Évzáró körkérdés (2018): Smid Róbert válaszol

A 2018-as év végéhez közeledve költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről.

Smid Róbert
Smid Róbert

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2018 legjobb könyveinek?

A prózai művek közül egyértelműen Térey János Káli holtakja vitte nálam a prímet, és nem nagyon értem, hogy az év végi toplistákon miért a középmezőnyben végzett – azazhogy ennek oka talán abban keresendő, hogy a magyar színházi életről írott kulcsregényt várt a kritikusok többsége. Mindenesetre nem tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy egy terjedelmes kortárs magyar regényt tényleg nem tudtam letenni. Kiemelném még Papp-Zakor Ilka Az utolsó állatkertjét, Szilágyi Nagy Ildikó A bazsarózsás lampionját és Gerőcs Péter Árva képekjét az év örömolvasmányaiként.A versesköteteknél legfontosabbnak idén Vajna Ádám Odáját tartom: nemcsak bivalyerős és innovatív kötetről van szó, de rengeteg mindent meg lehet érteni belőle a fiatal magyar lírában bekövetkező változásokkal kapcsolatban, többek között pedig az év elején folytatott Létbüfé-vitához (Műút Online) is remek magyarázatul szolgál abból a szempontból, miért mutattak nagyon egy irányba a vektorok Parti Nagy Lajos poetikájának aktualitása kérdésében. Szintén szívesen olvastam Simon Betti Strandját, Nyerges Gábor Ádám Berendezkedését, Horváth Benji Dicsőséges Európáját és Varga László Edgár bejárónőm: isten c. kötetét.

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2018-ban?

Idén valahogy kevesebb világirodalmi olvasmányom volt, de a regények közül mindenképp kiemelném Matias Faldbakken Pincérét és Hang Kang Növényevőjét. Mindkettő úgy képvisel egyfajta, manapság – úgy tűnik – itthon is egyre meghatározóbbá váló társadalomkritikai irányultságot, hogy annak relevanciája a szereplők közötti viszonyok alakulásának során mutatja meg lassú kibomlásban relevanciáját. Ahogy Faldbakkennél a szolgálatát teljesítő pincérrel a The Hills étterem atmoszférája keretezte párbeszédet kezdeményeznek az eltérő hátterű karakterek, egyszerre lehet érezni a tér szegregáltságát és értelmezni azt, ahogyan a The Hills funkcionálhat szociografikus keresztmetszetként – azonban egy ódivatú diskurzuson, a főszereplő perspektíváján átszűrve. Ugyanígy, Hannál a koreai hitvilág és a tradicionális férj–feleség-viszony egymáson való átszövődése új megvilágításba helyezi a regény központi motívumát, a lázadást, egyszersmind pedig a vegetarianizmus kortárs jelenségét is kitágítja szinte történeti alakzatként, ezzel az életvitellé emelt formájának analízisét is nyújtva. A verseskötetek közül rajongtam Norman Jope Gólyák és rétesek c. könyvéért – Tarcsay Zoltán fordítóként kiváló munkát végzett, és egyedülálló élmény volt azzal is szembesülni, ahogy Jope Magyarországot látja, és egyes részeket (mint például a puszta) figurává emelve, nem ritkán politikai téteket mozgatva állítja elő a poetikai topográfiát.  

És ha már világirodalom: idén a legtöbbet Sipos Balázsnak a Holmi /1989–2014/ Antológia III.-ról szóló, a Műút mellékletében, a Dűlőben megjelent értekezésén bólogattam úgy a generációs látásmód érvényesítése miatt, mint a kánont érő kritikai megjegyzéseinek relevanciája tekintetében.

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Tavaly jelent meg, de Bónus Tibor A másik titokja talán a legnagyobb hatást gyakorolta rám idén: egy kiterjedt recepcióval bíró, a kánonban elfoglalt helye tekintetében kikezdhetetlen regényről, az Édes Annáról több mint 500 lapon át értekező monográfiáról van szó, amelynek tétjei jóval túlmutatnak a Kosztolányi-mű olvashatóságán; egyáltalában a szoros olvasás aktualitását és szükségességét indokolja meg azokban az időkben, amikor egyre inkább teret nyer magának a referencializáló, mimetikus szövegértés pozitív előjellel, kiegészülve sajnos a tartalom és forma megkülönböztetésén alapuló „mondanivaló” progresszivitásának primátusával. Nagy felfedezésem volt idén a friss bochumi professzor Benjamin Bühler két könyve az ökológiáról, illetve szinte egy ültő helyemben elolvastam Eugene Thacker Horror of Philosophy trilógiáját, annyira megkapó nézőpontból vizsgált szövegeket. Továbbá egy tavalyi újévi fogadalmam is beváltottam szerencsére: Foucault College de France-ban tartott előadásainak már a felénél járok, és valami egészen inspiratív propedeutikailag is számomra látni, miként valósította a genealógia – általa Nietzschétől származtatott – programját a gyakorlatban.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2018-ban?

A szokásosan jól sikerült könyvhéten és FISZ-táboron túl az egyik élményem a Magyar Széppróza Napjához kapcsolódik – a legalábbis viták által feszélyezett rendezvény, ahogy láttam, az egész országot megmozgatta, nem volt olyan nagyobb település, ahova legalább egy B kategóriás szépíró ne jutott volna el a rendezvény keretében. Az év másik emlékezetes programja a Vida Kamilla és Szurdi Panni, majd Csete Soma által menedzselt Késelés villával; szép perspektíva, hogy hónapról hónapra megtelik a Nyitott Műhely fiatalokkal, akik ennyire érdeklődnek kortársaik munkamódszerei, műhelytitkai, szépírói szerepfelfogásai iránt. Továbbá nagyon élveztem Norman Jope-kötetbemutatóját, izgalmas kísérlet volt az Oda kötet-végigolvasóest, és életem legjobb diszkusszióit éltem át Balatonfüreden a Tempevölgy folyóirat által rendezett Újrahasznosítás az irodalomban konferencián.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

A megújult Prae.hu Seres Lili Hannával és Szemes Botonddal rovatszerkesztőkként erősítve rendszeres olvasmányommá vált. A szintén frissítésen átesett Pannon Tükröt is szívesen forgattam, az pedig megsüvegelendő, hogy kétszer is jelentkeztek drámamelléklettel: az év elején Szálinger Balázs, az év végén Falusi Márton szövegét jelentették meg igényes leafletben a lapszámhoz kapcsolva. Szép hommage volt a SzIFOn Kányádi-blokkja, színvonalas a Műút Létbüfé-vitája, és nagyon örülök az Alföld Online új rovatának, a Kortárs Fórumnak is.

Mely 2019-re tervezett könyveknek várod a megjelenését?

Pál Sándor Attila, Mucha Dorka és Dezső Kata köteteit, bár utóbbinak a verseit szerencsém van elkészültük után olvasni, mégis nagyon várom, hogyan fog ez egyben kinézni. Akiket pedig ajánlanék 2019-re, mert szerkesztettem őket: Bánkövi Dorottya, Polgár Kristóf és Regős Matyi verseskötetei három teljesen különböző, de krafttal teli versbeszédet fognak hozni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s