“Egy alávaló, hitvány gazember vagyok. És ráadásul még le is fektettelek!” – Evellei Kata írja az Apokrif blogját.
Evellei Kata sorozatának előző részei itt olvashatók:
A csábítás mestere – A tömörített változat összes része itt tekinthető meg.
5. felvonás
1. szín: Jack szobája. Jack az ágyon hever, ugyanabban a pózban, mint az előző felvonás végén. Ajtó nyílik.
Lorelei *beóvakodik*: No lássuk… *közelebb lép az ágyhoz*
Bíborvörös Szaténtakaró *lejjebb csúszik*
Lorelei *eltakarja a szemét*: Vááá! *átnéz az ujjai között* Na még egy kicsit…
Bíborvörös Szaténtakaró *még lejjebb csúszik*
Lorelei: Ez az…
Bíborvörös Szaténtakaró *még lejjebb csúszik*
Lorelei: Gyerünk…
Bíborvörös Szaténtakaró: Legyen elég ennyi.
Lorelei *csalódottan*: Bú.
Bíborvörös Szaténtakaró: Hehehe. Inkább rajzolj, szivi.
Lorelei: Hát jó. *megteszi* Hé, ez az eszméletlen emberről készült zsírkréta-tanulmány egész jó lett.
Bíborvörös Szaténtakaró: Szerintem is.
Lorelei *megtorpan*: Ááálljon meg a menet. Hiszen a takarók nem beszélnek!
Bíborvörös Szaténtakaró: Ööö… én vagyok a kivétel…
Lorelei *ijedten*: Jack! Maga az?
Jack: …Csudába.
Lorelei: Uramisten! Maga végig ébren volt?
Jack: Yep.
Lorelei *fölháborodottan*: Hogy merészelt így becsapni, miután megmérgeztem?
Jack *kurrogva*: Szeretkezni akarok magával, Lorelei. *letaperolja*
Lorelei *piheg*: De Justin –
Közönség *facepalm*: Ugh!
Lorelei: …a pokolba Justinnal.
Közönség: Na végre! *kukoricát ragad* Lássuk a medvét!
Szaxofon *nótára gyújt*
Kandalló Lángja *lobog*
Rózsabimbók *kipattannak*
Vonat *bemegy az alagútba*
Közönség: Ez mind nagyon érdekes, de mi lesz a szexszel?
Szex *fantasztikus és elsöprő és utánozhatatlan és úgy egyáltalán, aki azt állítja, hogy Black Jack Rhysnál jobban szexel, az vagy hazudik, vagy tényleg jobban szexel nála*
Lorelei *elhaló hangon*: Olyan meleg és nedves vagy…
Jack: Ööö… ezt nem nekem kellett volna mondanom?
Lorelei: Szerintem a fordító összekeverte az alanyt a tárggyal.
Jack: Nem ez lenne az első eset…
Lorelei *kéjesen*: Ma éjszaka végre nővé váltam a szó minden értelmében. Mindegyikben, külön-külön.
Jack *komoran néz*
Lorelei: Minden oké?
Jack: Egy alávaló, hitvány gazember vagyok. És ráadásul még le is fektettelek!
Lorelei: Mintha némi lelkiismeret-furdalást éreznék.
Jack *maga elé meredve*: Ha már így kérlelsz, elmondom, amit még soha senkinek nem mondtam el… Én nem akartam kapitány lenni, Lorelei.
Lorelei: Akkor miért nem mondasz le?
Jack: Mert a legénység szó szerint kibelezne.
Lorelei *megborzong*: A kalózok néha szörnyűek tudnak lenni…
Jack *megbotránkozva*: Hogy mondhatsz ilyet? Már megint azok az előítéletek!
Lorelei: De hiszen az előbb –
Jack *sötéten*: Én gyilkoltam, Lorelei. Öltem. Kioltottam egy emberéletet. Elpusztítottam valakit. Kinyírtam. Végeztem vele. Hidegre tettem. Likvidáltam. Eltettem láb alól.
Lorelei *elveszi tőle a szinonimaszótárt*: Akarsz róla beszélni?
Jack: Naná! Szerintem miért hoztam szóba a háttérsztorimat most, hogy már csak néhány fejezet van hátra?
Lorelei *gyengéden*: Akkor ki vele.
Jack: Megöltem a rabszolgatartómat. Aki megölte az anyámat. Aki gyerekként eladott egy pár cipőért. Ami ráadásul nem is volt jó a lábára.
Lorelei *együttérzőn*: Ó, Jack… ez borzalmas.
Jack *maga elé mered*: Ha behunyom a szemem, még mindig látom magam előtt a bütyköket, amik a nagylábujján nőttek…
Lorelei *suttogva*: Senkinek nem lenne szabad rosszul méretezett lábbelit hordania…
Jack: De ez még mind semmi! Az apám később eljött hozzám a bordélyba!
Lorelei *le gasp*
Jack: De ez még mind semmi! Amikor könyörögtem, hogy váltson meg, lerázott!
Lorelei *szívéhez kap*
Jack: De ez még mind semmi! Még belém is rúgott!
Lorelei *kezét tördeli*
Jack: De ez még mind semmi! Az ő cipője is el volt méretezve!
Lorelei *hitetlenkedve*: Kicsit vastagra sikerült az angst, nem?
Jack *keserűen*: Pedig így volt… azóta nem bízom senkiben és semmiben.
Lorelei *vigasztalón*: Egyszer majd te is meg fogod találni a megfelelő cipészt, Black Jack Rhys.
Lényegtelen Kalózok Valamelyike, Aki Annyira Lényegtelen, Hogy Már Száma Sincs *ordít*: Kapitány! Vihar közeleg!
Jack: Csak ide ne érjen.
L. K. V. A. A. L. H. M. Sz. S.: Kapitány! Ideért!
Jack: Csak a hajó ne gyulladjon ki.
L. K. V. A. A. L. H. M. Sz. S.: Kapitány! Ég a hajó!
Jack: Nabakker. *intézkedik* Mindenki a mentőcsónakokba! Morgan hajója nemsokára ideér!
Lorelei *csónakba száll*: Ki az a Morgan?
Jack *mellészáll*: Első fejezet, szivi. Legjobb barátom, emlékszel?
Lorelei: Akivel azóta egy szót sem beszéltél? Nem, valahogy kiment a fejemből.
L. K. V. A. A. L. H. M. Sz. S. *beleesik a vízbe*
Jack *habozás nélkül a háborgó tengerbe veti magát, hogy megmentse hű embere életét*
Lorelei *habozás nélkül utánaveti magát, mert egy csöpp esze sincs*
Csónak *habozás nélkül elhúz a francba*
Hajó *habozik, aztán fölrobban*
Lorelei *fölbukik*: Jaaack!
Jack *beúszik jobbról*: Lorelei! Te meg mit keresel itt?!
Lorelei *fuldokolva*: Megmentelek!
Jack *facepalm, aztán rájön, hogy inkább úsznia kéne*: Tessék, erre mássz rá.
Fedélzetdarab *pont akkora, hogy mindketten kényelmesen ráférnek*
Jack: Most pedig reménykedjünk, hogy megtalálnak minket.
2. szín: Hányódó tutaj a nyílt tenger közepén.
Lorelei *félve*: Itt fogunk meghalni, Jack?
Jack *merőn néz*: Tudom, hogy hol fogok meghalni, Lorelei, és ez nem az a hely. Megéreztem, amikor az Isla de Los Ratónes Rabiosos környékén jártam, hogy ott, csakis ott történhet meg a végső párbaj Wallingforddal, amelyben halálomat lelem –
Lorelei: Tudod, attól, mert TE nem itt fogsz meghalni, én még simán földobhatom a talpam.
Jack *csalódottan*: Azt reméltem, egy darabig még Wallingfordról meg Justinról meg rólam lesz szó.
Lorelei: Ezer bocsánat, megfeledkeztem arról, hogy addig nem érhetünk szárazföldet, amíg kellően ki nem tárgyaltuk az újabb cipőgondokat.
Jack *hátradől*: Szóval tudom, hogy a párbaj, amelyet nem nyerhetek meg, a végzetemet jelenti majd, mégsem kívánok dacolni a sorssal, mert –
Lorelei: Csak vicceltem. Föld.
Jack: Ó. Hát akkor ússzunk ki, ha már itt vagyunk. *megteszik*
Lorelei: Fuh! Most mit csinálunk?
Jack: Először is eszünk, aztán előadom a maradék háttérsztorimat, aztán dugunk.
Lorelei: Nem dughatnánk csak szimplán?
Jack: Hát jó.
Szex *mivel mindketten nemrég értek partot, hullafáradtak, mocskosak, büdösek, és le vannak égve, természetesen fantasztikus és lélegzetelállító*
Jack: Háttérsztori? Na? Na?
Lorelei: Ami azt illeti, tök fölösleges nekem is előadnod, mert az olvasók már tudják.
Jack *lepittyed*: Ó…
Lorelei *vigasztalón*: Úgy veszem, hogy nagyon drámaian adtad elő, jó?
Jack: Drámaibban, mint Justin?
Lorelei *headdesk*
Jack *félre*: Aha! Szóval mégis őt szereti! Ne is reménykedj, Jack… Ez a nő sohasem fogja viszonozni, amit iránta érzel… *hangosan* Megyek, megnézem, mi van abban a bokorban.
Lorelei *félre*: Hát itt hagyott… Black Jack Rhysnak senkire nincs szüksége. Ne is reménykedj, Lorelei… Ez a férfi sohasem fogja viszonozni, amit iránta érzel… *hangosan* Az a bokor nagyon érdekes, én is megnézem.
Bokor: Nini, mit rejtek! Egy komplett várost!
Jack *hátrahőköl*: Egy város… ettől féltem… már tudom, mitől volt olyan ismerős ez a partszakasz… Ez a sziget nem más… mint az Isla de Los Ratónes Rabiosos!
Vajon mi várja Jacket és Lorelei-t ezen a rejtélyes szigeten? Élet – vagy halál? Tragikus végzet vagy boldogságuk beteljesülése? Akárhogy is: a kalandok véget érnek a júniusi, befejező résszel!
Apokrif Online 
2 Comments