Carmina Burana 3D (színházkritika)

Carmina Burana 3D

Carl Orff legismertebb művét a szcenikus kantáta műfajmegjelöléssel hagyta. Ennek ellenére rengeteg színpadi formában láthattuk már, elsősorban oratóriumként játsszák a komolyzenei fórumok, de kortárs balett is készült belőle. A Magyar Állami Operaház ezúttal azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a szerző eredeti szándékainak megfelelően mint „világi dalok szólóénekesekre és kórusra, hangszerkísérettel és mágikus képekkel” állítja színpadra. Bogányi Tibor karmestert Könnyű Attila forgatókönyvíró és Zászkaliczky Ágnes festő- és orgonaművész segítette a koncepció kitalálásában és megvalósításában

3_H16A0947p.rakossy_resize

Az előadást egy középkori előjátékkal nyitják. Vecsei H. Miklós mint vágáns költő kezdi el előttünk írni és szavalni a kantáta alapjául szolgáló tizenharmadik századi verseket. Hozzá csatlakozva a proszcénium páholyban a Bordó Sárkány Régizene Rend tagjai autentikus zenei feldolgozásban is bemutatják a vágánsdalokat. Majd szétnyílik a nagyszínpad függönye, ahol a több mint száz fős énekkar áll fehér kapucnis csuhája azon túl, hogy utal a versek egy részét író szerzetesekre, arra is alkalmas, hogy vászonként szolgáljon a Freelusion 3D videomapping vetítéseinek. Mivel a Zászkaliczky Ágnes festményiből készült képanyagot a helyszínen vezérelték, így Bogányi Tibor a saját elképzelései szerint szabadon vezényelhette az Operaház zenekarát. Az előadásban a Magyar Nemzeti Balett művészei Popova AleszjaOláh Zoltán és Bajári Levente is közreműködnek. A kórus mögötti magasított állványon Papp Tímea koreográfiái láthatók, amelyek a vetítéseknek köszönhetően sok új és látványos megoldást tartalmaznak, például az idő kerekében való futás vagy Oláh Zoltán pax de deux-je saját vetített képével.

12_0U0B2268_resize

Az előadás nem kíván történetet írni a huszonnégy dal köré, mindegyiket külön egységként és cselekményként kezeli, amit a vizualitás inkább csak hangulatában támogat. Szimbólumokból indul ki, amelyek visszanyúlnak azokhoz az ősképekhez, amelyek a tizenharmadik századi szerzőt is inspirálták. A világi témákat a huszonegyedik század színpadi aktusaival tálalja: megjelenik a négy fő elem (tűz, víz, föld, levegő), a hold, a nap, az évszakok attribútumai és mint fő szimbólum egy főnixmadár az örök feltámadás és körforgás. De ezekbe a klasszikusnak számító képekbe a daloknak megfelelően humoros fricskaként becsúsznak teljesen mai piktogramok is, amelyek például az In Taberna Quando Sumus alatt alkoholt fogyasztanak. Az élet körforgása mint dalokon átívelő gondolat azonban megfigyelhető, amit a színpad közepén elhelyezett hatalmas lótuszvirág, a keleti vallásokban az öröklét szimbóluma is alátámaszt.

14_1_0U0B2352_resize

Az animációk végigvezetnek az évszakok váltakozásán és velük párhuzamban az emberi élet ciklusain is. Télen láthatjuk a magányos férfialakot, a tavasszal nővé érett lányt, nyáron az egymásra találást és így tovább. Ebbe az ívbe ékelődnek be olyan hétköznapi közjátékok, mint a kocsmadalok (In taberna…), melyek a földi örömöket dicsőítik, vagy a hattyúdal (Olim lacus colueram), amely különösen morbid humorral mutatja be a lúdpecsenye készülését. Utóbbi színpadi ábrázolása jól mutatja azt a jelzésértékkel bíró gesztusokra építő színpadi játékot, amit a kórus és a szólisták használtak. A Horváth István által énekelt lúd jelmeze csak a szürke színében utal szerepére, a kórus tömege önmagán keresztül végig lökdösi a színpadra, ahonnan dala közben kétségbeestetetten keresi a kiutat. Végül azonban, a rá éhes szemekkel leső énekkar elnyeli. Kicsi és lassú színpadi mozgásokkal dolgoznak, így kevéssé igényli a folyamatos figyelmet, és lehetővé teszi a színpadkép más aspektusainak a befogadását is. Erre nem csak azért van szükség, mert vizuálisan is tagolt a színpad, de a latin és ónémet dalok szövegeinek a követése is tovább differenciálja a néző számára a befogadást.

12_1_0U0B2285_resize

Hogy Carl Orff pontosan milyennek álmodta meg a tökéletes Carmina Burana-előadást azt nem tudhatjuk, de a Gesamtkunstwerk, tehát az összművészeti törekvések kétségkívül megvalósultak. Ez az előadás bravúrja, de problémája is egyben, hiszen ha a mezei néző csak egyszer nézi meg, akkor képtelenség minden részét befogadni. Ha viszont nem próbál az ember minden részletet észrevenni, akkor könnyen bekerül a mise en scène sodrásába, és egy minden érzéket megmozgató élményben lesz része. Ezzel a bemutatóval a Magyar Állami Operaház ismét úgy igyekezett nyitni a színházművészet új megoldásai felé, hogy közben a tradíciókat sem feledte.

Bagi Ágnes

Fotók: Rákossy Péter

 

Karmester, koncepció Bogányi Tibor
Szoprán Miklósa Erika / Rácz Rita
Tenor Horváth István
Bariton Szegedi Csaba / Haja Zsolt
Közreműködnek A Magyar Állami Operaház Gyermekkara
Táncművészek Gyarmati Zsófia / Szegő András / Popova Aleszja / Oláh Zoltán / Bajári Levente / Vila M. Ricardo
Bevezető Dolmány Attila / Vecsei H. Miklós / Bordó Sárkány Régizene Rend
Koncepció Bogányi Tibor / Könnyű Attila / Zászkaliczky Ágnes
Művészeti vezető Bogányi Tibor / Zászkaliczky Ágnes
Karmester, rendező Bogányi Tibor
3D vizuális látványvetítés Freelusion
Koreográfus, vizuális látványtervező Papp Tímea
Vezető grafikus Herczeg Ádám
Jelmeztervező Szelei Mónika
Karigazgató Csiki Gábor
A gyermekkar vezetője Hajzer Nikolett
Magyar nyelvű feliratok Pödör Ferenc

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s