Bödecs László verse (archív)

Lemarad 

(megjelent az Apokrif 2016/2 számában)

Most már hátrébb állok magamtól,
hiszen meguntam,
itt nem sok minden van,
valljuk be, rajtam kívül,
sok kis eltört játék, sok pernye,
némi parázs és kevés por. 

Ez csak egy ember.
Hát és gerinc, égeti a Nap,
nyúzza a szél, fázik,
vagy melege van,
lépései lépések, egyik a másik után,
körülötte a kiserkent tavasz,
előtte az idő és az utak.
Valahová megy, lépései
egymás után porzanak. 

Utolérem, vele megyek,
velem jön és lemarad,
kicsit könnyezik a szembeszélben,
hunyorog, és égeti a Nap. 

Nézem a nyakát,
ahol az anyajegyek nőnek,
ahogy hullik utána a haj,
hátulról engem figyel,
tükröződik a kirakatokban, 

itt nincs sok minden, szegett lábú játékok,
utána megyek, majd beérem,
kevés parázs, sok kis pernye.
Valaki valahol vár valamire.
Hátrafordul, lemarad. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s