Feketemosó: boldogul

feketemoso-kisebbsenki olyan nem halt meg, aki / számítana, illetve mégis, mintha maga a / számítás, annak kötelessége halt volna meg. – Hyross Ferenc  írja az Apokrif naplóját.

öszvér-idő telik a vonaton, ez már nem is
gyíkok, nem is denevérek földje – ez egy
másik élet. senki olyan nem halt meg, aki
számítana, illetve mégis, mintha maga a
számítás, annak kötelessége halt volna meg.
persze nem egyik napról a másikra, nem
pontszerűen, inkább csak széttárta napjaim
közt a haldoklás folyamatát. mondhatni
boldogulok, ez most az életem. szeretném
azt hinni, hogy az üres gyártelepeken a
legmélyebb az éjszaka, mint egy téli erdő,
ahol a sötét fák közt szorosan egymáshoz
bújva lehet csak életben maradni, vagy,
mint a homokiszap a nagyobb vizek alján,
ahol semmi olyan nem él meg, amit ember
valaha láthat, mélyebben, sokkal
mélyebben, mint a kutak alja. nem tudom
mikor vagyok egyedül, ez már az én bajom,
boldogulok. szurdokvölgyek ölelnek vagy
éppen búzatáblák, már nem tudom hol az
átmenet. a vonat ablaka vékony membrán,
üvegdobhártya, felfogja a kinti színek
izzását, halántékomon hallom a hideg,
elektromos zöldet, a sárga búgását. nem
pusztaság, csak minden felfoghatatlan
távolságokra bomlik, hallani, olyan, mint
azok a hangok, amiket az óceánokba
eresztett mikrofonok rögzítenek. valahol
valami hatalmas épp mozgásban van,
gyönyörűen mozgatja embertelen testét. a
búzatáblák fölött hatalmas zöld hegyek
úsznak, ősállatok, fekszenek, a fák közt
láncok, rácsok, sziklák, bokafordító
repedések, repedések közé esve a
legtörékenyebb istenek. garatállkapocs a
szurdokvölgyek torka. a legmélyebb
éjszakában felfehérlik a kövek civilizációja,
fehéren világítanak a szemek, a fogak –
mosolyog az este, összezárt ajkakkal,
tovább nem enged. a sínek mellett
rohadásra ítélt vasszerkezet, a legalsó ágán
hüvelykujjamnyi madár ül. bárki ráléphet,
észrevétlenül. tolla borzolt, olyan
jelentőségteljes és értelmezhetetlen, hogy
már már zenei. vagy inkább filmes, mintha
valakinek a szájából repült volna ki, de
szárnyai csak eddig vitték vagy mintha úgy
engedték volna ki egy bordakosárból,
ahol eddig élt és esélye se volt megerősödni,
eddig tudott jönni, vasakkal barátkozik,
boldogul, összebújik és életben marad.
figyeli nekem az éjszakát.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s