Fizetés nélkül
(megjelent az Apokrif 2016/3 számában)
Most nézd meg, én nem sajnálom tőle,
de nem tehetek úgy, mintha nem látnám,
mutatott az eladónő a hűtőnél álló széldzsekis
alakra, aki behúzódott egészen a hűtő és a fal
találkozásáig, és ügyetlenül tömte szájába
a sebtében feltépett vákuumos szalámit.
A nő ökölbe szorította a kezeit, hirtelen hatalmasra
nőtt a háta, csapkodni kezdte a sarkát, és ugyanazzal
a lendülettel, amivel az alak felé indult,
felkapott egyet a műanyag seprűnyelek közül.
A széldzsekis úgy tett, mintha nem venné észre,
evett és evett, meg sem rágta, csak nyelte
a színezéktől piros szalámit, talán abban bízott,
hogy ha minél nagyobb darabokat nyelne le,
azok annál nagyobb helyet foglalnának el a gyomrában.
Ez a habzsolás ijesztette meg az eladónőt,
aki óvatosan, mintha csak a szomszéd kuvasz táljába
nyúlkálna, megérintette az alak hátát a nyéllel.
Apokrif Online 