Feketemosó: A sziget

Feketemosó logó

A második mondatnál szikrázó tekintet kussoltatta el Bubut, meg úgy az egész csoportot, hogy itt aztán ilyen szemtelenség nem lesz, a diák jelentkezik, ha szólni szeretne, és nem arra kíváncsi, mivel tudunk villogni korábbról, hanem, hogy mennyit tudunk az ő óráján megtanulni – Gál Soma írja az Apokrif blogját.

Gál Soma
Gál Soma

Mivel csak három hónapja történt, ezért tisztán emlékeznie kéne.

Legalábbis az ember nehezen felejti el az érettségijét. Hogy reggel felkelve háromszor körbefordult a bal sarka körül. Hogy Sacika, mikor az osztályfőnök eligazította őket, hihetetlen sebességgel rohant ki hányni. Hogy talán neki is kedve lett volna üríteni a tegnap óta üres gyomrát. Semmi nem marad meg, sem a jó, sem a rossz emlékekből, sem a rajzérettségi dicséret, sem a rosszul kihúzott töritétel. Nem maradnak meg a tanárok arcai, egy idő után még az osztályé is elhalványul, vagy ott ragad az első emelet átrendezett és szépen kidíszített termében.

Á. a némettől félt legjobban. Az első pillanattól rossz viszonyt ápolt a tanárnővel, meg akarták mutatni Bubuval, hogy ők aztán mennyire jól tudnak németül. Vagyis Bubu villogott, ő meg szerencsétlenségére vele került egy padba az első sorban. A második mondatnál szikrázó tekintet kussoltatta el Bubut, meg úgy az egész csoportot, hogy itt aztán ilyen szemtelenség nem lesz, a diák jelentkezik, ha szólni szeretne, és nem arra kíváncsi, mivel tudunk villogni korábbról, hanem, hogy mennyit tudunk az ő óráján megtanulni. Ha meg ilyen okosak vagyunk, akkor kezdjük szintfelméréssel. Bubu meg Á., azaz az első padsor egyben egy karóval is kezdtük pályafutásunkat. Ezután következtek minden órán a szódolgozatok, felelések, hogy aztán a félév végére mindketten bukásra álljanak. A későbbiekben sem békésedett a helyzet, hiába kaparták össze valahogy minden év végére a négyest.

És így állt oda az érettségihez. Az utolsó felelet, szemben a keselyűképű Frau Lehrerin. Nyelés, nagylevegő, hetedik tétel. Közlekedés. Legalább a bemagolásra emlékezett. Igyekezett minél szebben visszaénekelni a hónapokkal ezelőtt kidolgozott tételt. Egyébként nagyon kedvesen hallgatta végig a tanárnő, ezen meglepődött volna, ha emlékszik vagy tudja éppen, hogy fiú e vagy lány. Das Fahrrad, das Auto, der Bus, der Zug. Így jár iskolába, úgy máshova. Minden nagyon szép, mosolygott németül Lehrerin, de van önöknél egy más, egészen különleges jármű is. Mi a kurva isten lehet. Igen, persze a városból das Taxival is haza lehet jutni a faluba, igaz azt kevesen használják, mert hát elég drága. Nem. Hát, emlékszik, hogy rémlik, hogy valamikor terveztek die Straßenbahnt kiépíteni a közeli települések között, de hát az el se készült. Egyre nyögvenyelősebb az egész. Annyi izzadság ömlik le a testén, hogy lassan die Schiffe is közlekedhetnének rajta. Bubu már lefelelt, kint pacsizik a többiekkel, ő már nyerte a fogadást. Ötöst kell szerezniük németből, 85% felett. Á.-nak már semmi nem jut eszébe, még magyarul sem tudja azt mondani, hogy liebe Fraulein, én ha agyonüt, se fogok tudni semmi többet mondani.

A keselyűkép egyre jobban megenyhül, megdöbbentően emberi mosolyra nyúlik, amilyet Á. még sosem látott tőle négy év alatt. Magyarul annyit mond csak, hogy ne aggódjon, nagyon szép felelet volt ez, egyébként a repülőtérre gondolt, amit sehol máshol nincs a környéken, sőt az országban is a második legfontosabb. Kit érdekel?

Már rég kint van az épületből. Biztosan mindenki gratulált, tudja a fene. Az egy dolog, amit érzékel, miközben a második cigit szivattyúzza magába, az a zaj. A sétálók cipőinek kopogása, nevetés, erkélyről lekiabáló néni, távoli dudaszó, motorzúgás. Főleg motorzúgás. És a légkalapács, a fúrók, a lapátok élén súrlódó bitumen. Zajlik az építkezés. A város közepe átalakul, elnyeli ideiglenesen végleges formáját, hogy elinduljon a szebb jövő felé. A munkagépen tonnaszám emelik és hordják a homokot, nagy pikkelyekben hasad fel az út a fém nyomán, egyre nagyobb árok nyeli el azt, amit régen főtérnek hívtak.

Középen az iskolából kilépő Á. földbe gyökerezett lábbal nézi a káoszt. A hangok sokasága egyre nagyobb kakofóniába olvad össze, már egyetlen szót, sőt hangot sem tud kivenni. Por- és hőtenger áramlik körülötte. Az épületet, és így őt is hermetikusan körbezárta a jövő.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s