A levegő hátán fekve: Cseh Tamás és Bereményi Géza Kádárkeringő című művének befogadásvizsgálata versként és dalként

(Varga Bence tanulmánya, online megjelenés)

„Ne higgy az énekesnek, ne higgy,
a levegő hátán fekve énekelget
Akárhogy andalít, andalít,
drágám, ne higgy, ne higgy az énekesnek!”
(Bereményi Géza)

1. Bevezetés

„A kék Dunánál élni jó”, de vajon mennyire ironikus ez a kissé közhelyesen hangzó, „kesernyés” kijelentés Cseh Tamás szájából? Szajbély Mihály Bereményiről írt tanulmányában a 60-as évek irodalmi életének szűkösségét említi, amely a panaszos írások tömegét vonzotta magával. A kádári konszolidáció jegyében a vezetés a fiatal íróktól nem lendületes, forradalmi, újító, erőtől duzzadó műveket kívánt, hanem csendes alkalmazkodást, elfogadást. A rendszer irodalmi bizonytalansága a tekintetben, hogy mi volna az elfogadható irodalmi mű, a főszereplők úgynevezett csellengőkké válását eredményezte. A csellengőirodalom hősei céltalanul, rossz kedélyállapotban, jellemtelenül bolyonganak az utcákon, s a világból csak annyit fognak fel, amennyit érzékszerveikkel észlelnek, hisz 1956-ot követően tilos a dolgok mögé nézni.ⁱ A 70-es évek fiatal generációja azonban túllépett a csellengésen. A nézőpontváltás eredményeképp nem csupán a kedélyállapotot ábrázolták műveikben, hanem annak okait, gyökereit kívánták megismerni. Bereményi Géza első novelláskötete is ekkor jelent meg, 1970-ben, Svéd király címmel. A vékony kötet hemzseg az ironikus, a kor jellegzetességeire való reflexiókban, ahol a főszereplők ugyan túllépnek a csellengő, cél nélküli életmódon, ám rendre elbuknak. (Szajbély 1997)

A gyökérkutatásnak újabb formája a családregény volt. Bereményi Géza Legendárium címmel 1974-ben megjelentette saját családjának történetét feldolgozó regényét, melynek egyik szegmensét – amelyet így, kiragadva a könyvből, novellaként is szemlélhetünk – Erdődy Edit is vizsgálta a műben megjelenő értékalakzatok bemutatásával. A novella főszereplője egy, a Bereményi apjáról mintázott alak, értékvesztett, közönybe süllyedő 50-60 év körüli férfi, aki a polgári életmód megszűnésével elvesztette az egyik legfőbb értéket, a biztonságot. Értékrendszere ellentmondásos, az érzéki örömök többet jelentenek számára, mint a nemi erkölcs vagy a közösségi normák. Erdődy Edit szerint az apa áldozata a történelemnek, mert a történelmi visszásságoknak – illetve a hatalomnak – kiszolgáltatott egyén többé nem kormányzója saját sorsának. (Erdődy 1982)

A Kádárkeringőben is manifesztálódik valamelyest a kor művészeinek kritikus rendszerszemlélete, a gazdasági tévedésektől a csellengő életmódon át egészen az 1956-os megtorlásokig találhatóak utalások benne. Szűk Balázs a Bereményi filmjeiben megjelenő 1956-os motívumokról írt tanulmányában két kategóriára osztja az író szabadságharc-motívumait: az implicit és explicit módon közölt utalásokra. Utóbbi csoport tagjaként maga is megemlíti a Kádárkeringőt (Szűk 2015), amely az ő értelmezése szerint tehát nem bújtatottan utal vissza az ’56-os eseményekre.

Kérdőíves kutatásom során azért döntöttem az előadott dal, illetve az olvasott vers recepciójának egyidejű vizsgálata mellett, mert a szerzőpáros munkamegosztása gyakran tökéletes ambivalenciát idéz elő. Cseh Tamás dallamaira írta szövegeit Bereményi Géza, s a kettejük által létrehozott alkotás emocionális töltete számos esetben eltérő – a Kádárkeringő esetében is. A szöveg bővelkedik szomorú és fájdalmas részletekben, egy olyan világra ad rálátást, ahol az élet – feltehetően a vértől – sós szájízzel válik csak édessé, adósságban úszunk, s az összes nő özvegy. „A kék Dunának habja fényes / vérrel keverten sós az édes”; „kicsit slemil, mégis kényes és édes és szédítő / hozzátenném azt, hogy majdhogynem özvegy az összes nő”; „bárhogy van / magam adósságba vertem, botlottam éltemben-holtomban.” Igaz, a szöveg rendre megjelenít ellentétes érzéseket is, mérsékelt művészi inkongruenciával dolgozik, a keserédesség tökéletes benyomását kelti, amely miatt az verses változatból is a sírva vigadás élményét olvashatjuk ki. Megzenésített verziójában azonban Cseh Tamás romantizáltan, bájos mosollyal, vidám melódiába burkolva adja át mindezt a hallgatóinak, és csak nehezen sejthető meg a sorok mögött húzódó keserves irónia. Cseh Tamás előadásmódjának bűvös mivoltára Lőrincz Judit is felhívja figyelmünk. Dalait hatásosabbnak érzi élőben, amiért az előadó hozzáidomul a közönség reakcióihoz, ezáltal sokkal sokrétűbb és gazdagabb lesz, s egyfajta misztikum lengi körül. Szövegei pedig rejtélyesek, átláthatatlanok, amelyek közös élményekből táplálkoznak, s a hézagos emlékeinket kívánják betölteni, mindezt úgy, hogy „a tudatküszöb határánál alig feljebb, a feldolgozhatóság-feldolgozhatatlanság mezsgyéjén tódulnak fel.” (93.) Társas élményként kínálják fel a szimbólumfogyasztást, amelyekkel egyfajta látleletet vesznek világunkról, és egyesítik a művészetek kritikus, leleplező, valamint szórakoztató mivoltát. (Lőrincz 1987)

Csengey Dénesⁱⁱ nagyszerű, Cseh Tamásról szóló esszéjében kiváló keresztmetszetet nyújt a hatvanas évek generációjáról, a nemzedéken végigseprő beat mozgalomról, s annak saját megvalósítandó céljaikban való elbotlásáról. Egy hamis illúziókban tengődő nemzedéknek látja őket, amely egyfajta történelmi szélárnyékban nem volt képes részt venni tevékenyen még saját mozgalmában sem. A beatmozgalom, pontosabban a beatmozgalomban aktívan résztvevő adott generáció problémáját abban látja elsősorban, hogy a gyermekkorukat, tehát szocializációjuk szempontjából igencsak jelentékeny életszakaszukat, áthatották a Rákosi-féle propaganda paneligazságai. A generáció soha nem vehetett részt aktívan a történelem alakításában, ’56 eseményeit nem érthették igazán, mivel a családi vélemény szöges ellentéte volt a hatalom állításainak. A beatmozgalom beszivárgásával pedig ez a nemzedék generációs feszültségeket észlelt az egyébként mélyen társadalmi és politikai ellentmondások helyett. A mozgalom képtelen volt valódi mozgalommá válni, saját közhelyes, kiüresedett jelszavain s a lerázandó előítéletek – melyek valójában már nem is léteztek – ellen zajló szélmalomharcon nem bírtak túllépni, nem voltak képesek meghatározni önmagukat, nem léptek elő a beat nagy teoretikusai, a beatzene képviselői pedig nem vállaltak közösséget a mozgalommal, vagy éppenséggel szövegeik túlstilizált, valójában semmitmondó életérzésekkel voltak teletűzdelve. A fiatalok idővel kénytelenek voltak szétszéledni, s visszailleszkedni a társadalomba. (Csengey úgy gondolja, a másik lehetőség a beat további, szélsőségesebb irányzataiba való beolvadás volt.) A szerző tehát úgy véli, a Cseh Tamás-dalok születését a beatmozgalom megszűnése idézte elő, mivel egy adott szubkultúra egymást követő elemei. Cseh Tamás és Bereményi Géza megpróbálták összeboronálni saját pozitív élményeiket a mozgalom megbicsaklott életútjával, s ebből keletkezett az a „vibráló többértelműség,” amely dalaikban oly erősen tetten érhető, s csupán Cseh Tamás pillanatnyi döntésén múlik, hogy melyik jelentésréteget tárja fel azáltal, hogy éppen milyen fintorral, kacsintással, ravaszdi mosollyal tálalja azt a nézőnek. A dalok a bizonytalanság, a szüntelenül tobzódó kétségek jelképei így, a kifejezhetetlenséget reprezentálják. Maga az előadó sem tudja az igazságot, egy a hallgatóközönséggel, és ebben az intenzív és bensőséges kapcsolatban – ti. a hallgatók és Cseh Tamás közöttiben – csak betekintést nyújt a dal lehetséges értelmezéseibe. (Csengey 1983)

Bérczes László Cseh Tamással készült beszélgetőkönyvében Bereményi Géza úgy jellemezte kettejük munkakapcsolatát, mint a gyáva és a tudatlan párosa. Bereményi a gyáva, hisz mindazokat, amiket szövegeiben megírt, egy kocsmában nem mert volna kiállni és elmondani, Cseh Tamás pedig saját bevallása szerint csak évekkel később értette meg azt, mi is rejtőzik valójában ezekben a szövegekben. (Bérczes 2007) Weiss János mindezzel nem ért egyet, hisz magát a szövegalkotást is megnyilvánulásnak tartja, amihez bátorság szükséges, míg az előadónak bizonyos szinten értenie kell, miről énekel, ha hitelesen kívánja előadni. (Weiss 2010) Mindenesetre beszédes hasonlat a befogadásvizsgálatunk szempontjából nézve is, mely szerint ezek a szövegek valóban hordoztak magukban veszélyt. A cenzúrától, a betiltástól és az ezekkel járó konzekvenciáktól való örökös félelem érzése nem kerülhetett el egyetlen művészt sem ez idő tájt, s Bereményi a szó legszorosabb értelmében Cseh Tamás szájába adta gyakran pimasz és szürreális szövegeit, aki pedig – mintegy tudatlanul – kiállván a közönség, a nyilvánosság elé, önmagát tette ki az „édeskesernyés életveszélynek”. Továbbá azt is megerősíti a fent említett hasonlat, hogy a szövegek megértése nehézségeket okozhat, a felszínes koncentráció nem elégséges, hisz magának az előadónak, a kommunikátornak is problémás volt megfejteni őket. A felsorolásokban gazdag, csapongó szöveglogikával megírt Kádárkeringő is ilyen szerzeményük, melyben elsőre úgy is tűnhet, mintha a lírai én rébuszokban próbálna olyasmit kommunikálni felénk, amelyet elsőre csak a beavatottak érthetnek meg.

Losonczi Ágnes szerint a zene sajátos jelenség a művészetek között, mert minden más kommunikációtól eltérő jelzésrendszerrel dolgozik. Ez a rendszer eltér a beszédtől, hiszen több évszázados produktum, amely különböző társadalmak különböző rétegeinek dialektikája szerint alakult. Minden társadalom minden rétege részt vett a zene alakításában, megkapva azt elődeiktől a saját expresszív vágyaik szerint formálták, majd adták tovább másoknak. Losonczi szerint a zene hármas szerkezettel bír: elsődlegesen, funkcionális szempontból arra az emberi vágyra irányul, hogy környezetét saját képére alakítsa; másodlagosan a közösség tagjai között kohéziós erővel bír, és ez az autonóm zeneművészet sajátos manifesztuma; harmadsorban pedig kísérő jelenségként a világ dolgaira reflektál. A zene az emberi tudat olyan rétegeire hat, amelyek erősen befolyásolják az emberi-társadalmi magatartást. Az ember lelki világán keresztül funkcionál, és ezzel bekapcsolja az egyént a társadalomba, cselekvésre ösztönzi, s a szubjektum irányában önfeloldó mechanizmusokat indít be. Kapcsolatot teremt az egyének közt, az emberek közti viszony és a világ tükre. A kor emberének állandó része, amely folyamatosan alakítja értelem- és érzelemvilágunkat, s ezért az ember és a világ közti kapcsolatot is ábrázolni tudja. (Losonczi 1969) Egy irodalmi mű pedig – Kamarás István és Fogarassy Miklós nyomán – elképzelhető olyan labirintusként, amelyben az olvasó az olvasás közben tájékozódni és eligazodni próbál. (Fogarassy–Kamarás 1981)

Kifejezetten érdekes szemponttá válnak így a befogadások különbségei egy olyan szöveg esetében, amellyel a befogadók először megzenésített verzióban találkoznak. Egy zenei hangoktól zengő labirintussal, amelyben tájékozódni egyet jelenthet a sikeres társadalmi integritás sajátos logikájának megértésével. Egy ilyen útvesztő átlátása lehetővé teszi a mindenkori ember szubsztanciájának tudatosítását a káoszként szétterülő, feltérképezhetetlen világban, és az ilyetén módon társadalomba olvasztott identitásokon keresztül apró, szociokulturális transzcendenciák válnak megélhetővé.

2. A kutatásról

A kutatást egy keresztmetszeti vizsgálatként végeztem el, melynek alanyai középiskolás, 11. osztályos gimnazisták és szakgimnazisták voltak. Lehetőségem nyílt vizsgálni, mennyiben jellemzi apolitikusság őket, emellett egy szeletnyi fiatal Kádár Jánosról és a korszakról való ismereteiről, megítéléséről is képet kaptam.ⁱⁱⁱ Felmértem, mennyiben képesek tájékozódni egy tőlük időben már távoli világról szóló művészi szövegben, s hogy a könnyűzene, a videoklipek és a látványközpontú tömegkultúra térhódítása utáni generációkra miként is hat egy Cseh Tamás-féle heves, szuggesztív dal. Ha igaznak tekintjük a fent hivatkozott Losonczi Ágnes állítását, miszerint a zene folyamatos mozgásban van a társadalmi ráhatások révén, akkor azt is mondhatjuk, hogy a Kádárkeringő időbeliség és kulturális közeg tekintetében viszonylagosan közel áll a kérdőív alanyaihoz, s így valamelyest saját zenei elvárásaik elődjeként tartható számon.

A felhasznált videóban^iv Cseh Tamás ingerszegény környezetben, egy szál magában énekel gitáron kísérve önmagát. A zene dallamvilága élénknek nevezhető, noha az intenzivitás élményét tarkíthatják az előadó kisebb-nagyobb szünetei, amelyeket a sorok végén megejt. Erősebb hatással lehet a befogadókra az arcával bemutatott játék – melyet a kameramozgás a közeli fókusszal segít nyomon követni –, minek segítségével az előadás jelentős részében hangulatformáló impulzusokat közvetít. A dal ideje alatt általános a Cseh Tamás arcán tobzódó mosoly, ugyanakkor jelentős mennyiségben tapasztalhatóak hirtelen érzelemváltások – az elkomolyodás és elgondolkodás jelei. Ezzel – idomulva valamelyest Bereményi Géza verséhez – a kék Duna képében hullámzó, ellentmondásokkal dolgozó szöveget mimikai és gesztusbeli, nem utolsó sorban pedig zenei motívumokká formálja.

Szemere Anna korábban vizsgálta már iskolások és egyetemisták körében egy popvideó befogadását, melynek során ő is arra volt kíváncsi, manipulálnak-e a klipek, s valóban egydimenzióssá silányítják-e az értelmezéseket. Eredményei pedig azt igazolták, hogy különböző életkorú – és különböző tanulmányokat folytató – alanyokra szinte eltérés nélkül ugyanúgy hatott a videó, s ugyanazon jeleneteket találták a legemblematikusabbaknak. Emellett pedig a képsorok módosították számos esetben a dal befogadását, s a megjelenített vizuális szituációk rányomták bélyegüket egyes értelmezési kísérletekre. (Szemere 1986)

Kamarás István a gimnazisták és szakközépiskolások befogadásának különbségeit vizsgálta Nagy László Ki viszi át a szerelmet? című verse kapcsán, s arra a megállapításra jutott, hogy az értelmezések árnyaltságában nem mutatható ki eltérés, csupán irányultságaikban, igaz, esetében a két osztály irodalomtanára ugyanazon személy volt (Kamarás 1985).

A kutatás menete a következőképpen zajlott: először egy győri szakgimnázium, majd egy budai gimnázium egy-egy 11. évfolyamos osztályában sikerült kitöltetnem kérdőíveimet, amelyeket a Kádárkeringő levetítése után kaptak kézhez. A vidéki iskola osztálya közgazdaságot és informatikát tanul, míg a fővárosiak egyik fele természettudomány szakos, a másik pedig német szakos. A kérdőív legelső blokkjában a levetített videó után a dal értelmezését és fogadtatását vizsgáltam, hogy képet kapjak annak megítéléséről. Ezután ismerkedtek meg az alanyok a verses formával, amelynél már szerepelt a cím és a keletkezés ideje. Majd ismét értelmezéseket kértem, valamint a bennünk végbemenő változásokat vizsgáltam nyitott kérdésekkel, illetve egyéb független tényezőkkel kapcsolatos kérdéseket tettem fel: politikai attitűdöket vizsgáltam, azt, vajon érdekli-e őket a politika, hogyan látják Magyarország helyzetét a rendszerváltás óta, milyen véleménnyel vannak az egykori Kádár-rendszerről, mennyire értenek egyet a Kádár Jánosról megfogalmazott, ellentmondásos megítélésekkel. Stílusban vagy protest jellegükben hasonló előadók népszerűségét is vizsgáltam, irodalmi olvasmányélményekről, az irodalom szerepéről életükben kérdeztem őket, legvégül pedig általános demográfiai kérdésekkel zártam a kérdőívet: nem, lakhely, szülők végzettsége és foglalkozása, a háztartásukban egy főre jutó nettó havi jövedelem.

Összesen 45 kérdőívet töltettem ki, melyből 21-et a szakgimnazisták, 24-et a gimnazisták tesznek ki. 22 fiú és 23 lány vett részt összesen a kutatásban. A fiú-lány megoszlás mindkét osztályban nagyjából 50-50%-ban oszlik el. Lakhelyüket tekintve a budai gimnazisták háromnegyede él a fővárosban, egynegyedük pedig nem megyeszékhelyű városban. A győri tanulók kétharmada karikázta be a Falu választ, s 24%-ban is csak a Várost. ÖMindösszesen ketten élnek megyeszékhelyű településen, minden bizonnyal Győrben. A szülők befejezett iskolai végzettségét tekintve igen erős eltérés mutatható ki. A budai tanulók szülei jellemzően sokkal magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a szakgimnazisták szülei.

Fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy a kutatás előkészítése során nem törekedtem a reprezentativitásra. Nem átfogó képet kívántam alkotni a 17 éves korosztály kulturális tőkéjéről, s annak hatásáról a Kádárkeringő befogadásakor, csupán feltárni a dal és vers néhány lehetséges értelmezési horizontjait fiatal középiskolások értelmezései által, illetve az ambivalens érzelmi töltetek lecsapódását a befogadók tudatában, s megvizsgálni a politikai narratíva felismerésének feltételeit, okait, lehetőségeit.

2. 1. A Kádárkeringő fogadtatása dalként

A dal levetítése után a harmadik kérdés nyitott formában arra kereste a választ, hogy a diákok milyennek érezték a dal hangulatát. Lényeges a befogadásunk szempontjából, hiszen a fent említett szerzők közül többen is kiemelik az előadó képességét arra vonatkozóan, hogy dalainak jelentéstartalmait mindig az adott környezet – mely alatt nem csupán a helyszín és a közönség összetétele értendő, hanem a mindenkori politikai, történelmi és társadalmi folyamatok aktuális állapota – viszonyaiban képes láttatni. Mondhatni, Cseh Tamás a prizma, amely eldönti, hogy az intergenerációs problémáktól hemzsegő, a nagyvilági történések esője által vert Bereményi szövegeket mely színárnyalatban teríti széjjel.

A nyitott kérdésekből adódóan a válaszok széles spektrumát sorakoztatták fel a válaszolók. Három kategóriát vezettem be, amelyekbe két válasz kivételével, minden válasz beilleszkedett. A három kategória közül az elsőbe kerültek azok, akik egyértelműen „vidámnak”, „nyugodtnak”, „jó hangulatúnak” érezték a Kádárkeringőt (53,8%) . A második csoport tagjai ebből adódóan azok, akik megsejtettek valamit a negatívumokból. Ide sorolódtak, akik „szomorúnak”, „melankólikusnak” (sic!), „nyomottnak”, „feszültnek” találták a dalt (28,2%). Legvégül pedig az ambivalens érzelemvilág felismerői szerepelnek (18%). A legkülönbözőbb válaszok itt születtek, s akadt, aki „rapszódikusnak” (sic!) nevezte a dalt, valaki „ironikusnak és szatirikusnak”, s vannak, akik egyszerűen „keserédesnek”, „vidámnak, de egyben borúsnak” gondolták a művet. A szakgimnazisták többsége vidámnak érezte a dalt, míg az ambivalenciákat főképp a gimnazisták ismerték fel.

Elmondható, hogy a gimnazistáknak sokkal nagyobb arányban tetszett a dal, mint a szakgimnazistáknak. Közel egyharmaduknak nyerte el tetszését, míg a győri szakgimnazista osztályban csupán a kérdezettek 10%-ának. Mindkét osztályban 50-50% körüli azok aránya, akiket közömbösen hagyott a dal. A szakgimnazistáknak sokkal kevésbé tetszett a Kádárkeringő, 40%-uk a „nem”, vagy „egyáltalán nem tetszik” válaszlehetőségeket karikázta be. Indoklásként a leggyakoribb válasz a győriek esetében leginkább az volt, hogy a dal nem egyezik stílusukkal, zenei ízlésükkel.

A kérdezettek fele közepes művészi értéket társított a Kádárkeringőhöz. Egyel több fiú találta csak magas művészi értékűnek a dalt, mint a lányok, akik a közepes művészi érték kategóriájában 65%-ban képviseltetik magukat, szemben a 41%-nyi fiúval. Érdekesség, hogy az alacsony művészi érték kategóriájában szintén a fiúk képviseltetik magukat inkább, pontosan 22%-ban, míg a lányok közül egyetlen válaszadó volt, aki ide sorolódott.

A fiúk valamivel pozitívabban fogadták Cseh Tamás produkcióját, jobban elnyerte tetszésüket, s művészileg is jobban értékelték, mint a lányok. Viszont összességében a Kádárkeringő fogadtatását inkább a távolságtartás jellemzi. A legtöbbek számára ugyanis a szokatlan előadásmód, a zavaros üzenet és az ízlésbeli eltérések miatt, noha felismerhető volt, hogy nem egy szokványos, legalább közepes művészi értékkel bíró műalkotással van dolguk, amelyet ugyan elismernek és értékelnek, de hétköznapjaik során vajmi kevésszer hallgatnának önszántukból.

2. 2. A Kádárkeringő fogadtatása versként

A válaszadók alig több mint felének változtak érzései a verses forma megismerése után. Kétharmaduk gimnáziumi tanuló, míg azok esetében, akikben nem mentek végbe változások, fordított az arány, kétharmaduk a győri szakgimnázium tanulója. A gimnazisták esetében kétszer annyi azok száma, akik máshogy ítélték meg a művet a verses forma megismerése után, mint a győri osztályban. Ők főként a gondolati tartalomba való betekintést hangsúlyozzák, s szinte kivétel nélkül erősítik meg, hogy Cseh Tamás előadásában valamiképp elhomályosodott a valódi jelentéstartalom. „Változtak [az érzéseim], az előadásmód más szemszögbe állítja a verset”; „Itt keserűbb a hangulata”; „Már nem ambivalens érzéseim vannak, egyszerűen szomorúnak érzem.”; „A hangsúlyozás, az előadásmód »elhagyásával« magam szájíze szerint értékeltem a szöveget. Nincs irányító impulzus.”

Arról, hogy mit gondolnak, minek köszönhető a változás, nagyjából konszenzus alakult ki a gimnazisták között, s mindenki egyöntetűen a dalt tette felelőssé. „Láthatóvá vált a vers címe és keletkezési ideje, ami sokmindenről (sic!) árulkodik.”; „A megzenésített változat dallama könnyed, inkább vidám, miközben a szövege komoly.”; „Az életveszély, vér szavak miatt. Illetve, hogy eladósodott.”; „Olvasott szöveget jobban fel lehet fogni rövid idő alatt, mint a hallott szöveget.”; „Volt időm átgondolni, miről is szól valójában.”; „Az előadó gúnyosan adta elő.”

Habár a túlnyomó többség mindkét esetben középértékekbe sorolta magát, és távolságot tartott a műtől, a gimnáziumi tanulók valamivel nyitottabbak voltak a dalt illetőleg, s úgy tűnik a nyitottság eredményeképp rájuk volt nagyobb hatással a verses forma megismerése is, bennük indított el olyan folyamatokat, amelyek eredményeképp pontosabban tudták megítélni a dal hatását önmagukra, s tágabb keretek közé helyezni az elsőre mindkét osztály által nehezen érthető dalt.

2. 3. A Kádárkeringő értelmezései dalként

A tanulók gyakran felsorolásokban gazdag, ambivalenciáról beszámoló értelmezéseket adtak. 50%-uk egy aspektusból ragadta meg a dalt, s csupán az adott dimenzió távcsövével vizsgálgatta. Átlagosan 1,5 tartalmi elem szerepel az értelmezésekben. A kérdőíveken adott válaszokat módosítás nélkül közlöm minden esetben.

A két legnépszerűbb megközelítése a műnek a filozófiai^v és a szerelmi aspektusokon keresztül történt – s ebben persze a két osztály közt komoly eltérés van. A válaszolók 35%-a filozófiai fogalmak, kifejezések és folyamatok segítségével ragadta meg a dalt, míg 23%-uk szerint a szerelem a fő téma, mely az „édes asszonyokhoz” szólt, s főképp a be nem teljesült szerelemről. Emellett 10-10%-ban voltak, akik a lírai én saját életét hallották ki az előadásból – itt feltételezhetnénk, hogy az egyszemélyes előadásmód elterelte a befogadást, s a kommunikátor kisajátította azt magának –, illetve akik valamiképpen racionalizáltan, reduktívan ragadták meg a dalt. Ők voltak a legkevésbé képesek elvonatkoztatni a Duna megjelenésétől, s szerintük a dal a folyóról szólt. Emellett még megjelentek a világnézetekről szóló értelmezések, s itt a válaszolók javarészt azt hangsúlyozták, hogy a dal egyfajta világnézetet közvetít, ám arra, hogy szerintük mely világnézetet, nem tértek ki. A gimnazisták körében megjelent még egy kategória, amely a hétköznapokat, az átlagos mindennapokat állítja a centrumba, s a bevallottan nem értők kategóriája pedig a szakgimnazisták osztályában teremtődött meg.

A két osztály közt megfigyelhető tartalmi, irányultságbeli különbség. A fent meghatározott megközelítések a következőképp alakultak: a legnépszerűbb filozófiai keretbe helyezett értelmezéskategória 79-21%-ban oszlik el a gimnázium javára, míg a második legnépszerűbb kategóriában, a szerelmi tartalmat hangsúlyozók csoportjában 90-10% a szakgimnazisták többségével. A filozofikusan közelítők esetében a tartalom gyakran vonatkozik a dal – az általam korábban – ambivalens érzelmi töltetnek nevezett jelenségére. Így például egy budapesti lány – aki az elmúlt egy évben olvasott és nagy élményt jelentő könyvek között a Narziss és Goldmund-ot, valamint a Szentivánéji álmot jelölte meg – így fogalmaz: „Az élete pozitív és negatív rezdüléseit írja, annak folyásáról alkotott véleményét. Egyfajta összegzés, áttekintés a dal.” Egy fiú osztálytársa – krimiolvasóként – pedig, aki talán a legdifferenciáltabban látta a dalt, így értelmezte azt: „A múló időről és az élet kicsiny jelentőségéről a világ dolgaihoz képest. A jelenlegi boldogság kergetését, megpróbálni elérni azt, de majd később ezek csak jelentéktelen emlékek lesznek. Arról, hogy az életet már lezártnak tekinti.” Egy gimnazista lány – nem mellékesen megjegyzendő, hogy édesapja politikus – megérezte, hogy a szövegben veszélyeztetve van a lírai én szabadsága. Politikai keretek közé nem illesztette ekkor (még), s inkább a monotonitásban vélte felismerni a szabadság hiányát. Egy másik lány pedig szintén az ambivalenciákat állította középpontba válaszában, s egyedüliként emelte ki a szarkasztikus hatást: „Az egész dal hangulata ironikus egy kicsit. Szarkasztikus hatást kelt, ahogyan beszél arról, hogy jó ott élni, de amikor részletezi, akkor kiderül, hogy annyira nem is.”

Az értelmezések árnyaltságát^vi tekintve három kevésbé árnyalt válasz jut egy árnyaltra. A szakgimnáziumi tanulók mindössze 10%-ának válasza tekinthető differenciáltabbnak. Felismerve költői képeket, amelyekkel alátámasztják véleményüket, a halál megjelenését is felismerték. A gimnazistáknál magasabb az árnyalt válaszok aránya (40%), de továbbra is többségben vannak a magukat egyszerűen, tényszerűen, kissé talán klisés megfogalmazásban kifejezők.^vii

2. 4. A Kádárkeringő értelmezései versként

A vers elolvasása után – melynél már szerepelt a cím és a keletkezés feltételezhető ideje is – a diákok 91%-a osztotta meg az olvasás utáni értelmezéseit. Ahogy azt sejteni lehetett, itt már születtek politikai értelmezések is. Lecsökkent a filozófiai megközelítések száma, s pontosan ugyanannyival nőt a politikai értelmezők tábora.

A legmagasabb arányban immár az élettel, emberi élettel, világgal kapcsolatos állítások álltak (22%). A szerelem által értelmezők aránya stagnált a két műfaj között. 20% azok aránya, akik a vers elolvasása után is úgy gondolták, a vers valamiféleképpen a szerelem témáját dolgozza fel – beteljesülve vagy ellenkezőleg egyaránt. „Megjelenik benne egy női alak, amelynek be akarja bizonyítani metaforikusan, hogy vele élni jó.” Ez a szakgimnazista lány kizárólag az individuum szintjén tudatosítja az élettel, dunai élettel kapcsolatos állításokat, s ez jellemző osztályszinten is. Észleli, hogy a dal tulajdonképp igazolni próbálja állításait, hogy belénk sulykolja érzéseit – eltekintve az iróniától –, mintha szerelmét bizonygatná; mégsem hajlik a szélesebb perspektíva kitárására. A szerelem két ember ügye általában, s talán a korábban megismert egyszemélyes előadás hatásaként nem képes elvonatkoztatni a konkrét személy vizuálisan megjelenített gesztusaitól sem. A vers elolvasásakor – feltételezhetjük – hogy fejében továbbra is ott élt a szerelmes-mosolygós Cseh Tamás, s amely olvasáskor önnön igazolását kereste a versben – akárcsak számos szakgimnazista osztálytársa.

A harmadik helyen holtversenyben a politikai és filozófiai értelmezések állnak 17-17%-ban. A filozófiai értelmezések jellemzően negatív hangot ütnek meg, s az élet megállíthatatlan folyamáról, a halálról és a hibás döntésekről szólnak. „Az ember életének rövidségéről, kicsiségéről, a halál előtti utolsó pillanatokról, amikor az ember feloldozást vár az életében elkövetett hibák alól…” Hasonlóképp fogalmaz az osztálytárs: „Elmúlásról, az emberi lét értelméről, halálról, apró örömökről, összességében minden jó véget érhet.” Az egyetlen filozofikusan értelmező szakgimnazista lány pedig a jelentéktelenségre helyezi a hangsúlyt: „Nem számít, mit teszünk az életünkben, az elmúlás után már úgysem tudunk ellene mit tenni. Annyi »adósságba verhetjük« magunkat, amennyibe akarjuk, ha jól esik, úgyis csak olcsó kis regény, ahogy élünk.” Jól látható, hogy a verses forma filozófiai értelmezései is hasonló irányból közelítik a meg a szöveget, mint a dal esetében: elmúlás, halál, jelentéktelenség. A különbség a megfogalmazás árnyalódásában figyelhető meg, ahogy mindenki sokkal borúsabb köntösben tálalja értelmezését. Rájuk sokkal erősebben hatottak a szöveg pesszimista utalásai, s a verses forma felerősítette mindezt.

A cím és a keletkezési idő megadta a korábban elvont segédeszközöket a befogadóknak, s így magas arányban jött létre azok csoportja, akik felismerték a dal politikai protest jellegét. A szakgimnazisták közül ketten értelmezésként a kommunizmus bírálatát olvasták ki a sorok közül. Egyikük implicit módon, másikuk explicit módon utalt rá, hogy nem helyeslik a rendszer kritikáját. „A kommunista rendszer lejáratása.”, míg társa nyíltabban tiltakozik: „A komunista (sic!) rendszert kritizálja szerintem jogtalanul.”

A gimnazisták valamivel konkrétabban, a Kádár-korszakot nyíltan megnevezve, némileg részletesebben fogalmaztak, s összefüggésekben gondolkodtak: „A Kádárkorszak (sic!) alatt az elnyomásban, kommunizmusban szenvedők helyzetét írja le. A szabadságot a Dunával említi párhuzamban és a Duna szabad folyását veszi példának a függetlenséghez.” Feltárult tehát a titok: a műben, noha jelentős a Duna szerepe, mégsem csupán egy folyóról, természeti jelenségről van szó. „A dunaparti (sic!) életről, ellentétekről, az emberek feladatairól, élményekről szól. Magyarázza az élet különböző eseményeit. A Kádár-korszak körülményeiről Magyarországon.” Egy harmadik gimnazista utal a politikai viszonyokra, a szovjet befolyásoltságra, ám ő inkább a háború következményeiként értékelte magában az új színben megvilágított Kádárkeringőt: „A háború után keletkezett 30 évvel, de az oroszok még itt voltak. A nők azért özvegyek, mert elvesztették férjeiket a háborúban. A táj és az ég a vér miatt vörös.” Egy fiú pedig már a konkrét kádári politikán, és annak kudarcain keresztül vezeti le saját értelmezését: „A Kádár-korszak legfőbb ismertetőiről: a hitelek, nagy államadósság, amivel a jólétet megpróbálták fenntartani…”

A vers értelmezésében még élesebb különbségek rajzolódnak ki. Erős, szignifikáns összefüggés áll fent az osztályok és az értelmezési csoportok között. A gimnazisták esetében a két legnépszerűbb kategória a filozófiai és a politikai megközelítések (29-24%), míg a szakgimnazistáknál uralkodó kategóriaként szerepel a szerelmi értelmezés (40%) az uralkodó kategória, a második helyen pedig 25%-ban az élettel kapcsolatos olvasatok állnak.

Az árnyaltság tekintetében is kirajzolódtak az ellentétek. Mindkét osztályban lecsökkent az árnyaltan értelmezők aránya, feltehetőleg a figyelem lankadásával, hisz voltaképp rövid idő alatt kétszer kellett ugyanazon szövegről gondolkodniuk. A legnagyobb arányban azok vannak, akik konzekvensen mindkét esetben alig árnyaltan írták le véleményüket. Ennek eredményeképp a szakgimnáziumban 95-5%-ra módosult ez az elosztás, amely csupán egyetlen lány árnyalt megfogalmazását tartalmazza. A gimnáziumban a 60-40%-os megosztottság 52-48%-ra módosult, továbbra is az árnyaltan fogalmazók javára.

2. 5. A társadalmi háttér szerepe

A szülők befejezett iskolai végzettségét tekintve igen erős eltérés mutatható ki. A fővárosi tanulók szülei jellemzően magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a győri szakgimnazisták szülei. Nem csupán általánosan magasabb végzettségre kell gondolnunk. Míg a fővárosi anyák és apák túlnyomó részben (90% felett) diplomások, addig a szakgimnáziumi szülők esetében 80-85%-os a maximum érettségizettek aránya.

A társadalmi háttér jelentőségére Gereben Ferenc olvasásszociológus is felhívja figyelmünket az ún. Máté-effektus segítségével, amellyel Máté apostol evangéliumi példabeszédének summáját vonatkoztatta művelődésszociológiai törvényszerűségekre. Így szól az idézet: „Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.” (Mt. 25, 29-30.) Gereben Ferenc vizsgálódásai megmutatták, miként halmozódnak a társadalmi és kulturális hátrányok azok körében, akik eleve hátrányos helyzetbe születtek, s ezzel párhuzamosan hogyan gyarapodtak az előnyöket jelentő javak azok birtokában, akik jobb társadalmi körülmények és kedvezőbb szociális adottságok között nőttek fel. A gazdasági depriváltság életmódbeli romlásokat eredményez, amelynek következtében az olvasási hajlandóság visszaesik, és megállíthatatlanul hozza magával a kulturális deprivációt is (Gereben 1997).

A szülői végzettség szerepe döntő szerepűnek bizonyul az értelmezések vizsgálatakor. Szignifikáns összefüggés figyelhető meg abban hogy minél alacsonyabb volt a kérdezettek szüleinek a végzettsége, annál valószínűbb volt a nyílt meg nem értés. A legmélyebb, filozofikus értelmezések pedig a legerősebben azokat a diákokat jellemzik, akiknek mindkét szülője rendelkezik felsőfokú végzettséggel. A filozófiai fogalmakkal értelmezők 92%-nak legalább egy szülője rendelkezik diplomával. Hasonló a kép az árnyaltság tekintetében is, ahol a legalacsonyabb végzettségű szülők gyermekeinek egyáltalán nem sikerült árnyalt véleményt megfogalmaznia a dal kapcsán, s a végzettség növekedésével az árnyalt válaszok aránya is megnövekedett. Az egydiplomás szülők gyermekei 25%-ban adtak cizelláltabb értelmezéseket, míg a kétdiplomás szülők gyermekei esetében ez az arány 42%. Íme a Máté-effektus a gyakorlatban.

A vers olvasásakor megjelenő politikai értelmezések úgy alakultak, hogy a legmagasabb arányban a kétdiplomás szülők gyermekei ismerték fel a Kádár-rendszerre való utalásokat, míg az egydiplomás szülőknél senki sem, a diploma nélküliek esetében pedig alacsony számban. A versértelmezések árnyaltsága pontosan úgy alakult, mint a dal esetében: a szülők iskolai végzettségével szintén növekedik a részletgazdag fogalmazásmód, a differenciált értelmezés. Összességében azonban a két adott iskola hatása erősebbnek tekinthető, mint a szülők végzettsége.

2. 6. A politikához való viszony szerepe

Az összes válaszoló 23%-át nagyon, 30%-át eléggé, 34%-át alig, s mindössze 13%-át egyáltalán nem érdekli a politika. Ezek az adatok nem állnak összhangban a reprezentatív mintán végzett kutatásokkal. A Magyar Ifjúság Kutatás 2016-os gyorsjelentése alapján a válaszadók 44%-át egyáltalán nem érdekelte a politika, 20%-át alig, s az általam eléggé és nagyon kategóriáknak megfeleltethető mértékben összesítve 10%-ukat érdekelte. (Ifjúság 2016, 81.) Így tehát abban a kiváltságos helyzetben voltam, ahol az alanyaim több mint felét érdekelte valamennyire a politika. Nyitott kérdéssel kérdeztem őket ennek miértjétől. Azok körében, akiket érdekelte, a következő indokok szerepeltek: befolyásolja hétköznapjaink, életünk része, alapműveltséghez tartozik, alakítja a jövőnket, demokráciában muszáj ismerni a politikát, a politikusok szabályozásának egyetlen lehetősége. A másik oldal érvei közt a következők álltak: korrupt, nem hoz lázba, nincs hatásom rá, nincs szavazati jogom még.

A kérdezettek 60%-a úgy látja, hogy a rendszerváltás óta valamivel vagy határozottan jobb lett Magyarország helyzete. Ez a szemlélet valamivel gyakoribb a gimnazisták körében, ahol az osztályon belül is 60% körül mozog arányuk, míg a szakgimnáziumban 50% körül. A szakgimnazisták 32%-a szerint rosszabb lett valamivel vagy határozottan, a gimnáziumban ezeket a lehetőségeket senki sem jelölte. A válaszolók 22%-a nem tudta megítélni a változást, valamivel többen voltak a gimnazisták e tekintetben. A kérdezettek 60%-a nem tudta megítélni, hogyan viszonyul az egykori Kádár-rendszerhez, 28%-uk pedig inkább negatívan.

A kérdéssorban megfogalmaztam öt állítást Kádár Jánosról, amelyek a legsarkalatosabb pontjai politikai karrierjének, s arra kértem, jelezzék, mennyire értenek egyet azokkal. Mindegyik esetben a legtöbben a nem tudom megítélni választ karikázták, akárcsak a korszak esetében. Ennek függvényében nem meglepő a politikai értelmezések viszonylagos alulreprezentáltsága a dal esetében. A válaszok alapján látszik a Kádár személye körüli bizonytalanság, a magas „nem tudom” válaszok aránya, s az ellentétes megítélések közelsége alapján. Nem mondhatjuk, hogy a negatív állításokkal inkább egyet értenének, a pozitívabbakkal pedig kevésbé, de ha megvizsgáljuk ezeket a válaszokat a két osztályra lebontva, azt tapasztaljuk, hogy a Kádárt pozitív színben feltüntető állításokkal általában többen értenek egyet a szakgimnáziumban, mint a gimnáziumban, a negatív véleményekkel pedig inkább a gimnazisták értenek egyet.

A szülők végzettsége is hatással van a korszak megítélésére: minél magasabb a szülők végzettsége, annál kevésbé valószínű, hogy az alany pozitívan viszonyul a Kádár-korszakhoz. A pozitívan szemlélők 75%-a olyan családból származik, ahol egyik szülőnek sincs felsőfokú végzettsége. A kétdiplomás szülők esetében pedig nincs olyan, aki pozitívan tekintene vissza az 1956-1989-es évekre.

Azok, akik a Kádár-korhoz inkább negatívan viszonyulnak, pozitívabban fogadták a dalt: jobban tetszett számukra, művészi értékét magasabbnak ítélték, a bennfoglalt állításokkal pedig inkább értettek egyet. Ez a fajta beállítottság azonban nem hatott ki a dal hangulati érzékelésére, s ez összhangban áll azzal, hogy a dalt senki sem értelmezte politikai aspektusból. Így megvizsgáltam, hogy kik voltak azok, akik a versből kiemelt idézetekben konkrét utalásokat tettek a Kádár-korszakra. Az eredmény az, hogy azok, akik valamiképp utaltak a kor körülményeire, a megtorlásokra, szabadságkorlátozásra, elnyomásra, ők voltak, akik a Kádár Jánosról megfogalmazott állítások során a negatív megítélésekkel értettek egyet, s a pozitív képekkel pedig nem. Ebből kifolyólag pedig ugyanezt látjuk, ha a korszakhoz való viszonyulásukat figyeljük meg.

3. Befejezés

Tanulmányomban nem törekedtem reprezentativitásra. Az általam vizsgált két osztály (egy győri szakgimnázium, valamint egy budapesti gimnázium) csupán szelet, amelyen keresztül ismertetni kívántam, hogy egy megzenésített, ellentétekből építkező, protest jellegű művészi alkotást milyen minőségben képesek 17 éves diákok értelmezni, értékelni, érzékelni, s hogy miként változik ez, ha a zenés előadástól eltérő puszta szöveget is megismerik címmel együtt.

Feltételeztem, hogy eltérően alakulhatnak a befogadások a zene befolyása által, amely eltorzította, háttérbe szorította a negatív elemeket vidám dallammal és előadással. Feltételeztem, hogy a verses forma nyomatékosabbá teszi a befogadók számára a szöveget, így mélyebb értelmezésre késztetve őket. Ezen hipotéziseim a következőképp alakultak: éles eltérés jelentkezett mind irányultság, mind árnyaltság tekintetében a két osztály között. Azok esetében mélyült el a befogadás, árnyalódott a Kádárkeringőről kialakított kép, és volt kedvezőbb a fogadtatás, akik már dal formájában is közel férkőztek hozzá. Minderre további hatással volt a társadalmi közeg, a lakóhely és a szülők végzettsége is. Nyitott válaszaikban maguk a válaszolók fejezték ki többszörösen, hogy a dal megvezette őket, hamis impulzusokkal terelte el figyelmüket. Mindezek mellett persze egyéb kommunikációbéli, pszichofizikai és szociálpszichológiai tényezők is befolyással lehettek a változó értelmezésekre, ám ezeket nem állt módomban vizsgálni.

Feltételeztem, hogy a politikai, protest értelmezési lehetőséget a cím és a keletkezési dátum híján a fiatalok nem fogják maguktól érzékelni. Ennek okaiként a Kádár-korszak ismereteinek hiányosságát, s a politikától való idegenkedést feltételeztem. Míg az egyik általam feltételezett független változó – a mindenkori politikai érdeklődés – nem áll fent a két osztály esetében, addig a Kádár-korról való ismeretek teljességének hiánya és egyfajta bizonytalanság is megjelent, mint lehetséges okozó. Így azon hipotézisem, amely ennek az aspektusnak a feltárására irányult, igazolódott, ugyanis dal formájában senki sem következtetett politikai tartalmakra, noha nem állíthatom, hogy a cím és a keletkezés híján egy politikatörténetileg tájékozott személy is közvetlenül a Kádár-korra asszociált volna, hiszen erre nem terjedt ki kutatásom.

Az értelmezések jelentős részében a válaszadók felismerték az ambivalenciákat, a negatív kicsengéseket is, ám kiterjeszteni, társadalmi vagy történelmi keretek közé helyezni csak a verses forma után tudták. Behozták a halál fogalmát, a pesti élet árnyoldalait, de nem gondolták tovább, miért is látja így a szerző a saját és a magyar életeket. Ennek okait kereshetnénk számtalan tényezőben: a kérdezettek viszonylagos fiatalságában, a napjainkban végbemenő individualizálódásban, a 70-es évek szellemének időbeli távolságában, a szerelmi téma életkorból adódó népszerűségében, netalán a vizsgálat iránt tanúsított esetleges közönyükben. Ilyen értelemben tehát a válaszolók többsége megsejtett valamit ebből a jelentéstartalomból, gyanakodtak, ám nem volt merszük vagy képességük ezeket megragadni. Azon feltételezéseim, melyek szerint a tetszés és a fogadtatás egyéb indikátorai befolyással vannak a többdimenziós értelmezésre, az árnyaltságra, nem bizonyultak igaznak a Kádárkeringő esetében. A legtöbb esetben a közömbösen maradók értelmezték a leginkább sikeresen, összetetten és gazdagon a szöveget, ezzel előre megpecsételve az általam stílusban, műfajban és ellenálló világnézetében hasonlónak titulált művészekre vonatkozó hipotéziseimet is, amelyek nem voltak hatással az értelmezésekre vagy a fogadtatásra.

A két osztály között árnyaltság- és irányultságbeli különbségek is jelentkeztek eltérő közegük és típusuk miatt. Igyekeztem mindkét esetben nem humán érdeklődésű osztályokat választani, hogy ez ne torzítsa a befogadást. Mindkét esetben a gimnazisták értelmezései bizonyultak cizelláltabbnak és gazdagabbnak a dimenziók és az elemszámok tekintetében. Ezeknek okait a társadalmi háttérrel vélem indokolni, a szülők általánosan magasabb végzettségében, a lakóhelybéli jelentős különbségekben, s nem utolsó sorban a két iskola eltérő hatásaiban.

Tisztában vagyok vele, hogy a befogadás esendő, mivel azt nem meghatározzák, hanem befolyásolják olyan tényezők, mint például az egészséges pszichofizikai aktivitás, a társadalmi háttér, a korábbi olvasmányélmények vagy az esztétikai fogékonyság. (Kamarás 2007, 231-232.) Emellett a befogadásvizsgálat elemzési mechanizmusa erősen interpretív, nem lehet függetleníteni a kutatást végző személytől sem. Tanulmányom során az előadott és olvasott vers recepcióiban fellelhető különbségekre igyekeztem felhívni a figyelmet, s ezzel valamelyest hozzájárulni a befogadás működésének megértéséhez egy korábban alig kutatott területen. Az előadóművészet különleges kommunikatív kapcsolatban áll az előadott művészi alkotással, közösen teremtenek egy új művet, amelynek esztétikai minősége, értelmezési lehetőségei új szinteken is realizálódhatnak a befogadók tudatában. Ennek igazolására törekedtem tanulmányom során.

Irodalomjegyzék

Bérczes László (2007) Cseh Tamás. Bérczes László beszélgető-könyve. Palatinus.

Csengey Dénes (1983). „… és mi most itt vagyunk” Magvető Könyvkiadó, Budapest

Erdődy Edit – Karafiáth Judit – Veres András (szerk.) (1982): Térkép, repedésekkel. Budapest, Művelődéskutató Intézet, 175-181. o.

Fogarassy Miklós – Kamarás István (1981) Olvasó a labirintusban (olvasásszociológiai kutatás középiskolások körében). Budapest, Tankönyvkiadó

Gereben Ferenc (1997) Az ún. “Máté-effektus” az olvasás- és könyvtárszociológiában Könyvtári figyelő. 43. évfolyam, 3. szám, 466-475. old.

Kamarás István (2007) Az irodalmi mű befogadása. Pannon Egyetem BTK Antropológia és Etika Tanszék. Gondolat.

Kamarás István (1985) Ki viszi át a túlsó partra?: Jelentés a magyar fiatalok szerelemfelfogásáról In.: Szerelemről – komolyan : Tanulmányok. – Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 150-172. o.

Losonczi Ágnes (1969). A zene életének szociológiája: kinek, mikor, milyen zene kell? Zeneműkiadó, 14-15, 67-70. o.

Szajbély Mihály (1997). Irodalomtörténeti tanulmány Bereményi Gézáról avagy csellengő hősök nyomában az irodalomtól a történetig In.: Álmok álmodói : irodalomtörténeti tanulmányok / Szajbély Mihály. – Budapest. : Magvető, 198-214. o.

Szemere Anna (1986). Egy popvideó és befogadás-vizsgálat néhány tanulsága In.: Zenetudományi dolgozatok, 189-202. o.

Székely Levente – Szabó Andrea (szerk) (2016). Magyar Ifjúságkutatás 2016 – Gyorsjelentés, Új Nemzedék Központ, 2016. 81. o.

Szűk Balázs (2015) ’56-os motívumok Bereményi Géza filmjeiben. In.: Nagyerdei Almanach 2. 5. évf.,

http://filozofia.unideb.hu/na/vol2015_2/152.05_SzB_44-58p.pdf (Utolsó letöltés: 2017. 03. 25.)

Veres András (1975). A szerepek elégtelensége: Császár István írói világáról In.: Literatura 1975. 3-4. sz. 146-159. o.

Weiss János (2010). Barátom, Cseh Tamás. Jelenkor, 2010. 53. évfolyam, 9. szám 1028. o.
http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/2061/baratom-cseh-tamas (Utolsó letöltés: 2017. 02. 04.)

Jegyzetek