Hipnózis
Mikor fényüket látod,
morajló víztükörben
a süllyedő terhet látod;
kést, kötelet,
a pisztolyt látod,
ahogy szétömlik
a naplemente s felszárad:
alvadt nyomok ragyognak az égen –
sóhajokat látsz
ma csillagok helyett…
Felirat
szél hasítson a csillagokon,
hogy mind rám zuhanjanak,
távol az északi fény konok
kürtje zúgja hasztalan
dalát
és e láztól perzselt alkonyon
vér helyett mérget fessen
az égre döngve, leáldozón
a nap; mérget vérezzen
a világ
mikor meghalok