Valami mindig (Feketemosó)

Sosem fogok jobbat kérdezni, csak egyre
többet. Meg sokszor. Hogy mégis mi volt a baj
trianonnal? Miért nem segített nekünk
senki miatta? – Gál Soma írja a Feketemosót

Valami mindig

(nagyapám emlékére)

Hogy mennyi pipitér marad meg ezután
a kertben, fogalmam sincs. Nem tudom, mi lesz
a szőlővel, merre futnak majd a kacsok.
Ki fog megszerelni mindent a ház körül,
ki tanítgatja majd a falubeliek
gyerekeit, ki untat majd mindenkit a
családban trianonnal, meg hogy régebben
minden jobb volt.

Nagyanyám ezért tartogatja azokat
a régi orvosi székfüveket, persze
egyre kisebbek, egyre elvesznek abban
a magas fűben. Ezért mesél ő egyre
a régi emlékekről, azt viszont sosem
mondja el, miért nem segített senki sem
ötvenhatban. Pedig ott állnak szép sorban
a polcon és az asztalon az üvegek,
a dobozok, a fiolák. Ki mondja majd
meg, miért maradt mindegyik félig üres?

Sosem fogok jobbat kérdezni, csak egyre
többet. Meg sokszor. Hogy mégis mi volt a baj
trianonnal? Miért nem segített nekünk
senki miatta? Mert sokszor belekezdtél,
sokszor megpróbáltad tanítgatni nekünk,
miközben mi a sok pipitért szapultuk:
orvosi székfű, ja, persze, én meg a kis
herceg vagyok, vagy legkisebb fiú, aki
megváltja a világ becsületét. Aztán
sosem jutottam el odáig, mert nem volt
idő, mert közbejött valami mindig, és
a trianon miatt senki sem segíthetett.