bardo
(megjelent az Apokrif 2016/3 számában)
( jelentés)
vitaminokat szed, a szoknyáját gyűrögeti,
és a felhők vonulásától rágyújthatnékja támad.
rég járt az állomáson, és a késés minden textúrát
egyedülállóvá tesz.
az állapotváltozó közös, és a törekvés lételem.
szúette életfa, és csak a járatokból kifelé
hisszük el, hogy van miért. ilyenkor
unalmat űzve kérdéseket teszünk fel,
vagy válaszokat ismételgetünk.
mantra a reggeli kávé és a határidő is,
átlép egy kivégzett vágy tetemén, még szerencse,
hogy a lelkiismerete vérlepergető.

(ami égig ér)
kivándorol belőle minden, csak a boltozat marad
és egy ravatal, ami többé senkit se érdekel. a feszültség
holt nyelvvé szárad, és nyugtatók őrzik, varjak a síneken.
az órákat vezekléssé sodorja, béklyók az évek nyakán,
sokfejű idődémonok, bosszút lehelve tépik
a spirális egykedvűséget. az utóvédek elhagyottak,
és a fegyverek visszafelé sülnek el, mert így döntöttek.
