Feketemosó: Kinley MacGregor: A csábítás mestere – A tömörített változat (6.)

“Anyám nem született kurvának. Jó családból származó úrilány volt, kitűnő neveltetéssel és egy őt a rajongásig szerető apával…” – Evellei Kata írja az Apokrif blogját.

Evellei Kata sorozatának előző részei itt olvashatók:

A csábítás mestere – A tömörített változat összes része itt tekinthető meg.

Kinley MacGregor: A csábítás mestere
Kinley MacGregor: A csábítás mestere

6. felvonás

1. szín: kisváros az Isla de los Ratónes Rabiosos szívében. Rosszfiúktól, rosszleányoktól és szó szerinti rosszmájúaktól hemzsegő, züllött patkányfészek. Kocsmák, börtönök, kártyabarlangok és bordélyházak egymás hegyén-hátán. Válogatott nemi betegségekben megnyomorodott, borostás arcú gyanús elemek bűzös dohánylevet pökdösnek az utca közepén heverő, rothadt tetemekre. A színen időnként egy-egy félszemű, kigyúrt alak cammog át késsel a kezében/hátában.

Jack *végigtekint a városon*: You’ll never find a more wretched hive of scum and villainy.

Lorelei: Mit tegyünk, mester?

Jack: Ne aggódj, kis Lorelei. Ha a hatodik érzékem nem csal, fél percen belül megjelenik egy deus ex machina, hogy eligazítson minket. *félre* Nem mintha nekem már olyan sok eligazításra lenne szükségem… érzem, hogy közeleg a vég… a regényé meg az enyém is…

Ben Johnson *besasszézik egy arabs telivéren*: Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim! Black Jack Rhys! A kalóz, aki évekkel ezelőtt megmentette az életemet, annak ellenére, hogy én korábban ki akartam végeztetni, ezzel is bizonyítva arany szívét, egyben örök adósává és hűséges barátjává téve engem, annak ellenére, hogy elvileg a sziget törvényes kormányzója vagyok, és mint ilyennek keményen üldöznöm kéne a kalózkodást! És micsoda csinos kis hölgy van vele! Kézcsók, mademoiselle.

Jack *félrelöki*: Erre most nincs időnk! Egy állig fölfegyverzett brit hadihajó tart erre!

Ben: Ja, az más. Akkor pá. Itt se voltam. *kisasszézik*

Jack: …Azt hiszem, eljött az ideje a B tervnek.

B Terv *egy gyanús kinézetű cifra építmény volt, amelyre ráférne a fölújítás*

Lorelei: Miért ebbe a lerobbant bordélyba jöttünk? És miért váltakozik a próza a jelen és a múlt idő között?

Jack: Egyrészt belül nem volt olyan lerobbant, másrészt azért fogunk idejönni, mert itt biztonságos lett volna később.

Lorelei: Na ide hallgass, Black Jack Rhys –

Regina, A Rendkívül Hihető, Ámde Ettől Függetlenül Kellemesen Domborodó Szerelmi Rivális *beperdül* Jack, én egyetlen kis tulimadaram! Mizu, cukorbébi? *arcon nyalja*

Jack *harsányan*: Regina, arany mókuskám! Hát hogy vagyunk, hogy vagyunk? *szemöldökön taperolja*

Regina: Flört, flört.

Jack: Visszaflört, visszaflört.

Lorelei: Forty, forty.

Regina Ruhájának Középbarna Színe *csupán különös tigrisszemét emeli ki*

Lorelei: Ennek a mondatnak se volt sok értelme.

Regina: Pimaszkodunk, pimaszkodunk?

Lorelei: Mivan? Mivan?

Regina: Morr.

Lorelei: Hörr.

Jack *magával rángatja*: Akkor mi mentünk is fölfelé. Páá! *magukra csukja a szobaajtót*

Lorelei *morcosan*: Lefeküdtél vele?

Jack: Micsoda? Fúj, dehogy! Még a végén valamit elkapnék tőle.

Lorelei *karba font kézzel*: Tehát ez az egyetlen oka, hogy nem feküdtél le vele?

Jack *pimasz, ámde szemtelen somollyal*: Nocsak, nocsak! Valaki féltékeny?

Lorelei: Ami azt illeti, igen.

Jack: …Azt hittem, még legalább húsz oldalon keresztül tagadni fogod, ahogy az dukál.

Lorelei: Nocsak, nocsak! Valaki nagyon szereti az ócska kliséket.

Jack: Drágám, egy nemeslelkű, ám félreértett kalóz vagyok, aki ráadásul szemtelenül jóképű, és minden nőt a lába elé omlaszt, miközben csak az igaz szerelemre vágyik. Mégis mi mást vártál?

Lorelei: Egy újabb adag élettörténetet.

Jack *fölcsillanó szemmel*: Tényleg? Hát… hát tényleg kíváncsi vagy az élettörténetemre?

Lorelei *mosolyogva*: Na mondd, te gazember.

Jack *félre*: Még… még soha egyetlen nő sem viselte el ilyen sokáig az állandó flashbackjeimet… miért ő, aki soha nem lehet az enyém? Nem, erre esély sincs… hát miért mondom el neki mégis? *előveszi a jegyzeteit és megköszörüli a torkát* Anyám nem született kurvának. Jó családból származó úrilány volt, kitűnő neveltetéssel és egy őt a rajongásig szerető apával… De aztán beleszeretett egy fiatal tengerésztisztbe, aki már nős volt, ennek ellenére teherbe ejtette anyámat, akit nagyapám vidéki birtokára vitt, ahol ő megszült engem, de nem sokáig bírták a szörnyű pletykákat, ezért ötéves koromban a tengerésztiszt visszatért azzal az újsággal, hogy el fog válni a feleségétől, és egy hajón megszöktette anyámat meg engem, hogy aztán Nyugat-Indiában otthagyjon minket egy motelszobában, és soha többé ne jöjjön vissza, ami teljesen összetörte anyámat, aki, noha eleinte megpróbált apám nyomára bukkanni, soha többé nem látta, és végül kénytelen volt prostituáltnak állni, aminek hatására örök életére meggyűlölt engem, és én is őt. *levegőt vesz* Na? Na?

Lorelei *pislog*: Valami folyamatábrát vagy hasonlót tudnál adni?

Jack: Tessék, fénymásoltam párat.

Lorelei: Köszi. *nézegeti* Hűtlen tengerésztiszt… motelszoba… elhagyott szerető… hm… olyan furcsa érzésem van… de mitől?

Jack: Esetleg attól, hogy ebben a korban még nem létezett a ’motel’ szó?

Lorelei: Nem, ez nem egyszerű anakronizmus… ez valami mélyebb, közhelyesebb… érzem…

Jack *komoran*: Soha nem szeretném, hogy megtörténjen veled, ami az édesanyámmal… képtelen lennék elviselni. Úgyhogy dugjunk.

Lorelei: Oké! Elvégre a védekezés nélküli szex soha nem végződik terhességgel! *megtennék, de ebben a pillanatban*

A Világ Legtisztább Kalózhajójának Teljes Legénysége *betoppan*: Meglepetés! Mind túléltük a vihart! Még az is, aki nem!

Jack *szívélyes vicsorral*: Srácok! Soha jobbkor! Lorelei, azt hiszem, itt az ideje, hogy lemenj a lányokkal enni.

Lorelei *szívélytelen vicsorral*: Öröm lesz újra látni Reginát. *el*

Kit: Apa! Ugye tudod, hogy Lorelei szeret téged?

Jack: Na de Kit! Honnan veszed ezt a hétemeletes ökörséget? Mégis mi indíthatott erre a teljességgel alaptalan és nevetséges feltételezésre?

Kit: Hát az, hogy –

Lorelei Hangja *fölsikít*

Jack *fölpattan*: Megmentelek, szerel- akarom mondani, extrákkal rendelkező barátom! *kiront, beront*

Lorelei *vergődik*: Azonnal engedjen el!

Jelentéktelen Gonosz Kalóz *szorongatja*: Adj egy csókot, galambom! Hehe.

Jack: Csókold meg inkább ezt! *kést szorít a torkához*

J. G. K.: Akarom mondani, elnézést kérek a kellemetlenségért, mademoiselle. Összetévesztettem valakivel. Ja, és ezért még számolunk, Jack, ha máskor nem, hát majd a következő kötetben.

Jack *megvetően*: Ne vegyél rá mérget, patkány. Nem vagy te annyira fontos szereplő.

J. G. K. *átkozódva, lövöldözve el*

Lorelei *remegve*: Tényleg megölted volna?

Jack *komoran bólint*

Lorelei: De hát… miért?

Jack: Mert…

Lorelei: …Mert?

Jack: …Dugjunk.

Lorelei: Oké! A legkevésbé sem zavar, hogy még mindig képtelen vagy bevallani az irántam való érzéseidet! Ez az egészséges hozzáállás. *megtennék, de ebben a pillanatban*

Morgan *beront*: Jack! Wallingford itt van!

Jack *elugrik Lorelei melleitől*: Mi?! Hol?

Morgan: Már csak egy órányira van a szigettől!

Jack *lassan fölemelkedik, az ajtóhoz megy, kitolja rajta Morgant, és bevágja utána*: Khrm. Hol is tartottunk?

2. szín: Gyönyörű, ironikusan napsütéses reggel az Isla de los Ratónes Rabiososon. A bal szélen vészjósló hadihajók.

Lorelei *könyörögve*: …Jack?

Jack *dús hajába tép a szél, két szemében ott a szenvedély*: Mennem kell.

Lorelei *kezét tördelve*: Nem teheted!

Jack: Dehogyisnem! *megteszi*

Lorelei *könnyeit nyelve*: Hát csak menj! Menj, ölesd meg magad! De ha meghalsz, a puszta két kezemmel foglak megfojtani!

Jack *félre*: Kis szerencsével ez az egész még azelőtt véget ér, hogy meghalnék… várjunk csak, ez most megint egy fordítási hiba, vagy a szerző tud valamit, amit én nem?

Ben *komoran*: Elfogadták az ajánlatodat.

Jack: Értem.

Morgan *sötéten*: Tessék. A kardom.

Jack: Köszönöm.

Ben *feketén*: Jack, ha meghalsz…

Jack: Tudom.

Morgan *bekormozott arccal, napszemüvegben, gyászruhában, vállán hollóval, az éjszaka közepén egy szénbányában*: Sok szerencsét, Jack.

Jack: Mi ez a hang?

Ben: Ez? Ja, semmi, csak a koporsókat ácsolják. Vagy az akasztófát, így fejből nem tudom.

Jack: Kellett nekem kérdeznem.

Justin *jéghidegen*: Uram! A késemért jöttem.

Jack *a mélyhűtőből*: Ha azért jött, megkaphatja.

Jack pár lépést tesz előre. Aztán megáll, és nem tesz több lépést előre. Justin ugyanígy. A hullámok megdermednek. A levegő megáll. A szigetlakók meredten figyelnek. Aztán…

Justin *csatakiáltással*: Váááááá!

Jack *dettó*: Váááááá!

Pengék: Csitt! Csatt!

Justin: Gerinctelen féreg!

Jack: Minden féreg gerinctelen, te ostoba kölyök!

Justin: Jó, de – jó, de –

Jack: Még az alapvető biológiai ismereteid sincsenek meg! Talán ezért nem vagy sikeres a nőkkel!

Justin *zihál*: Sikeresebb vagyok, mint te, te rókalelkű patkány!

Jack: Feltéve, hogy a lélek egyáltalán különválasztható a testtől, amely nézet elsősorban az antik görög, illetve keresztény elképzeléseken alapul –

Justin *habzó szájjal*: Ne próbáld elterelni a tárgyat, te hitvány!

Jack *félre*: Na jó, ebből elég. Vessünk véget a dolognak, mielőtt fejfájást kapok a leiterjakaboktól. *hangosan* Nézd csak, mi az ott? *Justin háta mögé mutat*

Justin *hátrafordul*: Hol?

Jack: Too easy. *kigáncsolja Justint, elrúgja a kardját, torkának szegezi a pengét*

Lorelei *vetődik*: NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!

Jack *suttog*: Nem… nem bírom megtenni… képtelen vagyok megölni azt az embert, akit Lorelei szeret… egyben a kedves olvasó figyelmébe ajánlanám ennek a mondatnak a kettős értelmét, aminek olyan mély szimbolikus jelentősége van… *elejti a kardját*

Justin *fölveszi a fegyverét*: Térdre, disznó. Hadd fejezzelek le!

Lorelei *kétségbeesetten*: Justin! Ne bántsd! Ő – ő nem Jack Rhys!

Justin: He?

Wallingford: He?

Lorelei *vállat von*: Azt kérted még anno a kocsmában, hogy azonosítsam Black Jack Rhyst. Na, hát ez az ember nem az. Tényleg. Becsszó. Sőt, ő mentett meg tőle. Bezony!

Justin *fújtatva*: Lorelei…

Lorelei *ártatlanul*: Miért, talán nem hiszel nekem?

Justin *fogcsikorgatva*: Eszem ágában sincs kételkedni egy hölgy szavahihetőségében.

Wallingford *gyanakodva*: Gyermekem, ha ez az ember nem Black Jack Rhys, akkor mégis kicsoda?

Lorelei: Hogy… hogy kicsoda? Ööö… Bleck Jeck Rhais. Igen. Külföldi. És semmi köze ahhoz a nyomorult, feslett, mocskos, bűzlő, pattanásos, elhanyagolt, undorító, redvás, züllött, semmirekellő, gusztustalan, hányingert keltő görényhez!

Jack *pislog*: Ez azért egy kicsit sok volt a jóból.

Wallingford *kimérten*: Nos hát – akkor rendben van. Justin, kísérd föl a menyasszonyodat a hajóra. Ön pedig jöjjön velem, uram.

3. szín: A hajó egyik fele.

Wallingford: Miért nem ölted meg Justint a parton?

Jack: Egyértelmű. Az öcsémet nem fogom megölni.

Közönség *levegőért kapkod*: Miiiiiiiii?

Jack *meghajol*: Na ugye, hogy megéri kitartani az utolsó fölvonásig? *kacsint*

Wallingford: Fiam… tudom, hogy nem hiszel nekem… de mindvégig szerettelek téged és az édesanyádat is…

Jack *cinikus kacajjal*: Hah! Csak nem képzeled, hogy hiszek neked?

Wallingford: Most mondtam, hogy tudom, hogy nem hiszel nekem.

Jack: Akkor miről is beszélünk?

Wallingford: Arról, hogy tüdőbeteg vagyok, és egy utolsó érzelmes jelenetben meg kell majd bocsátanod nekem.

Jack *hápog*: Megbocsátanom? A fél karom nem kéne?

Wallingford: Jó, hát akkor ölj meg.

Jack: Azért a „nem bocsátok meg” és a „megöllek” között vannak még opciók.

Wallingford: De egyik sem elég drámai!

Jack: Nem is tudtam, hogy ilyen érzéked van a dráma iránt.

Wallingford *huncut mosollyal*: Szerinted mégis kitől örökölted?

Jack *befogja a fülét*: Lálálálálá!

4. szín: A hajó másik fele.

Justin: Szereted?

Lorelei: Egen.

Justin: Hát jó. *elfordul* Menj!

Lorelei *miként kalitkából szabadult madárka*: Köszönöm, Justin! Köszönöm! Ó, Jack, szerelmem, repülök hozzád, alig várom már, hogy a karodba zárj, és –

Jack *viharfellegekkel homlokán*: Hagyj békén.

Lorelei: …Mi?

Jack: A szerző úgy döntött, még egy darabig nyújtja a dolgot, szóval most félre kell értenünk egymást, és össze kell vesznünk.

Lorelei *búsan*: Muszáj? Már nagyon hiányzol.

Jack: De az nem lenne elég drámai… *fölkapja a fejét* Várj csak! Miféle hülyeségeket beszélek! Egy nagy büdös lófüttyöt! Gyere, babám, hadd kapjalak a karomba! *karjába kapja*

Lorelei *boldogan* Na végre! *megcsókolja*

Függöny

Utójáték

Szín: betegszoba.

Jack *halkan*: Azért jöttem, hogy békét kössünk, apám.

Wallington *diadalmasan*: Na ugye, hogy megmondtam? *meghal*

Jack *sóhajt*: Remélem, az örökségem megérte ezt az egész hercehurcát.

Lorelei *beperdül*: Azt meghiszem! Gazdag ember lettél, Bleck Jeck Rhais! Különösen hogy az anyai nagyapád is rád hagyta mindenét.

Jack: Plusz elvettelek feleségül.

Lorelei: A pénz pedig minden problémát megold!

Jack: Kivéve a tőled kapott nevet, amivel most már az egész életemet kell töltenem.

Lorelei *huncutul*: Na és mi lesz a büntetésem, kapitány?

Jack *vérszomjas kisfiúmosollyal*: Azt majd a függöny után, közleány… *csók*

VÉGE

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s