Évzáró körkérdés (2018): Tinkó Máté válaszol

A 2018-as év végéhez közeledve költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről.

Tinkó Máté
Tinkó Máté

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2018 legjobb könyveinek?

Irodalmi tájékozottságom nagy hiányossága volt Szabó T. Anna költészetének érintőleges ismerete, és nem mondom, hogy mostanra szakértő lettem a témában, de az idén ősszel megjelent Ár című kötetén keresztül az érdeklődésem intenzív lett az életmű iránt: a női test kiszolgáltatottságáról és a patriarchális társadalomról eredeti hangon, bátran, erőteljesen szól a szerző. Hasonló érzésem volt Izsó Zita szintén ősszel megjelenő Éjszakai földet érés című verseskötetével kapcsolatban, Továbbá megemlíteném, hogy mennyire üdvözöltem a 2017-ben elhunyt Vasadi Péter két posztumusz kötete, a Szerelem és Szerelem, illetve a Tenger mögötte megjelenését. És hogy prózát is mondjak – ami egyúttal hazabeszélés, FISZ-es szerkesztéseimről lévén szó – Csillag Lajos Túlsó part, illetve Fitos Adrián Készülődés kéziratait öröm volt olvasni és véglegesíteni könyvformátummá. 

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2018-ban?

Penzumként indult (könyvbemutatón való részvétel), revelatív élménnyé lett, az alteritás (a külső, az idegen, és az otthonossá váló idegen, a vidékiség) felől értelmezett Magyarországot tolmácsolja Norman Jope Gólyák és rétesek című, Könyvhétre érkező verseskötete, Tarcsay Zoltán fordításában. Jó volt, hogy még decemberben befutott Christoph Ransmayr Cox vagy az idő múlása kötete is, és az valószínűleg az eredeti regényszöveg sajátja – és nem pusztán Adamik Lajos fordító önkényes leleménye –, hogy a bekezdések megértéséhez és egymáshoz illesztéséhez különleges összpontosítás és erőfeszítés kell: illik a kötetre a szemantikai labirintus jelzős szerkezetként.

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Még csak nemrég fedeztem fel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, és eleve valami csúszás lehetett a dologgal, mert bár 2017-re datálták, végül csak 2018 novemberében mutatták be a debreceni Kulturális Archeológia Kutatócsoport közös munkáját, A szégyen reprezentációit, mely egy sorozat harmadik része (erőszak, áldozat, szégyen). Társadalmi viselkedésről, szociáletikáról, normakonfliktusokról szóló írások szakmai szinten, hiánypótló gyűjtemény, ami bolti forgalomban alig kapható, viszont meg kell találni a szélesebb fórumot, ahol beszélni tudunk erről és a sorozat korábbi darabjairól egyaránt. Felelősség, ami a miénk. Örömteli volt, hogy – Reichert Gábor közbenjárásának köszönhetően – még karácsony előtt eljutott hozzám Földes Györgyi Test – Szöveg – Test: Testreprezentációk és a Másik szépirodalmi alkotásokban friss tanulmánykötete, mely a korporális narratológia feminista keretek között értelmezett, átfogó, diszkurzív tárgyalását kísérli meg, és végre jól hivatkozhatóan tartalmazza a szerző Galgóczi Erzsébet kisregényéről írott tanulmányát.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2018-ban?

A nyári FISZ-tábor személyes és szakmai okokból egyaránt rendkívül fontos számomra, a szakmai dolgok robognak tovább, a személyeshez innen nézve már csakis Petrivel szólhatok: „De hogy hittem volt, / arra naponta emlékeztetem magam.“ És még nagyon szerettem a színvonalához képest méltatlanul kevés nézőt vonzó – azok a fránya párhuzamos rendezvények ugyebár – Lánctalp és macskakő – a FISZ tudományos konferenciáját 1968-ról elnevezésű rendezvényt, amelynek keretében megismerkedhettem és beszélgethettem köteteikről a nagyszerű Végel Lászlóval, Havasréti Józseffel és Horváth Viktorral. A Kollár-Klemencz, kvázi Kistehén-koncert a Margó Fesztivál záróakkordjaként szintén emlékezetesre sikeredett.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

Azt látom, hogy a mostani huszonévesek körében a Hévíz kezd non plus ultra folyóirattá válni, ami egyrészt nekem kicsit furcsa, másrészt örülök, mert a szerkesztők tényleg sokat tesznek annak érdekében, hogy egy-egy újabb lapszám megjelenése igazi közösségi élménnyé válhasson: az ízléses és színvonalas tartalomhoz illő atmoszférája van a Nyitott Műhelyben tartott bemutatóknak is. Ugyanakkor szakmailag az Alföldet tartom a legkiemelkedőbb lapnak, a tartalmaikat online közzétévő KULTer.hu pedig régi szerelem, első ottani publikációim óta folyamatosan figyelem az oldal fejlődésének életét, és nem csak irodalmilag hasznosítható tippeket kapok e felületről, hanem film, irodalom- és színház-témában is. Ilyen széles érdeklődésű és az elmúlt hetekben megjelenésében is látványos fejlődésen átesett médium még a felvidéki Dunszt. 

Mely 2019-re tervezett könyveknek várod a megjelenését?

Ha emlékeim nem csalnak, Fodor Balázs, Halmi Tibor, Jassó Judit, Juhász Márió, Kabai Csaba, Sebők György, Seres Lili Hanna és Vass Norbert kötetei vannak tervbe véve a FISZ-nél, remélem, minden zökkenőmentesen zajlik majd a kéziratokkal, más kiadók érdekességeire pedig az elmúlt évek tapasztalata alapján a közösségi médián keresztül, időben értesülök majd, úgyhogy nem aggódom emiatt, még ha most nem is tudok mondani további neveket. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s