésülni. A négyjegyű számkódokban minduntalan a zene számát, a kezdő hatost figyelte, mert a város zenei életében próbált további nyomokra bukkanni Formentellit illetően. Másfelől figyelemmel volt a Monfalcone családra is, hiszen Formentelli első felbukkanása a hercegi famíliához kötődött. A munka kimerítő volt: jogi, retorikai, teológiai, orvosi, filozófiai könyvek erdején kellett áthatolnia, mire egy-egy érdemlegesnek mondható kötetet talált. Aztán ezeket a könyvszekrényekben megkeresve és áttekintve általában kiderült, hogy nem vezetnek sehová, teljesen haszontalanok. Marco nem is számolta, hány kötet fordult meg a keze között. Kézzel írt listája már kitett egy fél füzetet, és sehol nem látta a végét a keresgélésnek. Mintha homokba markolt volna, hogy valamilyen tárgyat emeljen ki belőle, de csak a homok folyt volna ki az ujjai közül újra és újra. Fellapozta többek között Alessandro Terrabioschi Educazione religiosa nella regione dell’Istria című, Cittanovában, 1741-ben megjelent kötetét, amelyben a szerző részletesen tárgyalja a katolikus iskolák működési rendjét, figyelemmel van a zenei képzésre is, de semmi vezérfonalat nem ad Capodistria egyházzenéjét illetően azonkívül, hogy működött a század első felében egy internátus, amelyben a zenei nevelésnek fontos szerepe volt, és a diákok a dóm kórusában is énekeltek. Az iskolát a jezsuiták tartották fenn, és még néhány tudós paptanárról is megemlékezik a derék szerző. Marco egyet jegyzett fel közülük, bizonyos Gregorio Grimaldit, aki vagy harminc éven át történetírást és latin auktorolvasást tanított az intézményben, és nevéhez fűződik Cornelius Nepos Híres férfiak című művének közreadása a diákok számára. De a szerző az atya szerepét kárhoztatandónak nevezi, mert a pogány olvasmányokat állította előtérbe, szemben az épületes keresztény szentéletrajzokkal. – Mit tehetett volna szegény Grimaldi atya? – kérdezte magában Marco. – Elvégre auktorolvasáson nem lehet szentéletrajzokat olvastatni a diákokkal – rótta meg a vallási türelemben nem jeleskedő, közel kétszázötven évvel ezelőtti szerzőt Marco. – Grimaldi atya nyilván azért adta ki újra a Nepos-művet, mert az egyik legfontosabb latin oktatási szövegnek számított, és bizonyára tanította a kisgimnazistáknak – tűnődött, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt, és odament a kettes számmal jelölt szekrényekhez, amelyeken a történelmi könyvek sorakoztak, és keresgélni kezdett. – Ha Grimaldi ebben az iskolában tanított, akkor itt kellene lennie ennek a könyvnek is – mormogta. Végignézte a szekrényekben álló kötetek gerincét, sokba belelapozott, majd a negyedik polcon feltűnt Cornelius Nepos neve és művének címe. Ahogy a kötet elhelyezését látta, rögtön kiszámolta az ordinatióbeli helyét: 2435. Leemelte, és kinyitotta a könyvet. Legelőször a számot nézte meg. Helyes volt a számsor. A címlapon ezt olvasta: 

Cornelius Nepos
De Vita excellentium Imperatorum
ad usum Studiosa Iuventutis
Editio nova cum interpretatione
Gregorius Grimaldius
Venetia
apud Ricardus Amadinus
MDCCXXIX

(Cornelius Nepos: A kiváló uralkodók életéről fiatal diákok használatára. Új kiadás, Gregorio Grimaldi magyarázatával. Velence, Riccardo Amadinónál, 1729.)

Pintér Tibor (fotó: Bach Máté)

Pintér Tibor új könyve az őszi Margó fesztivál alkalmából jelenik meg, további részletek a Prae Kiadó honlapján.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s