meglepő módon a szag mégsem kellemetlen: annak, aki hozzászokott, már-már egyenesen kellemes. itt a nap vége, a zoknik lekerülnek. mindenki pihen. egyformán büdösen – Masszi Bálint írja a Feketemosót.
a sízokni nagyon fontos dolog. a síelés élményét alapjaiban képes elrontani egy alkalmatlan, rossz minőségű ruhadarab. nem elég ugyanis, hogy többszörösen rétegzett műanyagpáncélból, fémcsatokból és iszonyú dunszthatásból összeálló habszivacsmasszában aszalódik a lábfej – ezt a kreatúrát könnyelműen síbakancsként emlegetik, de feltehetően csak azért, mert a spanyolcsizma már foglalt – a több órás, akár egész napos tortúrát e mellé még jéghidegben és a saját izzadtságában pácolódva is kell elviselnie. a minőségi sízokni egyszerre szellőzik és szigetel, egyszerre növeli a stabilitást és engedi a lábujjakat mozogni, egyszerre csökkenti a súrlódást és kíméli meg a bőrt a sérülésektől. mindemellett az sem árt, ha divatos – amiről ő maga is könnyen meggyőződhetett, mikor először kapta elő a sporttáskából a nyolcvanas évek múlhatatlan divatdicsőségének hupilila végtermékét, az oldalára hímzett apró, sárga és neonzöld síelő figurával. a zoknit, csak úgy, mint a többi síruháját (a sílécét, a síbotját, síkesztyűjét és síszemüvegét és még talán a jégeralsóit is) másodkézből kapta: a lábravaló éppen attól a rokontól érkezett, akinek a kilencvenes évek elején volt olyan szerencséje, hogy kijutott Svájcba, éttermi munkára egy hüttébe, az ilyesmi munka pedig magával hozta különböző, a kordivatnak megfelelő sícikkek beszerzésének lehetőségét, amivel a rokon, láthatóan, élt is. hogy a röhögést az osztálytársakban a zokni színe vagy formája váltotta ki, nemigen derült ki számára: ilyesmire az ember nem kérdez rá, ha már röhögnek rajta – a többiek táskáiban vadiúj zoknik sorakoztak, könnyen befogadható, sportos színekben, megerősített, csúszásmentes talpakkal, duplasoros varrásokkal és masszív gumírozással, azaz olyan fantasztikus elemekkel, amelyeket a ruhaipar kifejezetten a síelés élményének jobbá tétele céljából fejlesztett ki; hogy a divatosságról már ne is beszéljünk. a hímzett figurának az ő zoknija oldalán nem volt ilyetén szerepe, sőt, meg volt győződve róla, hogy egyedüli szerepe a nevetségessé tétel volt – ebben viszont kitűnő eredményeket ért el. hol marad egy tökéletes ívű Nike pipa az ő arctalan zoknialakjához képest? hát a precízen megtervezett három csík? ugyan. azokon még csak röhögni se lehet egy jót.
végső soron aztán minden zokni büdös lesz a nap végére. van egy átható, mély, savanyú szag, amit mindenki ismer, aki valaha járt már síöltözőben: ahogy lekerül a síbakancsnak becézett modern kínzóeszköz, az aznapi dunszt vákuuma megszűnik létezni, és tíz, húsz, harminc (öltözője válogatja) ember összegyűlt lábszaga egyszerre szabadul fel és ki. meglepő módon a szag mégsem kellemetlen: annak, aki hozzászokott, már-már egyenesen kellemes. itt a nap vége, a zoknik lekerülnek. mindenki pihen. egyformán büdösen. az nem volt teljesen világos, hogy került a kórházba. az biztos, hogy éppen azon járt az esze lesiklás közben, vajon érdemes-e tényleg zoknik mentén felosztania a világot – arra már nem emlékezett, hogy mire jutott, de arra igen, hogy a hegyimentők fehér frottír zoknit hordtak, kivéve egyet, amelyik sílécen érkezett, azon nyilván sízokni volt; hogy a mentőorvoson, valamilyen rejtélyes okból skótkockás mintájú lábravalót vett észre; hogy az altatóorvoson egyáltalán nem volt zokni, hanem csak úgy, mezítlábasan csoszogott a fehér műbőr klumpájában és hogy a nővéreken egytől-egyig harisnya volt. biztos előírás, gondolta még, mielőtt lenézett a saját lábára, a síelő figurára, amit középen kettényeshettek: a zokni olcsó műszálja beleragadt a vérbe, bőrbe, szövetekbe, alatta a lábának felismerhetetlen maradványai – és egy halovány emlék arról, ahogy a mellette heverő fekete műanyaglepel alól is egy zokni szétrongyolt vége lóg ki. azt nem tudta már megmondani, milyen zokni lehetett.
Masszi Bálint Szombathelyen született, Budapesten élő ügyvéd. Rendszeresen jelennek meg novellái irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Jelenleg első önálló kötetén dolgozik.
Apokrif Online 