„Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” – idézi Esterházy Péter a Példabeszédeket a Hasnyálmirigynaplóban, utolsó könyvében. Esterházy mindenestül az élet írója, így nehéz a halálról – fáj leírni: az ő haláláról – beszélni. Az Esterházy-próza szövetét az ontológiai derű festi fényesre. Ez akkor sem változik, mikor a tárgy, az írás tárgya a hasnyálmirigy lesz – onkológiai derű, bújik ki a szerzőből naplóírás során. Ez a Hrabalra emlékeztető könnyedség munkál az Esterházy-univerzum mögött. És valahol ez a kvintesszenciája ennek a közép-kelet európai létnek, gondoljunk csak Kunderára. De emellett Esterházy vérbeli européer, akár a műveit átszövő intertextusokat tekintve, akár a színvonalat nézve.
Talán felesleges leírnom, hogy ki volt ő a magyar irodalomnak. Rendszerváltó. Bátor, okos, kísérletező író… próbálok szavakat találni. De nem jók a szavak. Esterházy azon túl, hogy a posztmodern egyik, ha nem a legmeghatározóbb egyénisége volt, a legintelligensebb szerzők közé tartozott: úriember volt, geróf. (Fáj a sok „volt”.) De prózájának másik mozgatóereje a szexualitás, a kimondás bátorsága. Állandó, vibráló feszültség jellemzi a szövegeit: “Kard ki, kard!”, és az olvasó már le is van döfve. De ez is csak játék, ami éppenséggel néha vérkomoly: a szocializmus kettősbeszédét interpretálja, a hűtlen apák történetét írja meg és az árulás bibliai motívumát vizsgálja. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy bevezet minket az irodalomba: „Mintha nálam a valóság is fikció volna.” – írja a Hasnyálmirigynaplóban.
Hermeneutika, nyelvfilozófia, matematika, teológia, futball (!) – csak párat soroltam fel ama híres horizontokból, amelyeket EP megvillant. Sokrétű és sokszínű próza az övé, amelyet gyakran szinte lehetetlen felfejteni. De ez talán nem is baj. Lubickolni kell benne önfeledten, ahogy a szerző maga is teszi. Mert akármennyire is nehéz Esterházyt értelmezni, bevonódni nagyon könnyű. Hagyni magunkat megtéveszteni a trükkök által. De trükkök által homályosan… Szép játék ez, Esterházy Péter pedig nagy játékos volt.
Mennek világgá a sejtek, orövoár möszjő, de azért egyvalami megmarad: a hit, remény és a szeret. Legyen neki könnyű a föld!
Murzsa Tímea
Apokrif Online 