Évzáró körkérdés (2018): Seres Lili Hanna válaszol

A 2018-as év végéhez közeledve költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről.

Seres Lili Hanna
Seres Lili Hanna

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2018 legjobb könyveinek?

Van pár olyan könyv a ‘18-as termésből, amit a későbbiekben tervezek pótolni, azok közül, amiket olvastam, ezeket szerettem a legjobban: A vak Remény (Takács Zsuzsa) – nagyon örülök, hogy ez a könyv megjelent, a kiadás szép, a struktúra ötletes, a tartalom meg persze megkérdőjelezhetetlenül magas szintű. Mágneshegy (Mán Várhegyi Réka) jólesett a téma ilyen okos és (ön)ironikus megközelítése, és bár a regény struktúrája kicsit zavaros, az egyik kedvencem lett a stílus és a témakörök (az értelmiségi és egyetemi közeg, a gender-szemszög) miatt. Oda (Vajna Ádám) – mivel nekem is van némi közöm a kötet elkészültéhez, kevésbé részletezném, de az biztos, hogy érdemes elolvasni és nem véletlenül lett Horváth Péter-top3-as. Salgó blues (Juhász Tibor) – nagy öröm nekem ez az újabb, minőségi szociopróza, ami izgalmas poétikával pontos látleletet ad a jelenkorról, és aminek az elemzése biztosan része lesz a disszertációmnak. Strand (Simon Bettina) – szerettem beleásni magam a könnyen olvashatónak tűnő, mégis igen összetett verseskötetbe, és kaptam pár nagyon megérintő kedvenc verset. Történések (Rakovszky Zsuzsa) – hasonlóan jó élmény volt elemezni a kötetet, és észrevenni, hogy ezek a versek meg éppen hogy nehéznek tűnnek elsőre, aztán elkezded (fel)olvasni őket, és rájössz, hogy milyen izgalmasan kalandszerű és okosan fókuszált történetek.

Ja, és az év regényrészlete a letaglózó A dzsinn című fejezet Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem c. regényéből. Kisregénynek/elbeszélésnek is elmenne, szívesen látnám a polcomon külön kis kötetként.

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2018-ban?

A ciprusi Maria A. Ioannou Katlan című novelláskötete nagy élményem volt, szerettem a minimalizmusát és azt a feszítő, izgalmas érzést, amit a szélsőségesen korlátolt tudás hoz: mintha valamelyik érzékszervemtől meg lennék fosztva, csak bizonyos mozzanatokat mutat meg az elbeszélő, a belső vagy külső körülményeket, előzményeket nem ismerem. Élveztem a tapogatózást.

Az év világirodalmi olvasásélménye mégis a bosnyák Semezdin Mehmedinović Szarajevó blues című könyve volt nekem. Nagyon fontos a téma, elképesztően egyedi és magával ragadó a nyelvezet, varázslatos szövegvilágba burkolózhatunk bele, szóval kénytelen vagyok olyan szavakat használni rá, mint tökéletes vagy remekmű… Mindenkinek ajánlom, nagyon.

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Korábbi megjelenésű, de én most olvastam Horváth Györgyi Utazó elméletek című kötetét, úgy falva, mint egy regényt. Borzasztó fontos irodalomszociológiai, -politikai folyamatokról ír nagyon jó stílusban, nekem ez volt a legnagyobb szakszöveg-élményem az évben.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2018-ban?

Elég sokat és eléggé nagyon. Jó belegondolni, hogy voltak, vannak tartalmas egyszeri estek, és napközis és ottalvós táborként üzemelő többnapos szuper események is. A Nyitott Műhelybe sokat jártam a Késelés villával- és a Hévíz-estek miatt, mindkettő friss és érdekes. A Margó Fesztiválra is nagyon szeretek kitelepülni, bár azon kevesek közé tartozom, akik tetszését nem nyerte el a Várkert Bazár mint legújabb margóhelyszín. A nyaram legjobb emlékei közé tartozik életem első JAK- és FISZ-tábora. Amit nagyon sajnálok, hogy eddig nem tudtam elmenni egyik Alkotás vs. anyaság című beszélgetésre sem, de szerencsére a Literán meg tudtam hallgatni a felvételt. Nagyon érdemes. És szeretem a Litera nagy volumenű évzáró estjeit is a Trafóban, a ‘18-as előszilveszteren a szövegek mellett a Soharóza kórusa is telitalálat volt.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

Az offline lapok közül leginkább a Jelenkort, a Hévízt, a Kalligrammot, az online-akból az abszolút személyes kedvencem nagyon régóta a Versum.

Mely 2019-re tervezett könyveknek várod a megjelenését?

Juhász Tibor következő könyvét várom a legjobban (részleteket már lehet olvasni belőle a Prae-n,). 2018-ban volt egy igen sűrű, a kortárs magyar próza jelenségeit körüljáró konferencia Deczki Saroltáék szervezésében, jó lenne, ha az ezt rögzítő tanulmánykötet idén meg tudna jelenni. És nagyon kíváncsian várom Kállay Eszter, Sebők György, Élő Csenge, Biró Krisztián és Juhász Márió első verseskönyvét is (bár utóbbi kettőről nem tudom biztosan, idén jön-e, de hátha).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s