Évzáró körkérdés (2018): Szalay Álmos válaszol

Szalay Álmos
Szalay Álmos

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2018 legjobb könyveinek?

Tetszik vagy sem, ez az év nekem az újraolvasás éve volt. Az újraolvasásé, és egyéb, rég halogatott műveké. 2018, mint irodalmi aktualitás, jobbára elkutyagolt mellettem. Elkutyagolt volna, ha a könyvhét környékén nem szereztem volna be egy soványabb adagot az említett aktualitásokból. Így aztán nem vállalkoznék rá, hogy 2018 legjobb könyvéről nyilatkozzak, de három kötetről biztosan tudom, hogy nagyon jók és kiemelkedők voltak. Térey János: Káli holtak, ez majdnem mindent vitt,  csak azért majdnem, mert a mindentvitt státusz két verseskötetnek jár. Kínos, hogy szerzőik jelen lapnak is munkatársai, de erről sem én, sem a verseik nem tehetnek. Nyerges Gábor Ádám: Berendezkedés és Bödecs László: Az árvíz helye – váratlanul és zavarba ejtően beragadtak nekem. Egy rendkívül nehéz időszakban találtam rájuk, egyszerre mindkettőre, s egyszerre voltak velem hónapokon át. Társak voltak ezek a versek, olykor fájdalmasak, ismerős megélések pontos megragadásai, máskor kibogozhatatlan rejtelmek, amik napokig zöngicséltek a fejemben. Nem múló hálával gondolok ezekre a könyvekre, mert az csinálták velem, ami a művészet dolga: élni segítettek.

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2018-ban?

Nem tudtam megállni, hogy néha csábuljak el némi ponyvairodalom erejéig (befigyelt egy kicsit a régi kedvenc Stephen King, és egy Gillian Flynn, némi Agatha Christie és Georges Simenon is), de az igazán nagy felfedezés Mathias Énard és Alessandro Baricco írásai voltak. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy a Nyerges-Bödecs kötetek által fémjelzett korszakom után közvetlenül, mondhatni korszakhatáron futott be Baricco, és jóval később, egy kellemesen kiegyensúlyozott időszak olvasmánya lett Énard. 

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Határozott nemmel tudok erre felelni, közelében sem jártam ilyen kötetnek. Mentségemre legyen mondva, hogy tavalyi élményeim közé tartozik a Tények és tanúk sorozat számos kötete. Ebből kiemelném Heltai Jenő és Király István naplóját, Vajda Mihály Szög a zsákbóljának végére még nem értem, de ő is a tavalyi csapat tagja.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2018-ban?

A Könyvhetet. Ez van.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

Az Élet és Irodalom örök. Apokrif, Jelenkor természetesen, aztán mindenféléket rendszertelenül. 

Mely 2019-re tervezett könyveknek várod a megjelenését?

Nem tudom megállni, hogy ne írjam ide, mennyire szeretném elolvasni Karl Ove Knausgård autobiografikus regényfolyamát, tehát ez az én idénre tervezett Nagy Könyvem. Továbbá Nádas Péter: Párhuzamos történetek, és végre valahára Déry Tibor A befejezetlen mondata. Utóbbi csak vágy marad, félek. A kortársak közül ismét, ahogy múlt évben is írtam, Mucha Dorka könyvét várom kíváncsian. És a legújabbak legújabb könyvheti megjelenéseit. Na azt a legesleginkább.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s