Vas Máté verse (archív)

bardo

(megjelent az Apokrif 2016/3 számában)

( jelentés) 

vitaminokat szed, a szoknyáját gyűrögeti,
és a felhők vonulásától rágyújthatnékja támad.
rég járt az állomáson, és a késés minden textúrát
egyedülállóvá tesz. 

az állapotváltozó közös, és a törekvés lételem.
szúette életfa, és csak a járatokból kifelé
hisszük el, hogy van miért. ilyenkor
unalmat űzve kérdéseket teszünk fel,
vagy válaszokat ismételgetünk. 

mantra a reggeli kávé és a határidő is,
átlép egy kivégzett vágy tetemén, még szerencse,
hogy a lelkiismerete vérlepergető. 

(ami égig ér) 

kivándorol belőle minden, csak a boltozat marad
és egy ravatal, ami többé senkit se érdekel. a feszültség
holt nyelvvé szárad, és nyugtatók őrzik, varjak a síneken.
az órákat vezekléssé sodorja, béklyók az évek nyakán,
sokfejű idődémonok, bosszút lehelve tépik
a spirális egykedvűséget. az utóvédek elhagyottak,
és a fegyverek visszafelé sülnek el, mert így döntöttek. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s