Feketemosó: Képregénykulcslyuk 1. – Állati képregények

A képregénytudomány közelítési módjai és kérdésfelvetései egyaránt mutatnak történeti és elméleti irányba, melyeknek leggyakoribb kiindulópontja egy globális hatástörténeti perspektíva. A különböző képregénykultúrákra jellemző a heterogenitás, ugyanis egymás határait folyamatosan átlépve alakulnak, így egy regionális képregénykultúra vizsgálatához és megértéséhez szükséges a globális képregénykultúrák sajátosságait is szemügyre venni. Ennek értelmében egy adott képregénykultúra vizsgálata során érdemes egy tágabb perspektívából közelíteni és felfedezni azokat a tendenciákat, melyek az amerikai és japán képregénykultúrákon át az európai képregénykultúrákban is dominálnak.

A Képregénykulcslyuk fejezetei arra tesznek kísérletet, hogy olyan – leginkább kelet-közép-európai – kortárs képregényeket vizsgáljanak, melyek tematikáikban, formanyelvi megalkotottságaikban igazolják a globális hatásmechanizmusokat és ezáltal egy kulcslyuknyi betekintést nyújtanak a képregénykultúrák sajátosságaiba.

Az állatok antropomorf megjelenítése tetten érhető több képregénykultúrában is. A kortárs képregényes közegből ismerünk olyan magyar fordításban is elérhető képregényeket, melyeknek szereplői állatok, de olyat is, ahol a történetben egy sajátos formanyelvi megoldással bukkannak fel az állatok valamilyen antropomorf szerepet betöltve. Az első fejezet az állatok képregényes megjelenítési lehetőségeit tárgyalja hazai és külföldi példákon át.

Az amerikai képregényes berkekből David Petersen Mouse Guard (Egérőrség) című képregénysorozata lehet a szembetűnő példa az állati szereplők megjelenítésére, hiszen a képregény szereplői, ahogy azt a címe is mutatja, antropomorfizált egerek, akik a 12. században különböző kalandokban vesznek részt, más beszélő állatokkal találkoznak vagy akár harcolnak is. Az Eisner-díjas képregénysorozat mindhárom kötete magyarul is elérhető a Ciceró Könyvstúdió kiadványaként, Tamás Gábor fordításában.

Az egérvilágot bemutató képregénysorozat említése után és az egerek képregényes ábrázolásánál maradva elengedhetetlen megemlíteni a méltán ismert Maust, a svéd származású Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregényét. Míg az Egérőrségben az egerek antropomorf ábrázolása arra játszik rá, hogy az egér mint az egyik legelnyomottabb állat képes megvédeni magát és felülkerekedni a többi állat erősségén, addig a Mausban egy másfajta antropomorfizáltsággal találkozunk. Az emberi testtel és egérfejjel rendelkező szereplők a „kártevő” zsidókat szimbolizálják ellentétben a németeket ábrázoló macskákkal. Az antropomorfizáltság tétje és annak formanyelvi megvalósulása is hangsúlyos és többértelmű a képregényben. Mindez az állati maszk használatában is tetten érhető, mely a képregényes ábrázolás fontos narratív eszköze. Mivel a különböző állatok megjelenése a nemzeti hovatartozást jelképezi, a megalkotottságára folyamatosan reflektáló képregényben alkotói feszültség érzékelhető, amikor a szerző párját, Françoist próbálja ábrázolni.

Mélyebbre ásva az európai kortárs képregények közegében találhatunk olyan képregényt is, ahol nem az antropomorf állatok állnak a fókuszban, de egy szoros olvasással bizonyos részletekben fellelhető a narratívában fontos szerepük. Ilyen a lengyel Michał Śledziński Szabadság lakótelep 1. című képregénye, mely 2023-ban jelent meg magyarul Papp-Zakor Ilka fordításában, a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány gondozásában. A képregény különlegességét a hordozó felől is érdemes vizsgálni, ugyanis a képregénysorozat a Produkt folyóiratban jelent meg 1999 és 2004 között, majd ezt a szériát 2004 és 2006 között ugyancsak a Szabadság lakótelep címen önálló kiadványokban hat újabb kötet követte. Az első kötet tartalomjegyzéke feltűntetett évszámmal tükrözi azokat a fejezeteket, melyek külön-külön is megállják a helyüket, de az azonos szereplők, a formanyelvi világ, valamint az összekötő narratív elemek segítségével önálló kötetként is remekelnek. A képregény főszereplői tipikus útkereső fiatalok, akik a panelházak között próbálnak alkoholból, fűből, popkultúrából és a kapitalizmus elemeiből – ha nem is értelmes, de legalább – elfogadható világot barkácsolni maguknak. A képregény részletes elemzésekor a szereplők kalandos tetteinek képregényes ábrázolása, a tér megalkotottsága vagy a narratíva formanyelvi megoldásai kerülhetnek a fókuszba, melyek nem kapcsolódnak az antropomorf állatok tematikájához, mégis fontosnak tartom ebbe a témakörbe is beemelni ezt a képregényt. Már a képregény hátlapi borítóján feltűnik egy fekete macska, aki szinte minden fejezetben jelen van mintegy megfigyelőként. Ritkán beszél, de néha borospohárral is láthatjuk. Neve Körmös, aki Gyászos, a négy főszereplő közül az egyik fiú macskája. Abszolút mellékszereplőként van jelen a képregényben, de az Észkombájnról szóló 7. fejezetben jelentős kiszólást tesz: míg a szerző Fürtös szócsővén át Észkombájn történetét meséli, Körmöst, a macskát is ábrázolja a lap alján kitüntetett szerepben, négy képkockában. Miközben a szerző az olvasóhoz szólva azon aggódik, hogy hogyan lesz képregény, Körmös a szerzőhöz szól és elzavarja: „Tűnj innen, szerző, mielőtt megöllek!” – így létrehozva a metanarrációt a képregényben.

De nem csak Körmös, a macska az egyetlen beszélő állat a képregényben. A Galambvadászat címet viselő 14. fejezetben galambok is beszélgetnek, reflektálnak a történtekre és humoros kiszólásaik is vannak. Hasonló humoros állati kiszólásokkal találkozunk Csillag István és Vincze Ferenc tárcaképregényeiben is. Az általuk alkotott általában hat képkockából álló comic stripre emlékeztető képregények az erdélyi Helikon lapjain látnak napvilágot, de 2020-ban önálló kötetként is megjelentek Ahol a hegyi hódok címen a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány gondozásában. A képregények visszatérő antropomorf szereplői a hódok, akik az emberek előtt mindig egy lépéssel járnak. A képregények között találunk olyat, ahol csak a hódok vagy más állatok – például a Csigamese című tárcaképregényben a csigák – beszélgetnek, de olyat is, ahol az emberekkel együtt vannak ábrázolva szintén egy megfigyelő szerepben, és az emberek törekvéseire humoros kiszólásokkal élnek. Ilyen tárcaképregény a Hód, ha hegyi című, ahol a kötet címét adó írásról vitatkoznak a szerkesztők, míg az utolsó képkockában a hódok menthetetlennek gondolják őket.

Összességében látható tehát, hogy az antropomorf állatok jelenléte a képregényektől sem idegen, és az önálló médiumi sajátosságoknak, a formanyelvi ábrázolási lehetőségeknek köszönhetően sokszínűen beemelhető a képregény narratívájába, és ez szinte minden képregénykultúrában fellelhető, ahogy erre a kulcslyukon át most betekintést nyerhettünk.