Hajótöröttek bábszínháza emberjelmezben (színházkritka)

Shakespeare: A vihar (Budapest Bábszínház)

Ma már paradox – de igaz – közhely, hogy noha Shakespeare drámái örök érvényű klasszikusok, amelyek mindig képesek megújulni, mégsem könnyű új oldalról megközelíteni őket. Különösen igaz ez A viharra, mivel az életmű egyik legnehezebben értelmezhető műve, ráadásul kézenfekvő, hogy a Bábszínház színpadán a célközönségbe középiskolás osztályok, csoportok is beletartoznak – még akkor is, ha a rendező kimondottan felnőtt nézőknek ajánlja az előadást –, akik számára tanáraik így próbálják közelebb hozni és érthetőbbé tenni a megkerülhetetlen szerzőt. Szikszai Rémusz eszközök sokszínűségében kiapadhatatlan, látványvilágban felülmúlhatatlan rendezése azonban eloszlat minden kétséget afelől, vajon hathat-e még nóvumként bármelyik korosztályban Shakespeare, sőt bizonyos fokig le is rombolja a hozzá társított fennkölt színmű-eszményt.

A színpad közepén egy hatalmas hajótest magasodik, mely a nézőtérbe is szinte belenyúlik, mintha a közönség is benne ülne, a színészeknek pedig minden bizonnyal nem egyszerű a bábokkal járni-kelni és egyensúlyozni egy hajlított, egyenetlen felületű talajon. A nyitó, percekig elnyújtott vihar-jelenet ábrázolásmódja a kifeszített, hullámzó ponyvákon csapkolódó, tengeren hánykolódó, pálcás bábhajókkal, rémisztő mennydörgésekkel, villámlást idéző, erőteljes fényvillanásokkal egészen hiteles és mesteri. Nádasdy Ádám kiváló fordítása él, mégis hű a shakespearei nyelvhasználathoz, így a színpadi dialógusok sem keltik a mesterkéltség érzetét, sőt, mai szójátékokat is beleszőve a mondatokba, időnként egy kortárs drámára emlékeztetnek. 

Prosperót báb nélkül, a tőle megszokott bravúrral alakítja Fodor Tamás, ő az események előidézője és irányítója, aki a darab második felében a háttérből figyeli lánya (Pájer Alma Virág) és Ferdinand (Barna Zsombor) szerelmének kibontakozását. A fiatalok alapvetően bábjaikkal kommunikálnak, de többször saját színészi valójukban játszanak el jeleneteket, illetve az is előfordul, hogy meglepettségükben vagy érzelmi felindultságukban „elfelejtkeznek” arról, hogy mozgatják bábjukat, és aktuális mozdulatukat félbehagyva nélkülük reagálnak a másik mondandójára. Különösen szerethető és szórakoztató figura a Tatai Zsolt által megformált, részegen tántorgó Trinculo, akinek faviccszerű nyelvi játékai telibe találnak. Talán a legegyedibb karakter és legjobban eltalált szereplő Caliban, Hannus Zoltán remekül hozza a barbár ősemberkaraktert. Ariel három alakban lép a színpadra, ruhakölteményei, amelyek a föld őselemének természetes színeiben pompáznak és harmóniát sugároznak, Kiss Julcsi munkáját dicsérik.

Hoffer Károly bábjai gyönyörűen megmunkáltak, külsejük az őket mozgató színészek főbb vonásait tükrözik. Használatuk, mozgatási technikájuk rendkívül kreatív és változatos: míg Miranda és Ferdinand egész testes bábok, addig Stephano testét fejtől lefelé egy üveg bor biztosítja, Antonio és Sebastian pedig mindössze egy-egy groteszk koponya, akik nyakuknál fogva kelnek életre. Alonso csak felsőtestet kapott, melyet Beratin Gábor derekára csatoltak. Egyik kezével előrenyúlva a nyaknál fogva mozgatja figuráját, másik karját pedig Alonso ingujjába dugja és így gesztikulál egész alakos bábként funkcionálva. Adrian és Francisco egy összenőtt, kétfejű ikerbáb, ő és Gonzalo lábra erősítetten mozognak, amivel képesek teljesen átvenni az élő ember mozdulatait.

Az előadás groteszk eszközökkel és humorral teleszőtt jelenetei egy szürreális és egyben naturalisztikus látványvilágot tárnak elénk, olyan meghökkentő elemekkel, mint például a szűkölő kismajom fejének félbemetszése, agyának kikanalazása és belakmározása, vérének lecsapolása, majd ízes borként való elfogyasztása, vagy Caliban méretes hímtagjának üvegkalitkában való szemléltetése. A néhány beiktatott árnyjáték-jelenet egy paraván mögött felnagyítja és remekül kiemeli a színészi mozdulatokat, rájátszik a mesei atmoszférára, ugyanakkor fokozza a feszültséget is. Az utóbbi hatást szolgálják azok a hangeffektusok is, ahogyan a szereplők egyes mondatai bezengik a teret.

Szikszai Rémusz kiválóan aknázza ki a szövegkönyvet: egy olyan darabot alkot meg, amely váratlanul félbeszakad, amikor Antonio és Sebastian kardot ránt egymásra, és egy színpadi próbaként állítja be magát – vitatkoznak Ariel létezéséről, aztán újból eljátsszák a „rosszul sikerült” jelenetet (Nádasdy Ádám fordítása néhány, a bábszínházra és a színészekre tett utalással fel is kínálja az önreflexivitás lehetőségét).

A rendezés az utolsó néhány percre építi fel fő „csattanóját”: csak ekkor derül ki, hogy Prospero meg fog halni, és ez alapján egészen más megvilágításba kerül az egész korábbi, álom- és tündérmeseszerű történet. Nemcsak utólag bomlanak le és értelmeződnek át addig megalkotott nézői reflexióink, de a nem várt fordulat érzelmi állapotunkon is csavar egyet. Tulajdonképpen éppen a végkifejlet perspektívájából válik indokolttá a mű bábjátékká alakítása, hiszen a közelgő halálhoz kapcsolódó élményvilág a bábszínház maga, mert a báb csak azáltal tud élővé válni, ha mozgatják, ugyanakkor meglepő és érdekes rendezői megoldás, hogy éppen a halállal szembenéző főszereplőt játssza egy hús-vér színész. De mi minden játszódik le az ember fejében, amikor érzi, hogy közeleg a vég? Hogyan próbál megbirkózni az elmúlás gondolatával? Jóvá lehet-e tenni bűneinket, mielőtt késő lenne? A Bábszínház előadása többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Kis Petronella

Képek forrása: budapestbabszinhaz.hu

Írta:	William Shakespeare
Fordította:	Nádasdy Ádám
Zeneszerző:	Dinyés Dániel
Díszlettervező:	Cziegler Balázs
Jelmeztervező:	Kiss Julcsi
Bábtervező:	Hoffer Károly
DJ:	Bolcsó Bálint
DJ:	Kovács Jázon
Rendező:	Szikszai Rémusz
Szereplők:
Prospero, Milánó jog szerinti fejedelme:	Fodor Tamás
Miranda, a lánya:	Pájer Alma Virág
Caliban, Prospero vad és torz szolgája:	Hannus Zoltán
Ariel, légi szellem:	Blasek Gyöngyi
Ariel, légi szellem:	Pallai Mara
Ariel, légi szellem:	Spiegl Anna
Antonio, Prospero öccse,  a milánói trón bitorlója:	Ács Norbert
Alonso, Nápoly királya:	Beratin Gábor
Ferdinand, a fia:	Barna Zsombor
Sebastian, Alonso öccse:	Kemény István
Gonzalo, Alonso öreg tanácsadója:	Teszárek Csaba
Stephano, Alonso részeges borásza:	Pethő Gergő
Trinculo, Alonso udvari tréfamestere:	Tatai Zsolt
Adrian/Francisco urak Alonso udvarából:	Szolár Tibor
Iris, a jó hírek istennője:	Pallai Mara
Ceres, az aratás istennője:	Spiegl Anna
Juno, a házasság istennője:	Blasek Gyöngyi