Apád sírkövére kavicsot teszel.
Szép követ. A közelben találtad.
Zsidó szokás az ilyesmi. Pedig
református vagy. Apád görög
katolikus. Bár sosem gyakorolta
a vallását. Ahogy te sem. Vallás
és hit két különböző dolog, vallod.
Ott volt az a kavics még hónapokig.
Ritkaságként hatott az a szép kő.
Ezért is tetted a fejfára. Nem lopták el.
Vihar le nem sodorta. Aztán egy
látogatásod alkalmával nem találtad
a helyén. És a közelben sem.
Pedig ezerszám hevertek ott más
kövek. De csak az az egy kellett
volna. Ismerjük az ilyet. Nyüzsöghet
körötted sok nő. De neked csak az az
egy kell. Heverhet asztalodon homár,
lazac. Te túrós csuszára vágysz.
Sétálhatsz New Yorkban, Milánóban.
Mégis Alaszkába kívánkozol.
A vadon mélyére. Ahol
egyedül lehetsz.
Csörsz utcai zsidó temető, Budapest, 27. évf., 2004/9, 6.
Nyirán Ferenc (1951, Debrecen) író, költő, kritikus.
Kötetei: Apróságok kicsiny tárháza (Műút könyvek, 2016), Kentaur (Napkút Kiadó, 2018).
Apokrif Online 