Mossa az eső össze… – Könyvheti netnapló 2016 (3)

2016-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 87. Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról Murzsa Tímea írását közöljük.

könyvhetinetnapló_j

Könyvhét, szombat, első napom a Vörösmarty téren. Fülledt idő van, az Időkép 30%-os esélyt jósol az esőre. Én azért hosszú, lenge ruhában megyek, fél év Finnország óta még nehezebben viselem a meleget. Az úton két kislány azt mondja nekem: „hercegnő!”, ez tetszik, úgyhogy vigyorogva sétálok bele az aluljáró bűzébe.

A téren hamar Szendi Nórába és Nyerges Gáborba botlom, ők már rutinos könyvhetezők. Aztán körútra indulok, Gáborral megbeszéljük, hogy útjaink metszéspontja a FISz-stand lesz. Próbálom befogni a teret, megfigyelni minden részletet. Sodró tömeg van, ez jó. Ennek ellenére kevés ismerős arcot látok, de szerencsére pont olyanokba futok bele, akiknek örülni is tudok.

13453943_10210081439379400_1961944172_n

Olvastam korábban, hogy nem lesz nagyszínpad, de most mégis pofán vág a dolog. Úgy érzem, minden jel arra mutat, hogy a kultúra megszűnik létezni (nyilván túlzok). Szépen lassan kiszorul a megszokott tereiről – lapokról és színpadokról, aztán majd örülhetünk, ha a macskakő réseibe be tudjuk tömködni. Persze, könnyű úgy beszélni, hogy itthon sem voltam az elmúlt hónapokban. Mégis, amikor pénteken, a kampuszon megláttam NyGÁ-n a 2000-es pólót, ökölnyi lett a gyomrom. Hogy van ez, srácok, hogy teljesen ki lehet húzni alólunk a talajt? Széljegyzet: egészen gimnázium vége óta hallgatom, hogy mennyire haszontalan dolgot tanulok, hogy vásárosként pl. hasznosabb vagyok a társadalomnak, mert ott legalább növelem a GDP-t. Hallottam ezt reálos tanártól, hallottam jogászhallgatótól, a dolog legmókásabb része, hogy még egy egyiptológus is rám olvasta (ezen a ponton mondjuk szépen előbújt az örkényi groteszk). Folyamatos védekezőállásba vagyunk szorítva. És most az az apró lehetőség is elveszni látszik, hogy fórumot kapjunk ahhoz, hogy megszólítsuk a reálos tanárt, a jogászhallgatót, vagy az egyiptológust. Képzeletemben dögkeselyűk köröznek a tér felett, a tűzoltózenekar meg a gyászindulót fújja.

De ne legyünk ennyire drámaiak. A Könyvhét még létezik, igény nagyon egyértelműen van rá. Küzdöm át magamat a könyveken, utat török, elszánt öregek és öntudatos fiatalok szegélyezik az utamat. Fél szemmel elcsípem Tóth Krisztinát, barátnőmmel megtippeljük, hogy a posztmodern kígyózó sor ismét Esterházy Péternek köszönhető, aztán belesünk kicsit a műanyag sátorba, és tényleg. Szeretem ezt, hogy itt járkálnak közöttünk ilyenkor. Megfigyelem a szemüket, az orrukat, a hajukat – itt járkálnak közöttünk. Ez még mindig nagy szó nekem. Tizenhat évesen olvastam először Esterházyt, A szív segédigéit. Baromi sokat jelentett nekem akkor az a könyv. Aztán mikor dedikáltattam vele, lassan két éve, megint elöntött a flow. Egész tinédzserkorom idolja megtudja a nevem, sőt, még viccelődik is velem. Ezeket az emlékeket nem fogják elvenni tőlem.

13435670_10210081437619356_861426896_n

Meg arra is emlékezni fogok, ahogy Gál Soma dedikálja nekem az első könyvét. Meg persze arra is, hogy közben óriási vihar tör ki, Soma pedig megmenti a FISz napernyőjét – fordulatos, mint a szerző novellái. Aztán picit későbbről Stolcz Ádámra, aki az Apokrif Könyvek második generációjának képviselője, és a Becsapódás című kötetét dedikálja. Szeretem végignézni ezt is, hogy forgatja az elsőkönyves a könyvet, hogy leplezi azt az izgatottságot, azt a feszültséget, hogy ez a tárgy az övé. Kicsit tényleg olyan lehet ez, mint a szülés. Szóval, vannak pillanatok: menekülés az eső alól az egyik ház eresze alá, miközben egy hajléktalan három kiskutyával meg azok anyukájával kéreget, a kicsik azonban inkább két hegedülő fiú mellé szegődnek, és megbabonázva hallgatják a zenét. Akaratlanul is eszembe jut a Fehér Isten. Nincs minden veszve.

Murzsa Tímea

Kapcsolódó írások:

2016:

Könyvheti netnapló (1) – Eső és szaxofon

Könyvheti netnapló (2) – Nyúl Pál fantasztikus visszatérése a lapok hullámaira, a betűk tengerére

2015:

Könyvheti netnapló (1) – Tajtékos napok

Könyvheti netnapló (2) – Későn értem oda

Könyvheti netnapló (3) – Költők, ne sírjatok! 

Könyvheti netnapló (4) – Párhuzamos tervek

Könyvheti netnapló (5) – Lehet, hogy tévedek

2014:

Könyvheti netnapló (1) – A Magvető árnyékában

Könyvheti netnapló (2) – Turista. Költözködő.

Könyvheti netnapló (3) – A legszebb pillanat

Könyvheti netnapló (4) – A vasárnapi tyúkhúsleves helyett

Könyvheti netnapló (5) – Az utolsó utáni nap

2013:

Könyvheti netnapló (1) – A lapozgatás fétise

Könyvheti netnapló (2) – Ötszázasok és szertelenek

Könyvheti netnapló (3) – Könyvár

Könyvheti netnapló (4) – Száraz vihar

Könyvheti netnapló (5) – Kedves Könyvhét

2012:

Könyvheti netnapló (1) – Költ Pest-Buda, Junius 7d. 2012.

Könyvheti netnapló (2) – Vörösmarty Beach

Könyvheti netnapló (3) – Vörösmarty tér noir

Könyvheti netnapló (4) – Esni kell

Könyvheti netnapló (5) – Könyv/hét/vége

2011:

Könyvheti netnapló (1) – Gátszakadás

Könyvheti netnapló (2) – (S)tart

Könyvheti netnapló (3) – 1:4

Könyvheti netnapló (4) – Kis pogácsa és a pálló íróbácsi

Könyvheti netnapló (5) – A moira röhög

Könyvheti netnapló (6) – Az utolsó, meg a szerver

7 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s