Halottak: felelősségeim
/F. Z.-nek/
Ezt a fát kellett
álmodjam, hogy beszélhessek
róla.
*
Megvetem a lábam itt, átlépem
a küszöböd: van-e ennél több
hely, magyarázható-e érzelem
másképp fölöslegnek.
*
A muskátlit behoztad, aztán észrevétlen
kifelé ismét: szerinted a szirmok rosszkor
jönnek, fáznak. Szerintem most úgy
esik, hogy dolgaid láthatatlan
bura alatt önmagukat mossák.
*
Egy percig tovább
maradtam volna, de nem
az ölelésért, aminek a ragaszkodást, ha van,
rögvest hitelezzük. Csak fölgyújtani a ház
rám eső részét. Neked meg takarítanod
utánam, ha azonnal nem is fogadsz szót –
az erkélyre ki kelljen rontani.
Pedig rohannál is
máshová, ahol még leülnek
fákhoz bögre tea mellett: eszed is
veszítve nézzük egymást
ablakban hagyott üres
keretnek.
*
November elseje – fagypont alá
önmérsékletből süllyed.
