Bödecs László versei (online megjelenés)

A régi biciklink

Néma villám harangoz, az ég szikrázó dinamó.
Épp ma találkoztunk a múltam és én
egymás köldökébe dugva
jóga pózban egy biciklin.

Visszaemlékezni komoly golgota.
Mélyek a sebek, de mára beforrva
vastagon – ambivalens, de a lyukat
eszi meg a rozsda.

Olyan alkatrész az emlékezet,
hogy a helyét még ismered
előveszed magad régi naplókból
kemény munkával a helyére
tákolod, s lám úgy ahogy
mi is újra eggyé váltunk.

Kissé nehezményeztem az igyekezeted,
mikor, hogy magadat belém helyezd
feltépted itt-ott a sebeinket.
Átbuktunk néhány akadályon
és aki hátul van a kormány fölött
az repül át, csakhogy veled érzek.

A száguldozásunk végtére most is sajog.
És még te vádolsz gondatlansággal
pedig a te lusta patád lógott
a küllők közé, bevallhatod.

Szabadkozunk, de fordított 8-as
a kerékben mi meg egymásba zuhanva ülünk
valami ismeretlen helyen.
Az égre csak villog a döglődő
néma dinamó.
Viharban rossz a tákolt
bicikli.

Munkások Jézusa

Láttam ma a fiatal Jézust
a HÉV-en Kistarcsára menet.
Bojtos sapkát viselt, ha jól
tippelem, éppen 22 éves lehet.

Alatta szőke haj, barna szakáll.
Szeme az elrendelt jövőbe mered.
Mozdulatlan bogarait befonják
a lázba fásult piros gyökerek.

Szemöldökei görcsbe rándulva
Két félre döntött kereszt.
Lyukas nadrágján átfúj a szél.
Mindig üres kabátzsebek.

Tél van. Két ökle beszorítva
A térdein remeg.
Meg sem mozdul, ácsolt egész nap,
s a keze csupa seb. Csupa seb.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s