Feketemosó: Kinley MacGregor: A csábítás mestere – A tömörített változat (2.)

feketemoso-uj-kozepesSoha nem vallom be, hogy legszívesebben azonnal hozzásimulnék ahhoz a feszes, keményre gyúrt, izmoktól duzzadó, napbarnítottan csillogó testéhez, hogy többé ne váljak el tőle! Soha! – Evellei Kata írja az Apokrif blogját.

Evellei Kata sorozatának előző része itt olvashatók:

A csábítás mestere – A tömörített változat következő részei itt tekinthetők meg.

Kinley MacGregor: A csábítás mestere
Kinley MacGregor: A csábítás mestere

2. felvonás

Szín: A világ legtisztább kalózhajója, a világ legápoltabb legénységével.

Lorelei: Lá di dá…

Ágyúgolyó *betoppan*: Helló, szivi.

Lorelei: Vááá!

Jack *beront*: Lorelei! Jól van?

Lorelei *reszketve*: Én most hazamegyek, oké?

Jack *csábítóan*: Vallja be magának, kis Lorelei, hogy élvezi ezt a szökést… most először részegíti meg a kaland mámorító érzése…

Lorelei: Igen, nagyon élvezem, hogy egy ágyúgolyó majdnem letépte a fejemet.

Jack: A maga tésztaképű, vérszegény, petyhüdt, ványadt, löttyedt, trottyos, savóleheletű angolja biztos nem volt képes ennyire fölpezsdíteni a vérét… ennyire magával ragadni… hogy teljesen kivetkőzzön civilizált énjéből, és eksztatikus önkívületben lihegve átadja magát a bizsergető izgalmaknak…

Lorelei: …Még mindig az ágyúgolyóról beszélünk, ugye?

Jack *kisfiús vigyorral*: Beszélhetünk másfajta golyókról is, kedves Lorelei.

Lorelei *morcosan*: Arról szeretnék beszélni, hogy hol fogok aludni.

Jack *rávágja*: Az ágyamban! Akarom mondani, keresek magának egy szobát. Hehehe… *félre* Az ártatlan kis Lorelei nem is sejti, hogy szobája szomszédos lesz az enyémmel… ha megijed, biztos, hogy nálam fog menedéket keresni… hahaha… zseni vagy, Jack! Egy igazi zseni! *a közönségre kacsint*

Közönség *elalél*: Repülősót!

Jack: Na, de azért vallja be, hogy én cukibb vagyok, mint Justin. *kisujjkörömmel megböki*

Lorelei *az erotikus érintéstől zakatoló szívvel*: Maga… maga csak össze akar zavarni…

Jack *duruzsol*: Az igazság gyakran zavarba ejtő.

Lorelei: Az igazság az, hogy maga védtelen hajókat lövet szitává.

Jack *sértődötten*: Aha, persze, mert a maga angoljai teljesen védtelenek voltak! Különben is ők voltak azok, akik csapdát állítottak nekem! Pfuj, micsoda aljasság! Én mindig teljesen nyílt, egyenes módon támadom meg és fosztom ki a hajókat!

Lorelei: Először is ez nem javít a dolgon, másodszor meg ha tényleg így van, akkor maga a legkevésbé hatékony kalóz, akit valaha láttam.

Jack *pajzánul*: Miért, látott már más kalózt is?

Lorelei *fölnyög*: Ott vagyunk már?

Jack: Ami azt illeti, igen. *kacsint* Jó éjszakát!

Lorelei: Micsoda ördögi fickó! És jóképű. És kegyetlen gyilkos. És jóképű. És én menyasszony vagyok, és egy másik férfit szeretek. És jóképű. *elalszik*

Lorelei *fölébred*: És jóképű is, most jut eszembe. De vajon mi lehet a terve?

Jack *férfias fesztelenséggel beállít*: Hellóóó! Na, dugunk? Na? Na?

Lorelei: Mondja, magát az anyja nem tanította jó modorra?

Jack *sötéten és kegyetlenül*: Hogy merészeli?! Soha ne akarja megtudni, hogy az anyám mire tanított engem! És most, ha megbocsát…

Lorelei: Várjon! Miért gyűlöli annyira Lord Wallingfordot?

Jack *komoran*: Ha az igazságot akarja megtudni, kérdezze saját magát.

Lorelei: Mivan?

Jack *lángoló ágyékkal közelebb lép*: Az van, hogy alig várom, hogy meztelenül egymáshoz simuljunk, és megízleljem azokat a…

Lorelei *befogja a fülét*: Lálálálálá!

Jack *somolyog*: Olyan gyönyörökkel ismertethetném meg, amelyekről legvadabb álmaiban is csak álmodhatott…

Lorelei: Tudja, mit, kössünk fogadást. Lefekszem magával, ha maga térdre hull, és örök szerelmet esküszik nekem.

Jack *büszkén*: Jack Rhys nem fog ilyet tenni.

Lorelei *még büszkébben*: De igen.

Jack *legbüszkébben*: De nem.

Lorelei *legeslegbüszkébben*: De igen.

Jack *legeslegesleg–

Tenyeres-Talpas Karibi Couleur Local: Jau reggőt, késasszon. Hóttam e’kkis sajtot meg kenyöröt, hó’ tuggyon magácska is fürüstökőni. Gyüjjék fő a fedézetre friss léget szíjni! Bémutatom a többi asszonságnak es. Csak előbb végye fő eztet a csecskidobós ruhányságot.

Lorelei *megteszi*

Kalózok: Vaúúú!

Jack *csúnyán néz*

Kalózok: Úúúav.

Lényegtelen Kalózfeleségek: Pletyka, pletyka, körömlakkok, hüvelygomba, pletyka.

Lényegtelen Kalózfeleség No. 1: Jöjjön, segítsen nekem varrni. Amúgy meg mi rendes emberek vagyunk, nem ám gonoszok.

Kit *be jobbról*: Kristopher vagyok, de mindenki csak Kitnek hív. Én vagyok Jack cuki kisfia, aki bizonyítja, hogy apjának igazából arany szíve van. *el balra*

Lorelei: Milyen édes fiú!

Jack *érzéki suttogással*: De megdobogtatja a szívét úgy, mint én?

Lorelei: ??!!?!?!?!!?

Jack *vigyorog*: Vallja be, hogy tetszem magának, Lorelei.

Lorelei: Soha nem vallom be, hogy legszívesebben azonnal hozzásimulnék ahhoz a feszes, keményre gyúrt, izmoktól duzzadó, napbarnítottan csillogó testéhez, hogy többé ne váljak el tőle! Soha!

Jack: Egy vacsi azért belefér?

Lorelei: Na jó, meg. Vagyis bele.

Jack: Akkor fáradjon velem, mademoiselle.

Lorelei: Maga hol tanult ilyen előkelő modort? Talán úriembernek született?

Jack: Nem, egy közönséges karibi kurva kisfiaként kezdetben kivert kutyaként kellett kóborolnom. Később kiderültek kivételes képességeim, következésképpen kalózkörökbe keveredtem. Kellemetlen, kényes kérdés, kár kerülgetnie kegyednek.

Lorelei *elérzékenyül*: Szentséges Szűzanyám! Szavai szomorúak, szinte szánnivalók! Szimbolikus szélviharok szörnyű szeszélye százfelé szaggatta széjjel szívét. Szegénykém!

Jack *maga elé mered*: Ez a nő… még soha senki sem alliterált nekem vissza… mi ez a különös érzés itt az elásott szívem tájékán? Nem, ne is reménykedj, Jack… számára nem jelentesz semmit…

Lorelei: Milyen gyönyörű ruha! A tudat, hogy alighanem előző tulajdonosa még meleg holttestéről rángatták le, csak még szebbé teszi! *fölveszi*

Jack: Jó estét, hölgyem. Látom, a zöld ruha elnyerte a tetszését. *kacsint* Alig várom már, hogy letéphessem magá –

Lorelei *sietve*: Szép időnk van, nemde?

Jack *érzékien suttog*: Szép, valóban… de vallja be, hogy az időjárásról soha nem szőtt titkos ábrándokat… nem úgy, mint ró –

Lorelei *reményvesztetten*: Ez a sült csirke igazán finom.

Jack: Én is szeretem a meztelen pipiket –

Lorelei *headdesk*

Jack: Látom, intim viszonyba került az asztallal… nem akarja inkább valami másra hajtani a fejét? Mondjuk –

Lorelei *fölkapja a nagykést*: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Jack: …Nem? Oké.

Lorelei *gőgösen*: Emelem a tétet, Jack Rhys. Ha belém szeret, föl kell hagynia a kalózélettel. És a hülye célozgatással!

Jack *élvezettel*: Rendben. Ha viszont én nyerek, nem mehet hozzá Justinhoz.

Lorelei: Mondja, miért zavarja magát annyira, hogy Justin meg én jegyesek vagyunk?

Jack *fagyosan*: Engem? Nem zavar. Miért zavarna? Honnan veszi azt a nevetséges elképzelést, hogy legszívesebben puszta kézzel fojtanám meg azt a senkiházi kis görényt, mert magára merte emelni a tekintetét?

Lorelei *félre*: Ez az előkelő hanghordozás… ez a kifinomult beszéd… ez a méltóságteljes magatartás… ez a férfi nem lehet közönséges kalóz… de akkor kicsoda? Ki kell derítenem! *hangosan* Mondja, kicsoda Kit anyja?

Jack: Közöd? Különben is nemtom.

Lorelei: Akkor miért lett kalóz?

Jack: Közöd? Különben is uncsi téma.

Lorelei: Mi a kedvenc színe?

Jack: Közöd? Ne legyen ilyen tapintatlan, Lorelei. Most pedig árulja el, mit csinál, amikor nem Justinról fantáziál.

Lorelei: Verset olvasok.

Jack *merengve*: A Herz-féle szalámiban sokkal sűrűbb a só, mint más hasonló terményekben, hidd el, ó, nyájas olvasó…

Lorelei *szívéhez kap*: Egy… egy vers… egy igazi vers… honnét ismer maga ilyeneket?

Jack *melankolikus mosollyal*: Én is szeretek olvasni…

Lorelei: És mit szeret még?

Jack: Embert ölni.

Lorelei: Bullshit.

Jack: Pedig nagyon félelmetes vagyok ám!

Lorelei: Ha jobban meggondolom, igaza van.

Jack *sértetten*: Mit akar ezzel mondani?

Lorelei *pislog*: Na de nem maga mondta az előbb, hogy…

Jack *búgva*: Kis Lorelei… mondja, megcsókolták már valaha a bal mellékveséjét?

Lorelei *erőtlenül*: Én… én nem tudom…

Jack: Akkor mit szólna, ha megcsókolnám?

Lorelei: Azt, hogy jó éjszakát, mentem, itt se voltam, pá.

Jack: Hehehe… szép álmokat, Lorelei…

Lorelei *pihegő kebellel*: Justint szeretem! Justint szeretem! Justint szeretem!

 

Vajon tényleg Justint szereti Lorelei? Ki lehetett a kis Kit anyja? Mi Jack kedvenc színe? Ezekre és még sok más kérdésre sem derül fény a következő részben, hanem csak sokkal később! Néhányra pedig még akkor sem! Úgyhogy lehet körmöt rágni!

5 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s