Szerényi Tamás versei (online megjelenés)

Lehetne jobb

Jobb lenne, ha nem
lennék, felteszem.
Jobb lenne, ha nem
lennék? – teszem fel
a kérdést, amit te
is feltettél magadnak,
csakhogy te meg is
válaszoltad, élesebben
mint a szike, mely
elmetszi az érfalat,
tisztábban, mint
a kórterem, melyben
akaratod ellenére
életben tartottak
drótok és zajos gépek,
én ezzel szemben
tét nélkül próbálgatom,
meddig tudok eljutni
az önsanyargatásban,
azt is csak félszívvel,
mintha tűvel szurkálnám
tenyeremen a bőrt,
én legfeljebb a fájdalom
pereméig jutok, határon innen
kínlódok, kínlódgatok, mint az öreg
nénik, panaszkodom, nekem
még jogalapom sincs, helyette
van időm (meg terem), de minek,
lenyelem a büszkeségem,
vicceltem, soha nem is volt,
béka nő a hasadba
meg gyomorfekély,
ha így folytatod
fiacskám,
kisfiam,
szedd
már
össze
magad.

Kallódó tárgyak

Kevés voltam hozzád,
te többnek láttál,
mint bárki, nem tudom,
mivel hatottam rád.
A gyengeségben mindig
láttál megcsillanni
ottfelejtett, kallódó
tárgyakat. Az egyik
hozzám tartozott,
aztán közössé
lett, végül
rám hagyo-
mányoztad,
kizárólagossá
és teljességgel
feleslegessé vált,
megkülönböztetett
jelentőséggel is csupán
számomra bír.