Katlanváró – Mindjárt itt a 12. Ördögkatlan Fesztivál

Ha jól számolom, éppen a hetedik Ördögkatlan Fesztiválom elé nézek. Július 30-án a 12. kezdődik, úgyhogy a magam részéről ezt elég jó aránynak tartom. Ördögi és mágikus szám ez a hetes, úgyhogy éppen annyira ördögi és mágikus kalandokra számítok idén is. 

Például biztos, hogy megfogadom idén is, hogy én aztán többet nem alszom sátorban, öreg vagyok már hozzá, aztán amint kimondom magamban, már vissza is szívom. Ugyan. Még nem adhatom fel, jövőre is kibírom, jövőre is ugyanabban a nagyharsányi kertben fogok sátrazni már jól ismert arcokkal. Hogy a sátornál maradjak, és annál, mikre képes a Katlan: legelső fesztiválomnál kicsit a szomszéd fiú sátorkampójára (persze nem ez a szakszó) akasztottam rá saját zsinóromat (nem is én, hanem a segítségemre siető srácok), és az akkori sátorszomszéd öt nap múlva, és azóta is, legkedvesebb pajtásom lett. Hát ilyenek vannak ott.

Képtelenség felsorolni, mi minden lesz idén is, de amit egyértelműen legjobban várok, az
Pina Bausch 1982-es Szegfűk című előadásának egyik jelenete nyomán készülő flashmob, amibe akárki bekapcsolódhat, és a TransDanz táncosai tanítják majd meg a híres Season March-ot, hogy aztán a libasorok találkozzanak a nagyharsányi faluközponban. És ez, a találkozás, tökéletes Ördögkatlan-esszencia. 

Legjobbanvárós színházat irtó nehéz választanom, mert ott lesz Dollárpapáék Árvácskája, ami valahogy Pesten eddig még kimaradt nekem, talán majd most, a legkedvesebb könyvemből készült Az üvegbúra, ami legkedvesebb önkutatási tárgyaimból, a nők kilátástalan helyzetéből és az identitásválságból mutogat kétségbeejtő szeleteket, a k2 meg monumentális gigantikus Hamvas Béla Karnevéllal jön, ami ha hét-nyolc óra, ha nem, muszáj lesz velük végigjárnom. 

Ott lesz még a Jelenkor kiadó is, számtalan beszélgetéssel a Vyvlan-teraszon, tökéletes bor, szívettépő panoráma, és több nem is kell ahhoz, hogy Tompa Andreát, Peer Krisztiánt, Szabó Imola Juliannát, Babiczky Tibort, Simon Mártont hallgassak. Mert ez is a Katlan, fűbenheverés és a legjobb irodalom együtt. 

És a koncertekig még el sem jutottam. 

De ez lesz mind és mindig, a bor, az árokpartok, a kánikula, a legendás és furcsaalakú Szársomlyó, a fiatalságunk, a legjobb részünk. 

Nagy Éva

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s