Elhunyt Konrád György

Szilágyi Lenke fotója

Életének 87. évében elhunyt Konrád György, Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista és szociológus – tudatta a család az MTI-vel. A család közlése szerint, hosszan tartó, súlyos betegség után, otthonában érte a halál. Temetéséről később intézkednek.

Konrád György a magyar próza világszerte ismert alakja volt, művei többek között angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg. Külföldön is számos díjjal ismerték el munkásságát, 1997 és 2003 között a Berlini Művészeti Akadémia elnöke volt.

Konrád György 1933. április 2-án született Debrecenben, Berettyóújfalun nevelkedett. Szüleit a Gestapo elhurcolta, csak 1945 júniusában tértek haza Auschwitzból. Konrád György, nővérével együtt egy svájci védett házban élte túl a vészkorszakot.

Az érettségi után, polgári származása miatt, csak az  csak az Egyetemi Orosz Intézetbe vették fel, ám 1953-ban onnan is kizárták. 1953 őszén kezdhette meg magyar szakos tanulmányait az ELTE BTK-n, ahol 1956-ban szerzett diplomát. Az 1956-os forradalom alatt nemzetőrként teljesített szolgálatot. A forradalom bukása után évekig nem kaphatott állást, ezalatt alkalmi munkákból élt. 1959 nyarától gyermekvédelmi felügyelőként kapott állást, 1960 és 65 között másodállásban a Magyar Helikon Könyvkiadó lektoraként dolgozott.

1965-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tudományos munkatársa lett, ebben az időszakban készült el Szelényi Ivánnal közös munkája,  Az új lakótelepek szociológiai problémáiról című, 1969-ben megjelent könyv. Ugyanebben az évben jelent meg első regénye,  A látogató. A kötet élénk visszhangot keltett, miközben a hivatalos kritika lesújtóan kezelte, a boltokból napok alatt elfogyott. A regényt rövid időn belül tizenhárom nyelvre fordították le, a külföldi kritika körében is elismerést aratott. Következő regénye, A városalapító magyarul csak cenzúrázott formában, 1977-ben jelenhetett meg, miközben rangos külföldi kiadóknál cenzúra nélkül publikálták.

Az 1970-es években bekapcsolódott a demokratikus ellenzék tevékenységébe, ennek következtében ki volt téve a titkosszolgálat zaklatásainak. 1974-től 1989-ig Magyarországon betiltott szerzőnek számított, műveit a könyvtárakban is zárolt anyagként tartották számon.

1976-tól a  Deutscher Akademischer Austausch Dienst (DAAD) művészprogramjának köszönhetően egy évet Berlinben, amerikai kiadójának ösztöndíjával pedig még egy évet New Yorkban tölthetett. Ezalatt az idő alatt készült el fontos regénye, A cinkos. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján keletkezett két esszékötete, a nyolcvanas években gyakran publikált a demokratikus ellenzék szamizdat folyóirataiban. 1982 szeptemberétől a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt, 1983-ban pedig a New York Institute for the Humanities ösztöndíjasa. 1984-ben vehette át a Herder-díjat. 1990 tavaszán a Nemzetközi P.E.N. Klub elnökévé választották, ugyanebben az évben kapta meg a Kossuth-díjat is.

1997-től 2003-ig két cikluson át a Berlini Művészeti Akadémia (Akademie der Künste) választott elnöke volt, elnöksége idején vehette át a Károly-díjat és a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztjét.

Rajk László, Petri György, Konrád György és Eörsi István (Danilo Kiš emlékest, 1991)
Rajk László, Petri György, Konrád György és Eörsi István (Danilo Kiš emlékest, 1991)

képek forrása: konradgyorgy.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s