Hibaprojekt

Tárlat: Hiba történt: Az entitás nem rendelkezik megfelelő attribútummal, MaMű Galéria, Budapest ///

A Szobrászat szabad szellemisége kurzussorozat alapja a nyitottság. Ez érvényesül intézményi tekintetben – szaktól függetlenül bármely hallgató felveheti a Magyar Képzőművészeti Egyetemen meghirdetett tárgyat –, de igaz magára az alkotói folyamatra is. Mint az idei beszámolókiállítás kísérőszövegében olvasható volt, „[h]umor, szorongás, egy csipetnyi agresszió és az ezekre reflektáló életfilozófia is ott bujkál az egymással is párbeszédben álló művekben, melyek egy hosszú hónapokon át tartó, közös gondolkodás és alkotói folyamat végeredményeként jöttek létre.”

A Jovánovics György által alapított, jelenleg Sass Valéria és Koller Margit által vezetett gyakorlat-orientált kurzuson az idei tanévben szobrászok mellett festőszakosok kísérleteztek fesztelenül elképzeléseikkel, amelyek középpontjában a „hiba” állt. A résztvevőknek valamilyen tökéletlen helyzetet vagy hiányos állapot kellett keresniük, egy korábbi hiba, elkövetett vagy éppen elmulasztott tett hatásainak pedzegetése volt a feladatuk. Be is járták a „hiba” tág asszociációs mezejét, a kiállításon szereplő tizenkét művészhallgató igen változatos módon reflektált a központi fogalomra. Közben sikerült elkerülniük egy csapdát: enigmatikus és több esetben interaktív műveikkel úgy reflektáltak a hibázást övező feszengésre, hogy meg sem próbáltak életvezetési recepteket adni a kudarckezelésre.

Nem egy alkotó azzal a kérdéssel birkózott, hogy a hiba – mint fogalom – valóban csak a rosszal azonosítható-e. Többek között erre reagál Tóth Xénia térinstallációja, a Szemellenző, amely a megnyitó során tudott teljesen kiteljesedni. Egyből interakcióba lépett a megnyitó közönségével egy vicces, mégis feszült szituációt generálva: bemutatta, hogy miként viselkednek, hogyan reagálnak a látogatók, ha valami „elzárja” előlük a felszolgált bort és pogácsát. Mögé mernek-e nyúlni, meg merik-e lépni, hogy átnyúlnak az alkoholért a műtárgyon keresztül kockáztatva annak épségét?

A társadalomkritikus műalkotások, mint Bajgal Dölgön Pop-up oltárai, egyfajta hibaüzenetként funkcionálnak. Bajgal munkái az öt világvallás szimbólumait sűrítik magukba úgy, hogy egyenrangúként jelenítik meg, egyforma gesztusokkal és tisztelettel övezik mindegyiket. Ezt a kiegyensúlyozottságot látva könnyen felmerülhet bennünk a kérdés: akkor mégis „hol itt a hiba?” – A választ (a hibát) a médium implikálja: a Pop-up oltárok valójában sokszorosított reklámanyagok, amelyek lapjain személytelenné és kommerszé válnak a világvallások. A prospektusok színessége-szagossága megfosztja a szakralitásától úgy a buddhizmust, mint a kereszténységet.

„Tévedni emberi dolog” – mondjuk sokszor legyintve, majd – mintha fel se fogtuk volna a közmondás értelmét – újra belevetjük magunkat a tökéletesség hajszolásába. Kovács Tibor munkája abból a gondolatból indult ki, hogy ha tévedni valóban „emberi dolog”, akkor bízzuk az ideáinkat a gépekre, hiszen azok tökéletesek. Az eredmény a Paraboloidea, amely formai-anyagi és konceptuális tekintetben is összetett alkotás. Két fázisban készült: Kovács először az esztergapadra emlékeztető 3D nyomtatót („a gépet”) rakta össze, hogy második lépésben azzal elkészíthesse a tökéletes tárgyat, azaz létrehozhassa „az ideája” materiális változatát.

A Paraboloidea ugyanakkor egy allegória, amely összetettebb, mint elsőre látszik: voltaképpen nem a gépek idealisztikusságát ismeri el, hanem a maximalizmus és a masinákba vetett hit elé tart enyhén torzító görbetükröt. A 3D nyomtatóval és az azzal legyártott geometrikus-áramvonalas objekttel Kovács két kijózanító tanulságot igyekezett installációvá és objektté átlényegíteni. Egyrészt azt, hogy amíg valamit (bármelyik ötletet) nem valósítottuk meg, addig az önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Másrészt azt, hogy a tágan értett technológia fölött gyakorolt irányításunk csupán egy illúzió – eszközeink kizárólag annyira precízek, amennyire saját magunk azok vagyunk. Miért lenne tökéletesebb a 3D nyomtató, mint az, aki összeszerkesztette?

A hiba lehet esztétikai kategória is, amennyiben a széptől, a szabályos formától való eltérést jelöli. Önértékelésünk szempontjából rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy hogyan látjuk magunkat, milyen képet alakítottunk ki magunkról életünk során, milyen énképpel rendelkezünk. Ahogy a világ egyre rohamosabban változik, nagyobbak az elvárások, nekünk is változnunk kell. Mégis meddig mehetünk el, meddig maradunk önmagunk, és milyen áron? – ezeket a kérdéseket tette fel munkája elkészítése közben Pusztai Enikő.

Összegezve elmondható, a Szobrászat szabad szellemiségének idei hallgatói különböző művészeti technikák és nézőpontok alapján releváns kérdéseket felvetve világítottak rá a kurzus központi fogalmára. Sikeresen vezették rá a látogatót, hogy miként gondolható újra a hibáinkkal és mások hibáival szembeni nagyon is ambivalens kapcsolatunk. A tárlat bizonyította azt, amit egyébként is sejtünk, kudarcaink után mégis ritkán jut eszünkbe: a hibából eredő belső frusztráció korlátlan lehetőségek kiindulási pontjává válhat.

Barton Balassa

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrászat szabad szellemisége kurzusának Hiba történt: Az entitás nem rendelkezik megfelelő attribútummal című csoportos kiállítása március 22-e és április 5-e között volt látható a MaMű Galériában.