Feketemosó: Egy őszi délután

feketemoso_2018

Megfordulok, de sem az irányok, sem a növények nem tűnnek ismerősnek. Egyedül vagyok. Az egész csak öt percig tart, nem sokáig, de erre a kis időre eltűnik körülöttem a világ. A tó csendje lassan befolyik az erdőbe, és csak a kövek, a mohák vetnek hullámot. – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját.

Tóth Anikó
Tóth Anikó

Állunk a társasüdülő udvarán, csípőre tett kézzel, gumipapucsban. Már vagy húsz perce mennénk ebédelni, de a gondnok szóval tart bennünket. Jó fej amúgy, kedvelem. Sokat beszél, de tök mindegy, legalább telik az idő. Most épp lehajolok valamiért, félúton megállítom a mozdulatot, könnyű felállni. Örülök. Közben ő tovább beszél.

Télen itt megáll az élet, mondja, de azért vannak jó dolgok. Tavaly például tükörsimára fagyott a Balaton: egy kis takarítás után pont olyan érzés volt rajta járni, mintha üveglap lenne az ember talpa alatt. Ilyen szépet még nem láttatok, kontrázik, ott úszkáltak a halak a korcsolyákkal egy vonalban.

Aha. Ez nagyon jó. Elköszöntünk, megebédeltünk, aludtunk, de délután még többször eszembe jutott ez a jelenet: a sportoló helyiek és a balatoni csukák, ahogy alulról bámulják a horgászokat. Tavasszal találkozunk, találkozunk, tátogják, aztán fölényesen alábuknak az iszapba. Tavaly én is sok jeget láttam, jut eszembe, de a korcsolyázás valahogy kimaradt: talán a biciklis balesetem miatt, ami után még a járás is kínzásnak tűnt. Mi tagadás, elég hülyén néztem volna ki a vízen a nyikorgó derekammal, pedig amúgy mondta a doki, hogy kétóránként jegeljem, meg hogy szedjem a jó öreg Buranát, az majd mindent meggyógyít.

Ó, gondoltam (nem pont így, de azért hasonlóan, esetleg egy kicsit fájdalmasabban), engem egy havas útszakasz is gallyra vágott, ezek meg kocsival mennek rá a tengerre, és télen eleség nélkül túráznak a tavaknál egy szál horgászbottal. Mondtad, amikor Finnországba jöttem, rögtön az első napon, hogy vannak ezek a tengeri utak, hogy Helsinkiben, ha befagy a Balti-tenger, a felszínén szabályos sávokat alakítanak ki, ott közlekednek az autók, kitágítva a várost a végtelenbe.

Rákerestem a neten: tudtad, hogy az észtek is ezt csinálják? Övék Európa leghosszabb tengeri autóútja, valami huszonhat vagy huszonnyolc kilométer. Pont annyi éves vagyok.

A Balti-tenger, tudom, a világ legszennyezettebb tengere, szürke színű, koszos, barátságtalan, de egyébként olyan, mint egy egyszerű tó. Fent, Vaasanál először fel sem fogtam, hogy a nádasokkal szegélyezett víztömeg valóban maga a tenger, és nem egy újabb feszített víztükrű finn tóóriás. Talán ez az egy volt rajta gyanús: hogy hullámzott. Az a három tó, amellyel közelebbről megismerkedtem, ilyet sosem tett: szegény Jyväsjärvi olyan fegyelmezett volt, mint egy leterített papírlap, a Tuomiojärvi pedig túlságosan a város szélére szorult, meg sem próbálta hullámzással vagy nagy szelekkel magára vonni a figyelmet. Csak a nyírfák mozogtak a partján, de azok is csak suttogva, félszegen integettek egymás háta mögül.

A harmadik tó, amelynek nevét sehogy sem tudom kideríteni, kicsit északabbra fekszik, Viitasaarinál. Az egyik partján egy kis faház áll, onnan eveztünk ki Liisával, hogy gombát szedjünk a túlsó oldalon elnyúló erdőben. Liisa úgy emlékszik, hogy én nagyon féltem, én viszont inkább azt hiszem, érdekesnek találtam ezt a helyzetet. Liisa evezett, én a csónak végében ültem, és néztem, ahogy mosolyogva ül a fejére húzott sárga esőkabát alatt. A tó felszíne épp csak annyit mozdult, amennyit az evezők miatt feltétlenül szükséges volt. Emelkedett és süllyedt, de nem hagyta, hogy megzavarjuk a nyugalmát. Csend volt, az avarban lapulva vártak ránk az okkersárga gombák, Hessu pedig kezét a homlokához helyezve a partról nézte, ahogyan távolodunk. Régebben nagy hálókkal halásztak ezen a tavon, mesélték később, miután előjöttünk a szaunából. Sok hal van itt, de már senki sem fogja ki őket.

Mi sem háborgatjuk már a vizet, mondtátok, olyan hideg az, hogy a reggeli úszásnál szabályosan kiveti magából az embert. Kell utána a forró szauna, ott jó egy kicsit egyedül lenni.

Egyedül, mint ma délután? Nézek, de nem mondom: Liisa te ott hagytál engem az erdőben. Hová tűntél? Senki sem válaszol, turkálunk a tányérban. Nem beszéljük egymás nyelvét.

Semmit sem ismerek: sem a fákat, sem a nagy kerek köveket, és legkevésbé ezt a mindent beborító moharengeteget. Megfordulok, de sem az irányok, sem a növények nem tűnnek ismerősnek. Egyedül vagyok. Az egész csak öt percig tart, nem sokáig, de erre a kis időre eltűnik körülöttem a világ. A tó csendje lassan befolyik az erdőbe, és csak a kövek, a mohák vetnek hullámot. Sűrűsödik a gombák illata, közel jön az avar. Tanácstalanul fogom a vödröt, amelybe rókagombát, kantarellit gyűjtöttünk.

Megállok, féloldalasan, csípőre teszem a kezem. Ezt nem hiszem el. írok Helsinkibe, hallod, itt hagytak a finnek az erdő közepén, lehet, hogy többé nem találkozunk. Ha mégis visszajönnének, bezárnak egy sötét szaunába, már ott sisteregnek az apró kődarabok. Kikereslek a névlistából, remélem, hogy ezt majd viccesnek fogod tartani. Végül az egészet átírom, biztos nincs időd ilyen hülyeségekre.

Furcsa, de közben nem félek. Felnézek, teszek néhány lépést, vaktában, de még az ágak recsegését is lenyeli az erdő. Velem is megtehetné, ha úgy tartaná kedve. Egy kicsit állva maradok, nézem a köveket. Nagyon régen kerültek ide, amikor az utakat építették. Ezek a hatalmas gömbök épp rossz helyen voltak, ezért az emberek összefogtak, és begördítették őket az erdőbe. Ettől olyan minden, mintha nagy szürke lények aludnának az avarban, vállukon zöld köntössel, szájukban vékony gallyakkal. Csend. A fák között némán úsznak a ragacsos legyek, amelyek miatt még a hajunkat is el kellett takarnunk. Oroszországból jöttek át, néhány évvel ezelőtt, mondta Liisa, amikor végül mégiscsak visszatért nagyjából háromszor annyi gombával, mint amennyit én össze tudtam szedni.

Beültünk a csónakba, mosolyogtunk, a nap belegurult az erdőbe. Már nem volt folytatás, nem beszélgettünk. Hirtelen tél lett, csak a halak siklottak az evezők alatt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s