Tóth Júlia Éva versei (online megjelenés)

Elveszett metamorfózis – utolsó levél P. számára

Ha végig kellene gondolnom,
mi az ára a rengeteg változásnak,
egy helyben maradnék.
Hosszú, sárgás telek alkonyai voltak
azok, amik végül mindig valamiféle
zárórát jelentettek, ami után
már nem lehetett visszaszaladni semmiért.
Ahogy fogyatkozott el alólam a világ,
meg kellett értenem, hogy falból kiesett szegek
lettünk, amik már akkor sem tartanak meg minket,
ha erővel visszaütjük őket.
Nem voltak utána sárgásak a telek,
nem láttam onnantól ugyanolyan fényeket.
Valami elszivárgott a színlátásomból.
Concetta Antico ausztrál festőnő százmillió színt tud megkülönböztetni.
Azt nyilatkozta egyszer, hogy bár elítéli a drogokat,
de életének minden napja olyan, mintha be lenne állva
attól, hogy milyen gyönyörű valójában a világ,
és el sem tudja képzelni, hogyan lehetnek
boldogtalanok az emberek.
Én nem akarom érezni,
milyen egy részleges,
vagy teljes színvakság.
Legyen az ember teljesen vak,
vagy lásson százmillió színt, mint Concetta.
Maradjon nyilvánvaló minden változás oka,
és legyek része ugyanúgy minden boldogtalanságnak.

Hrafn Gunnlaugsson kertjében

Derekát ringatja az óceán
egy megfeneklett csónaknak,
felfedezőkként nézzük
a városszéli tengerpartról.
Körülöttünk különös szobrok,
robosztus, patinás
vasképződmények,
a parti szikla tetején pléh fókák,
egy elhasalt rozsdás sellő,
totemek távoli egzotikus országokból.
Hátrébb egy szentély,
egy ócska víztározókatlanba vájva,
a békéért fohászkodva,
és észak istenei előtt tisztelegve.
Sétálunk ezek között a különös és
bizarr, ember alkotta képződmények között,
mialatt a nap, mint kiváló múzeumi tárlatvezető,
arany reflektorfénnyel világítja meg
az összes misztikus entitást.
Tényleg káprázat minden szín és forma,
mégis van valami félelmetes az egészben.
A telek végében négy-öt kisház, egészen picik,
gondosan berendezve.
Egyből arra gondolok, a gyerekfoglyoknak
milyen jó dolga lenne ezekben.
Továbbmenve az újrahasznosított ház alján
meglátom kibuggyanni a termálvizet.
Belesek a talapzatba vájt kisszoba ablakán.
A teljes ötnégyzetméter egy kicsempézett ülőmedence,
amibe folyik be a föld alól a folyékony forróság.
Káváján Buddhák és szentek, gyertyák, antik ereklyék,
egymással békés egyetértésben.
Közben felolvasod egy másik ajtóra ragasztott plakátról,
hogy a rémisztő maszkokat a rendező,
Makaóról, Tájföldről, Inkaföldről
és ilyen-olyan ősi rezervátumokból hozta
nagy világutazásai során.
Úgy döntök, felmászom a ház tetejére is,
(te próbálsz lebeszélni erről)
a hatalmas vasszoborpark Mekkájába,
hogy onnan is lássam ezt a különös helyet és az óceánt.
A rozsda homogén vörös patinát képzett mindenre,
színétől a nap fényével együtt csak úgy sajog a retinám.
Átmegyünk a legbizarrabb szentélyhez is,
korhadó uszadékfakereszt tele verve szegekkel,
azon szintén ordító fejű szertartásmaszkok,
esővert gyolcsdarabok, műpókhálónak szánt lenszálak.
A megfeneklett csónaknál megpihenünk.
A rendező felesége, a plakátokon már látott
afroamerikai nő, egy rózsaszín köntösben,
kezében egy tál biohulladékkal egyszer csak
átsuhan ezen az élő múzeumon, mint egy szellem.
Olyasminek vagyunk részei,
mintha a filmvászonról, hirtelen leugrott volna
szép jelmezben a főhősnő, de ahogy közénk ért,
már pongyolában látjuk, saját közegében…
Közben turisták is arra vetődnek,
és valahogy kiszakítanak abból
a borzongató misztériából, hogy csak nekünk adatott meg
egy ilyen különös magánportára bejutni.
A nap aljáról aztán az utolsó csepp sárga is a tengerbe csepeg.
A farkasvaksötét szürke nyomasztásában hagyjuk el a helyet.
Úgy megyünk el onnan mint a gyerekek,
akik egy tiltott rengetegből szabadultak ki.
Akik valami bűnöset, de izgalmasat tettek aznap délután.
Reykjavík fényeit látva aztán mindketten megkönnyebbülünk.

Abigail Beck vizet ivott

Tizenötéves korában jöttek rá az orvosok,
hogy aquagenic urticaria-ja van.
Allergiás a vízre.
Ég a bőre, ha sír, vagy ha esik az eső.
A napjai azzal telnek, hogy nézegeti
az üdítős palackok, készételek címkéjét,
hogy minél kevesebb vizet vegyen magához.
Arizónában forróak a nyarak, az élet vízzel
is nehézkes. Az orvostudomány jelenleg
nem talál magyarázatot a jelenségre.
Se gyógymód, se értelem.

Én ezzel a lánnyal kapcsolatban értettem meg,
hogy neked mi a bajod. Te, az emberi jóságra,
a szeretetre vagy allergiás.
Neked amare urticariad van.
Csalánkiütéses leszel, mint Abigail,
ha csak egy kicsit is megérint a szeretet.
Vörösen lángol az egész tested, ver a víz
meg a kín, dühöngsz, rombolsz a fájdalomtól.
Az orvostudomány jelenleg
nem talál magyarázatot a jelenségre.
Se gyógymód, se értelem.