Évzáró körkérdés (2019): Szalay Álmos válaszol

Szalay Álmos
Szalay Álmos

A 2019-es év végéhez közeledve költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről.

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2019 legjobb könyveinek?

Szorongást keltő ez a kérdés. Ha teljes konszenzus nincs is a pályatársak között a „legjobbról“, a top 5-ről mindenképpen van egy közös képzetünk. Az én választásaim metszetet képeznek ezzel a képzettel, mert a választásaimban több szempontot is figyelembe vettem, túl a szövegminőségen. Tisztában vagyok azzal, hogy vitán felül álló és megkérdőjelezhetetlen, tehát jó ideje pályán lévő szerzőknek kéne itt állni, hatásuknál és megtermékenyítő erejüknél fogva azonban csaknem kizárólag ifjú pályatársak könyveit választottam. Egy kivétellel, és ez az egy:

– Térey János: Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba

Ez a könyv számomra egyértelmű választás. Nem tagadhatom, hogy érzelmi okokból is. Jánossal majd egy évig terveztük, hogy „összefutunk egy kávéra“, s hogy dedikálja a Teremtés vagy sem, az Őszi hadjárat és a Káli holtak című kötetét. Legutolsó üzenete egy könyvheti fellépésének dátuma volt, s egy rövid megjegyzés a vessző után: „most vagy soha.“ Elmentem megnézni őt, de a könyveket elfelejtettem magammal vinni. Posztumusz kötetét a karácsonyi ünnepek alatt olvastam, eléggé meghatottan és lenyűgözve. Nem tudom, hogy legjobb irodalmi teljesítmény-e, de a legfontosabb események között ott a helye, sötétlőn és baljóslatúan, ez biztos. Intés a következőknek.

  – Seres Lili Hanna: Várunk

Lili verseskötete nekem megkoronázott egy áramlatot, aminek már évekkel korábban felvillantak a távolban hullámai, s ezt az áramlatot nem győzöm üdvözölni. Szikár, szigorú, pszichoanalitikus mélységekbe merészkedő, a testre, az énképre, a múlt és jelen összemosódott backstage panorámájára kifeszített precíz identitásszövegek áramlata ez, melyet számomra Horváth Veronika Minden átjárható című kötete indított meg, Simon Bettina Strand, Deres Kornélia Bábhasadás, Kali Ágnes Ópia és a maga borzoltan hetyke módján Nagy Lea Légörvény című kötete sodort tovább. Nagyon erős költőnemzedék született, s bár szövegeikben érthetően erőteljes női szempontok érvényesülnek, mégsem akaródzik „női költészetként“, „női költőkként“ referálnom róluk, mert nyelvük és problémafelvetéseik lebontják ezeket a kategóriákat. Fiatalok, jó ízlésűek, olvasottak, tájékozottak, szakmailag felkészültek, és rendkívül érzékenyek az interkontinentális társadalmi krízisekre. Jó érzés a kortársuknak lenni.

– Kerber Balázs: Conquest

Balázs számomra valami egészen újat, félelmeteset hozott. Olyan szövegekkel érkezett, hogy egyből visszatért belém az egykor volt színházrendező. Azt kérdeztem magamtól és plátóian Balázstól, hogy lehetne ezeket a szövegeket előadni? Nem is előadni: megjeleníteni? Milyen összefogása kéne a művészeti ágaknak, hogy ez a kötet újabb dimenziókba öltözzön?  Bennem a „rég szunnyadó“ színházi ember azt érzi, korszakos fontosságú lenne az a produkció, ami a Conquestet zászlajára merné tűzni. Igaz, veszélyes vállalkozás is lenne. Kerber Balázs szövege kíméletlen mérőónja lenne a kreativitásnak, szerkesztési képességnek, megjelenítő erőnek. 

– Mucha Dorka: Puncs

Azt hiszem, ritkán történik meg az emberrel, hogy megszületni lát egy irodalmi sztárt. Sajnálom, hogy ezt a szót kell használnom, ami annyira lejáratott, gyanút és mosolyt keltő itt minálunk, rengeteg negatív csatolmányával. De akárhogy nézem, Mucha Dorka előtt ez az út nyílt meg, – átjáró, olvasható beléptető kapu a magas irodalom felé. A helyzet az, hogy csaknem a kezdetektől tanúja voltam a szöveg alakulásának. Helyesbítek, mert ez erős túlzás: az irodalmi táborokban és egyéb felolvasó helyeken, vagy ha csak Dorka átküldte nekem az anyag egy-egy részletét, nagyon feszesen kimunkált kész(nek tűnő) szövegeket láttam. A napnál világosabb volt, ha egyszer közönség elé kerül, nagyot fog ütni. Nagy szerencse, hogy a 21. Század Kiadóhoz került a szöveg, s hogy jó üzleti érzékkel pénzt-paripát, tisztességes PR-munkát  fektettek a könyvbe. Én nagyon szerettem a Puncsot, de ez csak egy szempont. Sokkal fontosabb, hogy Dorka egy izgalmas alapötletből, utánozhatatlan hangütéssel és egy végletekig csiszolt, szerkesztett nyelvi-szerkezeti formával csinált valamit, ami nagyon működik, nagyon betalál, nagyon szerethető és fenyegető. Mióta olvastam, olykor meghallom ennek a főhősnek a hangját magamban, ahogy kommentál valamit, amit éppen látok vagy átélek. Azt hiszem, minden író egy ilyen nagy dobásra vár életében. Kifejezetten szerencsés, hogy ebbe a közismert státuszba egy ilyen színvonalas és jó ízlésű szerző került. A második kötet fogadtatása majd az igazi nagy kérdés, bár alighanem a Puncs hatása attól függetlenül is maradandó lesz.

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2019-ben?

Úgy illik, hogy mondok újdonságokat is. 

Knausgard Harcom című sok kötetes munkájába, jelentem, belevágtam, április óta tologattam magam előtt, épp itt volt az ideje. A másik nagy vállalkozás David Foster Wallace Végtelen tréfája. Ezek elég egyértelmű dolgok, ám még nem jártam a végükre. Más, kevésbé „szép“ szépirodalmi élményeimről: Ted Chiang sci-fi, weird novellái a legjobb kortárs szerzők közé emelik ezt a rendkívül sikeres, bár igen keveset író szerzőt. Olykor túlszalad a tolla, olykor belebonyolódik a technológiai leírásokba, egyes szövegek elvéreznek a nyílt  sebeken, de néhányuk fantasztikus gépezetként működik, beránt, meghat, gondolataik még sokáig kavarognak belül. Houellebecq ebből az évből sem maradhatott ki, A harcmező kiterjesztése volt soron, jövőre a Szerotonint táraztam be. Egyelőre évi egy Houellebecq, ennyit bírok belőle. Nagyon kellemes és tanulságos élmény volt számomra Shirley Jackson Sóbálvány című novelláskötete, tele sokkal jobb történetekkel, mint a főmű Haunting of Hill House (a belőle készült sorozat gyakorlatilag felülmúlja az alapszöveget). Végül pedig: idén jutott el hozzám Kira Poutanen, az azóta már elbulvárosodott finn szerzőnő A csodálatos tenger című alkotása. Egy anorexiába merülő kamaszlány naplószövege, elemi erejű, tehetséges, mély, költői, mégis roppant közérthető és megható szöveg. 

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Radnóti Sándor könyveit vettem meg az év végén, illetve Károlyi Csaba Pompás helyét, de a tisztesség úgy kívánja, hogy bevalljam: még nem kezdtem bele egyikbe sem. Ámde: Juhász Gyula kritikái, gondolatai, cikkei, tanulmányai nagyon későn és nem várt módon találtak meg, ütős olvasmányélmények voltak. Lenyűgözően kimunkált, nagy koncentrációjú, hibátlanul szerkesztett, bár olykor patológiájával átitatott reflexiók a körülötte, de legtöbbször nélküle zajló kataklizmákról. 

Volt olyan filozófiai munka, amely megragadta a figyelmed idén? 

Idén kihagytam a filozófiát.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2019-ben?

Visy Beatrix és Halász Rita lakásszemináriumát. Mindenkinek ajánlani tudom, jövőre igyekszem aktívabb résztvevője/látogatója lenni az alkalmaknak.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

Élet és Irodalom, Jelenkor, Apokrif, Prae, Hévíz.

Mely 2020-ra tervezett könyveknek várod a megjelenését?

A FISZ, illetve az Apokrif nyáron megjelenő új köteteit várom a legjobban. Már évek óta nincs izgalmasabb irodalmi esemény számomra, mint hogy tanúja lehetek egy igen színvonalas fiatal írónemzedék megszületésének. Az elmúlt években megjelent több ifjú pályatárs kötete a mindennapokban, válogatott élethelyzetekben és nehézségekben álltak mellettem. A könyvek élni segítenek, – ezt tőlük tanultam meg.  

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s