Stolcz Ádám verse (online megjelenés)

Ballada

Nem tudok mit tenni veled,
te vécébe zárt alak,

mint egy papír nélküli fülke
árnyékszéke
magamhoz tapasztottalak.

Alattad a budoár a vizet vedeli
ami neked nem is víz már, inkább
pezsgő, likőr vagy óbor.
És te, hátha jut még neked
minden húzásoddal újratöltöd neki.

Habokba vetnéd magad
mint a matróz a hadihajóról.

A seggedet ki nem nyalom
elvitte a cica a nyelvem,

vagyok akár egy fülke papír nélkül,
a vécéhez láncol a szerelmem, és ez vécé
mint a halál nyirkos és hideg,

pusztítsátok el, pusztítsátok el
a vécépapír-csóró vécésnéniket!

4 Comments

  1. Ülök a vécén,
    a véce lécén,
    fölöttem a legyek,
    na én most már megyek.

    A nap betűz,
    a bűz kiűz,
    jön a nagy hír:
    nincs vécépapír.

    Egye meg a jegesmedve,
    itt ülhetek egész este
    szaros seggel keseregve!

  2. Gratulálok ehhez a ritmikailag, képileg, rímtechnikailag, szóhasználatban kivételesen gyenge, valamint roppant közhelyes és lealacsonyító megnyilvánuláshoz, aminek a szerzője azzal mutatja ki azt, hogy valóban gyakran űzi a versében megrajzolt páratlan hasznú tevékenységet, hogy még csak nem is meri tudatni a nevét sem, mert már abból érezhető lenne, hogy milyen gyakorisággal tusol olyan közérdekű anyagokkal, amelyek az utolsó sor szerint az ülepén is nemritkán megtalálhatóak.

  3. A “vers” szó új értelmet nyert… Amit eddig versnek hívtunk, arra új szó kell, nehogy összekeverjük ezzel az ismeretlen költő versével.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s