„Régen lázadtak az emberek, most meg szoronganak” – interjú a The Coworkers-szel

Mága Barbara.JPG

Bemutatjuk a The Coworkerst, egy újonnan alakult  indie pop zenekart. Szó esik történetről, hagyományról, műfajiságról, kulturális kontextusokról – felhúzzuk a hétmérföldes New Balance-t, és meglátogatjuk mindezek határait – Kondor Tamás interjúja.

Milyen zenei hagyományból jöttök? Kik hatásai a legjelentősebbek a számotokra zeneileg, művészileg?

Igazából ez nagyon vegyes, ami főleg meglátszik a cuccokon, az egyértelműen a The Neighbourhood valamint a The 1975, de valószínűleg látni fogtok minket a Szigeten Kendrick-koncertre is tombolni. Imádjuk Kanyét, Travis Scottot, Frank Oceant, és mostanság durván rajta vagyunk a Brockhampton band wagon-ön.

Adott egy (nyugaton) bevált recept: trap-influenced dobok, akusztikus gitármenet és (autotune-olt) ének párkapcsolatokról, érzésekről stb. Ez megtalált út számotokra vagy csak tapogatózás?

Nem szakácskönyvből főzünk. Semmiképpen sem akarunk visszatérő tematikai és zenei eszközök között megrekedni. Kísérletezünk. Hisszük, hogy létezik kísérleti popzene.

Mi hívta életre ezt a projektet, hogy alakultatok meg?

Még gimnáziumi évek alatt fogalmazódott meg a banda ötlete Peti és Marci között, majd Budapestre költözésük után találták meg Signót egy slam poetry-rendezvényen, és kérték fel, hogy csatlakozzon. Vicces ez a T/3, mindig bajban vagyunk milyen grammatikai formákban válaszoljunk az ilyen kérdésekre. Na mindegy. Így történt.

Mindhármatoknak van zenei és/vagy színpadi múltja, tapasztalata a hiphopon és a slam poetryn keresztül; ezekben sikeresek is voltatok, vagytok. Megkönnyítették ezek a tapasztalatok a zenélést?

Biztos, bár ez még csak a szövegekben tud megmutatkozni. Reméljük, később a színpadi jelenléten is dobni fog ez a rutin.

A „zenei recept”, amivel operáltok, angol nyelvterületen alakult ki, angolul működik – felteszem, emiatt írtok ti is angolul. El tudjátok képzelni, hogy magyar dalokat írjatok?

Nem azért írunk angolul, mert ez csak angolul működik, hanem főleg azért, mert magyarul mindhárman sokat alkotunk más művészeti ágakban. Egyébként arról zenekaron belül is vita van, hogy a szöveg vajon mehetne-e magyarul. Nincs tervben, hogy ezen változtatni fogunk, legfeljebb akkor, ha már ötvenéves kiégett sztárok leszünk, hazautazunk, és csinálunk egy magyar nyelvű albumot.

Már az első single, a Cheatday megjelenése előtt egy nagyon összeszedett alakulást láttam: profi fotósorozat és az ártatlan tömegek tudatos hype-olása, aztán a Cheatday – egy tökéletesen MR2-kompatibilis dal egy tényleg gyönyörű animációs videóval. Ez arra enged következtetni, hogy kész koncepcióval álltatok neki a közös munkának. Mi tehát a szándék?

Hát semmiféleképpen sem az MR2! Alapból mielőtt elkezdtünk zenét gyártani, hónapokig terveztük azt, hogyan építünk majd brandet, miket fogunk kipakolni stb… Tisztában vagyunk vele, hogy abból, hogy jó zenét csinálunk, még nem lesz világhír. És hát az internet nagyon sok lehetőséghez juttatja az embert, ezt igyekszünk kihasználni. Most már nem kell tévés vagy rádiós szereplés, hogy az emberek fülébe juttasd az anyagod, és ez így van jól.

Jól értem, hogy a Cheatday tulajdonképpen a posztmodern párkapcsolati etika elvetése és bizonyos értelemben a szexuális forradalom előtti felfogás újrafelfedezése? Tehát nem tetszik, hogy „minden reggel másnál zuhanyzol évek óta. / Nem léphetsz kétszer ugyanabba a lefolyóba”, hanem ezzel szemben „loyalty is cool now”?

Hát nem hirdetünk háborút a szexuális forradalom ideológiai rendszere ellen, de biztos, hogy nem véletlenül nőtte ki magát szlogenné a „Loyalty is cool now”. Mindenféle keresztény hagyomány mellőzésével is ki merjük jelenteni, hogy egy párkapcsolatban a hűség tök menő tud lenni. Ugyanakkor ez sokkal személyesebb ihletettségű dal, a társadalmi kontextus jelen van, de mellékes.

A Your lover is a sadboy tartalmilag talán még érdekesebb. Ez a dal az én olvasatomban erről az érzékeny tumblr-fiúságról szól. Úgy látom, mintha egyfajta új szubkultúra születésének volnánk a tanúi. Mit gondoltok erről? Hogy látjátok, részei vagytok egy ilyen szubkultúrának akár a zenétekkel, akár személyesen (már ha ez elválasztható)?

Szerintünk ez nem egy szubkultúra, egyszerűen arról van szó, hogy egy csomó azonos probléma talál be különböző embereket. Régen lázadtak az emberek, most meg szoronganak. Mi szeretnénk ezekre az ügyekre reflektálni. Részei vagyunk ennek, de külön-külön máshogy viszonyulunk hozzá, mint együttesen. De segítséget is kértünk a szövegíráshoz, Munding Márton slammer barátunk ebben a témában már nagyon sokszor írt jó dolgokat, úgyhogy megkértük, csatlakozzon a dalszöveg elkészítéséhez.

Kihirdettetek egy „pályázatot”, a Cheatday hiphop-újragondolásához gyűjtötök verzéket egy titkos nyeremény fejében. Milyen pályamunkák érkeztek eddig? Milyen formában fog napvilágot látni az eredmény?

Voltak jók és viccesek. Ezek közül mi fogjuk kiválasztani azt az öt produkciót, amire tudnak szavazni az emberek. A nyeremény egy – még egyelőre titkos – projektünkben való részvétel lehetősége. De erről később.

Bejelentettétek az első kislemezetek. Mit tudtok elárulni róla?

Ez egy eklektikus EP lesz pár számmal, egyelőre többet nem akarunk mondani, mert lehet, hogy átverünk titeket.

Koncertek? További tervek? Mit böngésztek a receptkönyvben, mi van már a sütőben?

Egyelőre csak dalokat írunk és rakunk ki. Tervben van, hogy megtanulunk zenélni a koncertezések előtt. Most kizárólag az EP van a sütőben. Még meleg.

Ha lenne egy főgondolat vagy egy (akár zenei) attitűd, amit a magyar közgondolkodásba, vagy akár csak az undergroundba átüthetnétek, mi volna az?

A mainstream nem a rossz szinonimája. A jó zenét is el lehet juttatni tömegekhez anélkül, hogy hirtelen igénytelenség válna belőle. A kamuszerénységet le kellene vetkőzni. Nyilvánvalóan egy magyar zenekar sem lesz világhírű, ha nem hiszik el magukról, hogy azok lehetnek. Illetve ideje leszokni arról, hogy „a magyaroknak ez elég lesz”. Húha. Erről egy teljes interjút is adhatnánk egyébként, sok mindent újragondolnánk a popzene itthoni működésében és az emberek ahhoz való attitűdjét tekintve is. Elsőként annyit üzennénk, hogy az út eleje az, ha elkezdenek Coworkerst hallgatni.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s