2015 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. 2010-ben indult, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.
Reichert Gábor írását közöljük.
2015 legfontosabb, az egész éven végighúzódó olvasmányélménye számomra Vas István memoárregény-folyama (van ilyen szó?) volt: év eleje táján olvastam az Elvesztett otthonokat és a Nehéz szerelmet, valamikor nyáron a Mért vijjog a saskeselyű?-t, a napokban pedig befejeztem az Azutánt és a Feloldozás elkészült, a költő halála után a Holmiban megjelent fejezeteit. Sok minden más mellett azért voltak rám nagy hatással ezek az emlékiratok, mert bizonyos tekintetben magamra ismertem az olvasásuk közben. Persze távol álljon tőlem, hogy bármilyen szempontból is Vas Istvánhoz merjem hasonlítani magam: inkább arra a kettős életvitelre gondolok, amelyet a visszaemlékező a regények tárgyidejében, a harmincas-negyvenes években folytatott. Nappal hivatalnokként dolgozott, a munkaidő leteltével pedig átvedlett költővé/irodalmárrá, és – kis túlzással – kizárólag az őt foglalkoztató művek olvasásának, megírásának, fordításának szentelte az idejét – egészen másnap reggelig, amikor újra indulnia kellett angyalföldi vagy újpesti hivatalába.
Hasonló módon telt az én elmúlt két évem, illetve 2015 első kilenc hónapja is: reggel ébresztő, indulás a munkahelyemre, majd átlagosan tíz-tizenkét órányi szellemi hólapátolás után megpróbáltam valamennyit foglalkozni a számomra fontos dolgokkal, köztük az irodalommal. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek a megélhetésért olyan munkát kell(ett) végeznie, amire az égvilágon semmi affinitása nincs, eredeti szakmáját pedig kvázi hobbiként, úri passzióként művelheti, ha épp marad rá egy kis energiája. Mondhatni, klasszikus bölcsész életpályamodellről van szó, és nekem még nincs is okom nagyon panaszkodni, mert még így is sokkal jobb volt egy lapkiadással foglalkozó multi vidéki szerkesztőségében dolgozni, mint mondjuk a gyártósoron valamelyik helyi ipari parkban. Csak éppen úgy éreztem, ha nem kerülök ki innen záros határidőn belül, előbb-utóbb engem is bedarál a gép, és a részévé válok annak a korrupt és színvonaltalan rendszernek, amit a most nevén nem nevezett cég – sokakkal egyetemben – működtet a magyar sajtóban. Szerencsém volt, és még épp jókor, az idegösszeomlás szélén sikerült a kiugrás: szeptember közepe óta végre nem hobbiként, munka utáni pluszfeladatként foglalkozhatok irodalomtörténettel, hanem intézményes körülmények között, az egyik legfontosabb hazai szakmai műhely kutatójaként. Azóta összehasonlíthatatlanul nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, hála annak, hogy végre azt csinálhatom, ami igazán érdekel, és amire diploma óta vágytam. Az inspiratív munka örömét persze némileg beárnyékolják az ismert közalkalmazotti problémák, legfőképp a pénztelenség, de hát ezért sem panaszkodhatok: pontosan tudtam, hogy mire vállalkozom, amikor otthagytam a viszonylag jól fizető állásomat egy tudományos segédmunkatársi posztért. Egyelőre úgy érzem, megérte a váltás.
Visszatérő motívum Vas István regényeiben a költő húgának kijelentése, amely szerint Vast semmi más nem érdekli, csak a munka és a szerelem. Kicsit ebben a mondatban is magamra ismertem. Mi lesz jövőre? Ami a szakmai előmenetelemet vagy az anyagi helyzetemet illeti, azt kell mondanom, hogy fogalmam sincs, de összességében azért bizakodó vagyok (vagy legalábbis megpróbálok az lenni). Ezeknél sokkal fontosabb, hogy májusban megnősülök, és per pillanat semmi nem tud ennél jobban érdekelni – még az irodalom sem.
Reichert Gábor
(kapcsolódó szövegek:
2015:
Évjárat (1) – Félelem és reszketés az üvegházban
*
2014:
Évjárat (5) – Hogy elérjek a napsütötte sávig
Évjárat (6) – Joe Cocker Feelin’ Alright című számának ferencvárosi átdolgozása
Évjárat (7) – A zárvány megoldóképlete
*
2013:
Évjárat (1) – Kagylót gyűjteni
Évjárat (3) – “Annyi bátorságom sincs, hogy a halált szeressem”
Évjárat (9) – Bárhova, csak a **nosba ne!
*
2012:
Évjárat (1) – „A vágyott szám 2 (…)”
Évjárat (2) – Gondolatok az Ottlik-évben
Évjárat (3) – Messze még az éjszaka
Évjárat (4) – Idén nem voltam a Balatonnál
Évjárat (7) – Drága ’12, a számlát, kérem!
Évjárat (10) – Öreghalászésatenger, kiegyensúly, fuck
Évjárat (12) – Szabályos szilveszteri bölcsességgyűjtemény a százesztendős íróember füveskönyvéből
*
2011:
Évjárat (1.) – Közép-dunántúli Hobo Blues
Évjárat (6.) – Halogatott szükségszerűség
Évjárat (8.) – Mintha hiányod lenne napom rendje
Évjárat (9.) – KÍNOK ÉVE – NAPLÓBA GÖNGYÖLT JAJGATÁSOK
Évjárat (10.) – Eljátszani a gondolattal, hogy
Évjárat (11.) – “Neal Cassadyre gondolok”
Évjárat (12.) – Mint céllövöldében zárás
*
2010:
Évjárat (1.) – Mi van a flaskámban?
Évjárat (3.) – Január kilencedike
Évjárat (4.) – A meglepetések éve
Évjárat (8.) – Fencsák és az évértékelés
Apokrif Online 
5 Comments