Ballada
Nem tudok mit tenni veled,
te vécébe zárt alak,
mint egy papír nélküli fülke
árnyékszéke
magamhoz tapasztottalak.
Alattad a budoár a vizet vedeli
ami neked nem is víz már, inkább
pezsgő, likőr vagy óbor.
És te, hátha jut még neked
minden húzásoddal újratöltöd neki.
Habokba vetnéd magad
mint a matróz a hadihajóról.
A seggedet ki nem nyalom
elvitte a cica a nyelvem,
vagyok akár egy fülke papír nélkül,
a vécéhez láncol a szerelmem, és ez vécé
mint a halál nyirkos és hideg,
pusztítsátok el, pusztítsátok el
a vécépapír-csóró vécésnéniket!
Apokrif Online 
Ülök a vécén,
a véce lécén,
fölöttem a legyek,
na én most már megyek.
A nap betűz,
a bűz kiűz,
jön a nagy hír:
nincs vécépapír.
Egye meg a jegesmedve,
itt ülhetek egész este
szaros seggel keseregve!
Gratulálok ehhez a ritmikailag, képileg, rímtechnikailag, szóhasználatban kivételesen gyenge, valamint roppant közhelyes és lealacsonyító megnyilvánuláshoz, aminek a szerzője azzal mutatja ki azt, hogy valóban gyakran űzi a versében megrajzolt páratlan hasznú tevékenységet, hogy még csak nem is meri tudatni a nevét sem, mert már abból érezhető lenne, hogy milyen gyakorisággal tusol olyan közérdekű anyagokkal, amelyek az utolsó sor szerint az ülepén is nemritkán megtalálhatóak.
A “vers” szó új értelmet nyert… Amit eddig versnek hívtunk, arra új szó kell, nehogy összekeverjük ezzel az ismeretlen költő versével.
Legalább ihletünk. Jó, hogy csak így, de ihletünk.