Feketemosó: Menekülés 1.

Sejtelmesen megnyúlt a lépcsőház, a lány pedig mintha tandüzne, körülményesen csúsztatgatta lábfejeit, ki oldalra, majd egymás elé, így haladt lépcsőfokonként – Bödecs László írja a Feketemosót.

Feketemosó logó

Ameddig csak lehet, elidőzött a mosdóban. Hideg vizet lögybölt az arcára, ettől bőre kipirult, egészen a mellkasáig hatolt az érzet, vérkeringése felpezsdült, egy pillanatra behunyt szeme mögött még feketébb foltokat látott, amikor a haja alá, a nyakszirtjére is engedett a vízből. Aztán amikor kinyitotta szemét, meglátta tág pupilláját, olyan volt, mint egy állaté, látszólag szenvtelen macska nézett vissza rá, de a behúzott nyak és a tág tekintet mégis elárulta, amitől tartott, és amit érzett is belül, hogy ódzkodik, mintha macskaként egy teli kád szélén egyensúlyozna. A víz egy kis csíkban végigfolyt a gerince medrében, ahogy kiegyenesedett. Hülye macska.

Nem volt más kiút, egyetlen nagy lépcsőház, aztán a főkapu vezetett ki az épületből, eszébe jutott a másik kis alagsori kijárat, de rögtön az is, hogy tekintve, hogy már az utolsó órán vannak túl, esteledik, biztos bezárt már a büfé, biztos bezárt a fénymásoló, minden ami odalent van, és bezárták már azt a kiskaput is. Talán egy próbát megér, de tulajdonképpen nem sok reményt lát rá. Mi lehet a legrosszabb, ami történik? A legrosszabb, hogy tényleg ott lesz. Kiment már mindenki, a többi hallgató, a tanár, csak a takarító ólálkodik valahol a folyóson, talán ott van lent a portás, és már várja ő is, hogy bezárhassa az épületet. Még csak itt sem felejtheti magát, kiküldenék, ha valahogy mégis elbújna, akkor meg éjjel volna rémes az elsötétülő, labirintusszerű hodályban. 

Egyáltalán honnan tudja, hogy itt van még? Na igen, megírta, hogy órája van, de minek, legközelebb, jegyezte meg, nem árul el semmi konkrétat, még kifogásként sem. Igaz, hogy egy óra is eltelt már, de nem lehet tudni, hogy komolyan mondta-e, megvárja. Égnek meredtek a pihék a lány karján, mintha fázna, átölelte és megszorította magát, hogy múljon a libabőr, aztán kilépett a folyosóra, még nem volt teljesen sötét, de már alakult. Van esély kisurranni, ha már teljesen sötét lesz? Nincs, a kapunál van világítás, jutott eszébe. 

A takarító is végezhetett már, a nemrég felnyalt márványlépcsők még csúszósnak tűntek, csillogtak a felmosószeres víz hatására, közönyösen tükrözték a nagy keresztléces ablakok felől, a széles lichthófról áradó alkonyati fényt, és szinte ki lehetett venni a plafoni neonpanelek alakját is rajtuk. Sejtelmesen megnyúlt a lépcsőház, a lány pedig mintha tandüzne, körülményesen csúsztatgatta lábfejeit, ki oldalra, majd egymás elé, így haladt lépcsőfokonként. Mintha bármit számítana ez a plusz egy perc, ha tényleg megvárt. Basszus – gondolta.

  A kiskaput nehezen találta az alagsorban, és nyitva sem volt, ahogy azt sejteni lehetett. Egy kicsit még keringett, egyre inkább behúzta a nyakát, érezte, ahogy zsibbadnak a vállai, ahogy nagyon hideg téli napokon séta közben, pedig még csak ősz volt. Nem volt mit tenni, felment a földszintre. Mögötte megnyikordult a folyosóajtó, szeretett volna, de nem tudott kisurranni. Köszönt a portásnőnek, ő felnézett a szemüvege mögül és valamit visszamotyogott, nem udvariatlanul, sem kedélytelenül, de a köztük lévő üveg miatt nem lehetett hallani, de szájról olvasva se nem kérdés, sem marasztalás nem volt, miért is volna, gondolta magában a lány. Nem lehet tovább odázni már, csak pár lépcsőfok, és ott a fakapu, ki kell lépni rajta.

Elfáradt, de kihúzta magát, csak előre nézett, történjék bármi, csak előre. Észre sem vette, ahogy nyílt a kapu, pedig jókora erőt kell kifejteni hozzá, csak arra figyelt fel, hogy már csukódik utána, már nem az ő ereje volt, elveszett, érezte. A fiú ott volt, megszólalt, semmi különöset, csak, hogy „Szia, megvártalak.” Szavai rozsdabarnára színezték, mint egy régi, szabadban hagyott bronzszobrot. Megint jön elő a szinesztéziám gondolta a lány, és fáradtságában semmi másra nem tudott koncentrálni, csak hogy továbbra is tartsa az irányt és előre nézzen.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s