Emberek
Megsavanyodtak az ízületek
a külvárosi délelőttben.
Elfolynak lassan az emberek,
mint a fény a házak falán.
Akiben még lüktet valami nyár,
nem mer utcára menni.
Paul Verlaine:
Spleen
A rózsák túl vörösek voltak,
A repkények túl feketék.
Minden apró mozdulatod csak
Szítja bennem a kétkedést.
Túl kék volt az ég és túl enyhe;
Túl zöld a tó, szelíd a szél.
Félek tőle – mi más jöhetne? –
Egyszerre elfelejtenél!
A magyalfán játszó csillámlás,
A derűs puszpáng-levelek,
A végtelen mező s minden más
Fáj – ha veled nem lehetek.
Apokrif Online 