Évzáró körkérdés (2022): Purosz Leonidasz válaszol

A 2022-es év végéhez közeledve költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről és eseményeiről.

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2022 legjobb könyveinek?

Olvasóként nem vagyok egy naprakész alkat, 2022-ben pedig kimondottan kevés friss megjelenéshez volt szerencsém, ezek közül Bognár Péter Hajózni kell, élni nem kell című regényét emelném ki. A szerző verseinek (verseskötet-kompozícióinak) eddig is nagy rajongója voltam, az első prózáját pedig hasonlóan eredetinek gondolom. Amennyire szerkezetcentrikus, annyira szabad, fantáziadús ez az irodalom, amit művel Bognár, engem legalábbis nagyon tud inspirálni.

Szőcs Petra A gonosz falu legszebb lakói című kötete zavarba ejtő volt abból a szempontból, hogy bár az egyes versek kevés esetben tudtak megmozgatni, magát a nyelvet, látásmódot kifejezetten izgalmasnak találtam, úgyhogy biztosan beszerzem majd a korábbi Kétvízközt, meg figyelem az új megjelenéseket. Peer Krisztián (költői) hangját ellenben talán túlságosan is ismerem ahhoz, hogy igazán meglepjen (termékeny szerzők és szövegküldözgető barátok keresztje), ezzel együtt a Bizony sok remek verset tartalmaz, különösen a kötetnyitó néhány darabra gondolok, amelyek a pályatársakkal lépnek párbeszédbe – pedig az ilyeneket ritkán szoktam szeretni.

A Térey János-interjúkat összegyűjtő Szükséges fölöslegnek még nagyon az elején tartok, de máris izgalmas, hogyan rajzolódhat ki pusztán beszélgetések sorozatából (ha mint Térey, őszinte és igényes az interjúalany) egy szerzői, emberi életút.

Nem 2022-es, de magyar, nagyon tetszett, és idén olvastam először: sok Csoóri Sándor-vers a Virágvasárnap című válogatáskötetből, Füst Milán Boldogtalanok című drámája (az általam ismert magyar drámák egyik legjobbika!), osztályvezető tanárom, Kárpáti Péter Színház az orrod hegyén című, improvizációs technikából kiinduló drámái – a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen mi is ismerkedtünk a módszerrel, ezért is izgalmas látni (olvasni), milyen kifutásai lehetnek. Aztán: Csengey Dénes Mélyrepülés című monodrámája, amit Cseh Tamás előadásában persze ismertem, de nem realizáltam, hogy ez papíron is ilyen jó lehet – egyébként Temesváron játszó színész barátom, Jancsó Előd csinált belőle színpadi estet, remélem, látható lesz itt-ott. Ha igen, mindenkinek jó szívvel ajánlom.

És végül egy különös kiadvány, amelyet évvégi költözés közben találtam meg egy könyvkupac alján. A 2018-as ünnepi könyvhéten nyomtak a kezembe egy jó nagy – látszólag – újságot, borítóján ennyi állt nagybetűkkel: Amadé. Az utolsó oldalról annyi derül ki, hogy egy bizonyos 1993-ban, 26 éves korában elhunyt Tóth Attila nevű újságíró rendszerváltás előtt írt regényének kéziratát tördelte napilap formátumba a Dél-Bakonyi Hírlap a szerző (munkatársuk) halálakor, majd 15 évvel később ezt nyomta újra a Névtelen Alkotók Közössége. Az interneten említés szintjén sem találtam semmit sem Tóth Attiláról, sem a NAK-ról, és ez különös színezetet adott ennek a furcsa nyomozós-generációs regénynek, amely egyébként egyáltalán nem rossz olvasmány – az, hogy a szerző, ha jól számolom, kábé húszévesen írta, kimondottan nagy tehetséget sejtet. Nem zavart, hogy csiszolatlan, sőt. Talán túlságosan hatott rám a kontextus, amiről mostanában éppen azt hiszem, hogy nem baj.

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2022-ben?

Anyukám jóvoltából, aki beszerezte nekem tavaly karácsonyra, végre kiolvashattam a teljes magyarul megjelent Bolaño-életművet, és továbbra is csak kamaszos lelkesedéssel tudok beszélni róla. Az Éjszaka Chilében egyébként talán eggyel kevésbé kimagasló regény, mint a Távoli csillag – ez a kettő hiányzott eddig a könyvespolcomról.

Végzett magyar( alap)szakosként nem dicsekszem vele, de új volt nekem a Bűn és bűnhődés – legalább nem felejtem el, mint annyi tinédzserként olvasott klasszikust –, szerettem is, nagyon. Egyetemi olvasnivaló volt Eric Knighttól a Sam Small csodálatos élete, jól szórakoztam rajta.

Illetve nyár végén asszisztensként dolgoztam a TÁP Színház Fekete Ádám által újragondolt Moby Dick-jében, aminek kapcsán nem volt érdektelen olvasmány Herman Melville klasszikusa sem, de ami elsősorban belelkesített, az az előadásba Ádám által beszivárogtatott John Berryman-életmű – a költőnek magyarul Henry sorsa címmel jelent meg gyűjteményes kötete.

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Az egyik legnagyobb idei olvasmányélményem volt Farkas Zsolt 2013-as, Szia című esszé- és kritikakötete. Okos, provokatív, életöröm-központú, és marha jó stílusa van, még ha helyenként túl is lazázza, máskor meg annyira szaki, hogy a terminusok felét nem értem – de utánanézek, mert érdekel. Néhol egyenesen megvilágító erejű, és azt is érdekesen mondja, amivel nem értek egyet. Ja, mindezt Szegedy-Maszák Mihály, Ronaldinho, Az ötödik pecsét vagy éppen a Bëlga kapcsán – ami éppen szembejön. És persze nem véletlen, mi jön neki szembe.

Volt olyan képzőművészeti munka vagy tárlat, amely megragadta a figyelmed 2022-ben?

Ilyenekre szerintem akkor megyek, ha elvisznek, magamtól sajnos nem jut eszembe. De lehet vinni nyugodtan, érdeklődő laikus vagyok.

Volt-e olyan irodalmi alkotás, klasszikus, amit újra felfedeztél ebben az évben?

Kafkától olvastam újra A kastélyt, és borzalmas memóriám ellenére szinte az egészre emlékeztem, ami jelzi, mennyire belém éghetett úgy egy évtizeddel ezelőtt. Szálinger Balázs műfaji hibridje, a Köztársaság szerintem az egyik legjobb magyar szerző által írt könyv, amivel találkoztam, ebben az idei újraolvasás is megerősített. Kedvenc versesköteteim közé tartozik Orbán Ottótól Az alvó vulkán, és Acsai Rolandtól a Természetes ellenség, ezeket sem idén olvastam először. Takács Zsuzsa A Vak Remény című kötetének gyűjteményes részét évek óta lassan, apró dózisokban fogyasztom, és közben újra meg újra visszatérek a csodálatos címadó ciklushoz.

Mi az idei éved meghatározó zenei és/vagy filmes élménye?

Nyáron a vajdasági DombosFesten adott egy nagyon szép, emlékezetes koncertet Lajkó Félix a lengyel Volosi zenekarral közösen – főleg utóbbiak játéka fogott meg. Meghatározó filmes élmény egyértelműen a Larry: igényes, empatikus, hiteles mozi, nem is tudom, mikor láttam ilyen jó magyar filmet. Szomorú, hogy a vidéki mozik már nem is játsszák.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2022-ben?

Ezek teljesen kimaradtak idén, viszont voltunk jó sokan írók-költők kirándulni Parádon, köszönjük még egyszer Gerőcs Péternek a szervezést. A kerekasztalbeszélgetés-kísérlet is tanulságos volt, de lehet, még jobbat tesz az irodalmi közegnek, ha legközelebb is túrázunk közösen az erdőben.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

Szánom-bánom, nem nagyon olvasok irodalmi folyóiratokat. Illetve amennyit megosztanak belőlük a Facebookon.

Mely 2023-ra tervezett könyveknek várod a megjelenését?

Hirtelen kettő jut csak eszembe, amiről sejtem, hogy jövőre jelenik meg, mindkettőt szeretném elolvasni: Biró Zsombor barátom novellás-, és a friss Petri-díjas Rékai Anett verseskötetét. Ezenkívül nem bánnám, ha például Borsik Miklós újabban publikált futárversei is könyvvé szaporodnának, azt meg talán pár éve is mondtam egy ilyen körkérdés alkalmából, hogy szuper lenne, ha a Jelenkor folytatná a Bolaño-sorozatát. Plusz közreműködtem néhány, az Európa Kiadó által gondozott kézirat, többek között Steve Sam-Sandberg W. című regényének előkészítésében, azon valószínűleg végigmegyek egyszer szimpla olvasóként is, ha megjelenik.