Feketemosó: Miért nem viszik el az anyákat egy pizzériába négysajtos pizzát enni és narancsdzsúszt inni?

Ezt képzelik el, hogy aztán a leveskockát visszategyék a polcra. Persze, szoktak még másfelé is sétálni ezek az anyák. Sokat látni őket a húspult, a félkésztermékek és a közeli lejáratú árucikkek környékén is. – Nagy Dániel írja a Feketemosót.

Vannak anyák, akik szeretik a gyermekeiket. És ez így van jól. De furcsa módon valamiért ezeket az anyákat senki sem szereti. Csak a kiskamasz gyermekeik. De hát ők mi mást csinálhatnának ilyenkor, szeretnek, mert a filmekben is úgy látták.

Sokan nem értik, miért nem szeretik ezeket az anyákat. Tudósok, művészek és politikusok egyaránt tanácstalanok, miért nem ölelnek bele ezekbe az anyákba jóképű, fáradt férfiak, és viszik el őket egy pizzériába négysajtos pizzát enni és narancsdzsúszt inni, vagy egy lövöldözős filmre a járási moziba, ahol az akciós jegy mellé popcorn is jár.

Nem érti a pék, aki reggelente átnyújtja a kilós veknit.
Nem érti a postás, aki napra pontosan kézbesíti az özvegyi nyugdíjat.
Nem érti az osztályfőnök, aki szülőiértekezleten a farsangi műsor költségeit ecseteli.
Nem érti a háziorvos, aki mindig ügyel rá, hogy egy olcsóbb, helyettesítő gyógyszert írjon fel.
Nem érti a fodrász, aki következetesen tűnteti el az őszülő hajszálakat.
Nem érti a közösségi oldal algoritmusa sem, hisz mindig közeli ismerősként ajánlja ezeket az anyákat egyedülálló férfiak számára.
De ugyanúgy nem érti Orbán Viktor, Vona Gábor, Hont András, Krúbi, Beton.Hofi, Gáspár Laci, ahogy valószínű Tolvai Reni és Szoboszlai Dominik sem.

Én sem értem. Miért pont én érteném?

Pedig ezek az anyák olyan szépek és szomorúak! És amikor szomorúak, de úgy igazán, és a Nők Lapját is kiolvasták a hét vége felé, akkor bemennek egy boltba, mondjuk egy kis ábécébe, mellettük a kiskamasz gyermekükkel, és sétálnak a sorok között, és hosszú pillantást vetnek a leveskockára, és elképzelik, milyen jól megízesíthetnék vele a családi ebédeket, és hogy az a jóképű, fáradt férfi, aki bár most még nincs, de ha lesz, akkor majd kétszer fog szedni, mert olyan finom lesz az az étel, nem kell sok hozzá, csak egy kis nátrium-glutamát levesbe, húsra, és máris minden olyan lesz, mint egy normális családban, és talán a gyereket sem akarják majd kicsapni a suliból, ha végre egy szerető környezetben találja magát.

Ezt képzelik el, hogy aztán a leveskockát visszategyék a polcra. Persze, szoktak még másfelé is sétálni ezek az anyák. Sokat látni őket a húspult, a félkésztermékek és a közeli lejáratú árucikkek környékén is.

Amit még tudni lehet róluk, hogy ügyesen forgatják az akciós újságokat, kristálytisztán átlátják a SuperShop pontok bonyolult rendszerét, és kisebb ház körüli munkákat is el tudnak végezni. Mosolyt a kék ég látványa csal az arcukra, és ha gyermekük legalább 4-esre felel kémiából.

Gyakran lottóznak. Nyilván, hisz örök optimisták.

Még mindig bíznak a szerencséjükben.