2016-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 87. Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról Murzsa Tímea írását közöljük.
Könyvhét, szombat, első napom a Vörösmarty téren. Fülledt idő van, az Időkép 30%-os esélyt jósol az esőre. Én azért hosszú, lenge ruhában megyek, fél év Finnország óta még nehezebben viselem a meleget. Az úton két kislány azt mondja nekem: „hercegnő!”, ez tetszik, úgyhogy vigyorogva sétálok bele az aluljáró bűzébe.
A téren hamar Szendi Nórába és Nyerges Gáborba botlom, ők már rutinos könyvhetezők. Aztán körútra indulok, Gáborral megbeszéljük, hogy útjaink metszéspontja a FISz-stand lesz. Próbálom befogni a teret, megfigyelni minden részletet. Sodró tömeg van, ez jó. Ennek ellenére kevés ismerős arcot látok, de szerencsére pont olyanokba futok bele, akiknek örülni is tudok.
Olvastam korábban, hogy nem lesz nagyszínpad, de most mégis pofán vág a dolog. Úgy érzem, minden jel arra mutat, hogy a kultúra megszűnik létezni (nyilván túlzok). Szépen lassan kiszorul a megszokott tereiről – lapokról és színpadokról, aztán majd örülhetünk, ha a macskakő réseibe be tudjuk tömködni. Persze, könnyű úgy beszélni, hogy itthon sem voltam az elmúlt hónapokban. Mégis, amikor pénteken, a kampuszon megláttam NyGÁ-n a 2000-es pólót, ökölnyi lett a gyomrom. Hogy van ez, srácok, hogy teljesen ki lehet húzni alólunk a talajt? Széljegyzet: egészen gimnázium vége óta hallgatom, hogy mennyire haszontalan dolgot tanulok, hogy vásárosként pl. hasznosabb vagyok a társadalomnak, mert ott legalább növelem a GDP-t. Hallottam ezt reálos tanártól, hallottam jogászhallgatótól, a dolog legmókásabb része, hogy még egy egyiptológus is rám olvasta (ezen a ponton mondjuk szépen előbújt az örkényi groteszk). Folyamatos védekezőállásba vagyunk szorítva. És most az az apró lehetőség is elveszni látszik, hogy fórumot kapjunk ahhoz, hogy megszólítsuk a reálos tanárt, a jogászhallgatót, vagy az egyiptológust. Képzeletemben dögkeselyűk köröznek a tér felett, a tűzoltózenekar meg a gyászindulót fújja.
De ne legyünk ennyire drámaiak. A Könyvhét még létezik, igény nagyon egyértelműen van rá. Küzdöm át magamat a könyveken, utat török, elszánt öregek és öntudatos fiatalok szegélyezik az utamat. Fél szemmel elcsípem Tóth Krisztinát, barátnőmmel megtippeljük, hogy a posztmodern kígyózó sor ismét Esterházy Péternek köszönhető, aztán belesünk kicsit a műanyag sátorba, és tényleg. Szeretem ezt, hogy itt járkálnak közöttünk ilyenkor. Megfigyelem a szemüket, az orrukat, a hajukat – itt járkálnak közöttünk. Ez még mindig nagy szó nekem. Tizenhat évesen olvastam először Esterházyt, A szív segédigéit. Baromi sokat jelentett nekem akkor az a könyv. Aztán mikor dedikáltattam vele, lassan két éve, megint elöntött a flow. Egész tinédzserkorom idolja megtudja a nevem, sőt, még viccelődik is velem. Ezeket az emlékeket nem fogják elvenni tőlem.
Meg arra is emlékezni fogok, ahogy Gál Soma dedikálja nekem az első könyvét. Meg persze arra is, hogy közben óriási vihar tör ki, Soma pedig megmenti a FISz napernyőjét – fordulatos, mint a szerző novellái. Aztán picit későbbről Stolcz Ádámra, aki az Apokrif Könyvek második generációjának képviselője, és a Becsapódás című kötetét dedikálja. Szeretem végignézni ezt is, hogy forgatja az elsőkönyves a könyvet, hogy leplezi azt az izgatottságot, azt a feszültséget, hogy ez a tárgy az övé. Kicsit tényleg olyan lehet ez, mint a szülés. Szóval, vannak pillanatok: menekülés az eső alól az egyik ház eresze alá, miközben egy hajléktalan három kiskutyával meg azok anyukájával kéreget, a kicsik azonban inkább két hegedülő fiú mellé szegődnek, és megbabonázva hallgatják a zenét. Akaratlanul is eszembe jut a Fehér Isten. Nincs minden veszve.
Murzsa Tímea
Kapcsolódó írások:
2016:
Könyvheti netnapló (1) – Eső és szaxofon
Könyvheti netnapló (2) – Nyúl Pál fantasztikus visszatérése a lapok hullámaira, a betűk tengerére
2015:
Könyvheti netnapló (1) – Tajtékos napok
Könyvheti netnapló (2) – Későn értem oda
Könyvheti netnapló (3) – Költők, ne sírjatok!
Könyvheti netnapló (4) – Párhuzamos tervek
Könyvheti netnapló (5) – Lehet, hogy tévedek
2014:
Könyvheti netnapló (1) – A Magvető árnyékában
Könyvheti netnapló (2) – Turista. Költözködő.
Könyvheti netnapló (3) – A legszebb pillanat
Könyvheti netnapló (4) – A vasárnapi tyúkhúsleves helyett
Könyvheti netnapló (5) – Az utolsó utáni nap
2013:
Könyvheti netnapló (1) – A lapozgatás fétise
Könyvheti netnapló (2) – Ötszázasok és szertelenek
Könyvheti netnapló (3) – Könyvár
Könyvheti netnapló (4) – Száraz vihar
Könyvheti netnapló (5) – Kedves Könyvhét
2012:
Könyvheti netnapló (1) – Költ Pest-Buda, Junius 7d. 2012.
Könyvheti netnapló (2) – Vörösmarty Beach
Könyvheti netnapló (3) – Vörösmarty tér noir
Könyvheti netnapló (4) – Esni kell
Könyvheti netnapló (5) – Könyv/hét/vége
2011:
Könyvheti netnapló (1) – Gátszakadás
Könyvheti netnapló (2) – (S)tart
Könyvheti netnapló (4) – Kis pogácsa és a pálló íróbácsi
7 Comments