Tóth Alexandra verse (online megjelenés)

Mai magyar kollázs

 

Visz az Isten körbe-körbe,
Magyarország rég ökölbe
szorított lelke körül,
ujjong a nép s örül
vajha szerencse nyomán
holmi kis pénz csapja pofán,
miközben a gép nem forog,
ezernyi gyomor korog,
de az alkotó pihen,
uniónyi tőr szúr szíven,
(most ontják véremet)
égve hagytad a túlórabéremet,
hja, adócsaló  századok!
s ha tüntetek meg lázadok,
a múlt kutyája kap bokán,
– ezért vagyok ily profán –
és hányok Tokaj ’vesszein
én, fesztiválos, balga rím,
úszom át a nagy Tiszát,
kutatni múlt idők nyomát
és pihenni az ugaron,
ó, te lusta, fukar hon!
jól ismersz te fegyvert, vámot
Magyarország, te kis álnok,
kit nem fog a népek tengere,
üszkös már apád tenyere,
és zengenek a kárpátok
e helyen rég vár állott,
hát renováld anyád sírját,
gyermekeid majd kibírják,
hogy vonaglik minden magyar rög
höz kötött szív, hazám,
de sebaj, hisz ide tartozom
visszatérni fészkembe jutalom,
hisz atyám volt Góg és Magóg…
s kifogyott tollamból a gőg.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s