Bánkitó 2018, avagy milyen is kéne legyen egy fesztivál

Már a nulladik napon, amikor hidegben, szemerkélő esőben a legkorábban kelő fesztiválozókkal tömött busszal megérkeztem Bánkra, világossá vált, hogy nem egy magyar fesztiválon vagyok. Érzékeltetendő: a jegyekért való sorban állás alatt természetesen minden társaság zenét hallgatott hordozható hangszórókon, csak nem Lil Pumpot, hanem például Mink Mussel Creeket. Miután a némi várakozás és idegenekkel zenéről beszélgetés után magamhoz vettem a jegyem és a repapír műsorfüzetet, volt alkalmam bejárni, felfedezni Bánkot, a faluban és környékén szétszórt helyszíneket, majd sikeresen lesátraztam az Auróra színpad mögött húsz méterre. Szerencsére nem bántam meg.

bankitofb3
forrás: a Bánkitó Fesztivál hivatalos facebook oldala

Nyoma sem volt ugyanis a megszokott ún. fesztiválkultúrának: a hangosítás sehol nem volt torzításig húzva, mindenütt az adott tér betöltésére volt optimalizálva. Ez persze nem volna nagy ügy, ha nem most találkoztam volna a jelenséggel fesztiválon először. És az általánosan emelkedett hangulat ellenére sem esett át senki a sátramon éjszakánként, és ugyan fél négyig tartottak a koncertek a mellettem lévő színpadon, még aludni is tudtam. Mert hát korrekt hangosítás.

A koncerthelyszínek szétszórtságának köszönhetően a fesztiválok megszokott tömegnyomora a legritkábban volt tapasztalható: napközben mintha alig szállingózott volna néhány ember, a koncerteken viszont mindig tisztes közönség verődött össze, hozzájárulva az élményhez, de nem zavarva a nap nagyobbik részét. Az éjjel felgyűlő szemét pedig reggelre felszívódott. A szervezés egészéről elmondható, hogy úgy volt meglehetősen profi, hogy nem tette sterillé a fesztivál légkörét: korosztálytól függetlenül ideális körülményeket teremtett minden látogató számára.

A zenei lineup aligha volt kifogásolható: az olyan jól bejáratott alternatív zenekaroktól, mint a hiperkarma vagy a Szabó Benedek és a Galaxisok, a legújabb trap niche előadókig, mint gyuris vagy az AVANT GANG, mindenki fellelhető volt, aki ma Magyarországon érdekes zenét csinál. Személyesen a legmaradandóbb koncertélményem talán az EPMK x Kapitány Máté buli volt, ahol remekül egészítette ki egymást Kapitány Máté lazasága, már-már rnb-s dallamossága és PMK Csani őrülete és raptechnikája. Annak ellenére hoztak egészen egyedülálló energiát a Mocsárba, hogy az a nevéhez hűen, nagyjából lábszárközépig süllyesztett magába közönséget és előadót egyaránt. A viszonylag kicsi színpadok, szűkebb helyszínek minden esetben közvetlenebb kapcsolatot eredményeztek előadó és közönség között, inkább klubkoncertélmények voltak, mintsem fesztiválhaknik. Különösen jót tett ez a Black Bartók sötét blueszenéjének, de minden koncertet személyes élménnyé tett. A legnagyobb meglepetés talán Krúbi jobb keze, DJ Meghajtó váratlan trombitaszólója volt, ami még a SCHMUCK elmaradásáért is kárpótolt. A víztükörnek háttal és a  szabadtéri színház nézőterével szemközt felállított Tószínpad előtti zenehallgatás a sajátos akusztikai körülmények miatt eredendően érdekes élménynek ígérkezett, az általam addig nem hallott Ricsárdgír zenekar színpadi jelenléte viszont egészen egyedülállóvá tette: a trash és a gimis garázsbandák legszebb hagyományaiból építkező zene- és szövegvilág, a közönséggel való kontaktus éppúgy sugárzott humort és komolytalanságot, mint kendőzetlen érzelmeket. Nehéz lett volna nem a hatása alá kerülni. Mindemellett több színpadra ki sem tértem, számtalan további lehetőség nyílt még elveszni, a legkülönlegesebb és legbizarrabb talán a Méh névre keresztelt (és aszerint dizájnolt) techno-bugyor volt. Habár a fesztivál területéhez képest elég sok színpad volt, ezeket úgy állították fel, hogy a párhuzamosan futó koncertek nem zavarták egymást: hiába volt a Méh és a Mocsár egymástól harminc méterre, két teljesen különböző, saját atmoszférát tudtak teremteni.

bankitofb
forrás: a Bánkitó Fesztivál hivatalos facebook oldala

Sokat elárul a Bánkitó közönségéről, hogy a civil programokon sem csak azok szervezői lézengtek, valós érdeklődés látszott a civil szféra ügyei iránt. Itt a Tarisznya Táborok Alapítvány eseményét kell kiemelnem, amely képes volt kora délelőtt a másnapos belpesti fesztiválozókat elgondolkodtatni a saját szociális státusuk jelentőségén, annak a társadalom más rétegeihez való viszonyán, egy ideálisan funkcionáló település, közösség működésén – mindezt könnyeden, humorral.

A Bánkitó Fesztivál saját oldalán is kiemeli, hogy amennyire könnyűzenei fesztivál, annyira szeretne kortárs színházi szemle is lenni. Ez meg is valósult: Kelemen Kristóf és Pálinkás Bence György Magyar akác című politikai kvázistandupjától a K2 Antigonéjáig terjedő skálán válogathatott a színházi érdeklődésű fesztiváljáró. Noha csak a Magyar akácot volt alkalmam látni, örömmel hallottam, hogy az esti színházjegyek döntő többsége rendszerint még délelőtt elfogy, a legtöbb előadás teltházas tehát – a párhuzamosan futó, szintén kiváló könnyűzenei program ellenére. A színházi sátor tere eleve nagyon közvetlen élmény létrehozására volt berendezve: sötétített és hangszigetelt volt, ugyanakkor a hagyományos színházzal ellentétben nem volt szigorúan elválasztva nézőtér és színtér. A párnákon ücsörgő nézők már e térbeli proximitás miatt sem maradhattak kívül a színészek auráján. Összevetve talán ez a közvetlenség, családiasság, elkerülhetetlen bevontság volt a legmeghatározóbb élményem a Bánkitón – a színházban és azon kívül egyaránt

És ha mindezek mellett mégis unatkozott volna az egyszeri fesztiválozó, ott volt maga a tó (hegyek közti, mély tavacska ellenére meglepően meleg vizével, tízméterenként felállított, egy-egy társaság számára könnyen kisajátítható stégjeivel), és egyáltalán: a fesztivál földrajzi elhelyezkedése. Túlzás nélkül állítható, hogy minden tekintetben Magyarország egyik legszebb helye: ha átemelnénk mondjuk a francia Alpokba, aligha lógna ki. Külön élmény volt, hogy a helyiekkel beszélgetve is az világlott ki, hogy szívesen látják a rendezvényt Bánkon. Összességében tehát a Bánkitó Fesztivál lehetőség, hogy Nógrád megyében Európában érezd magad, mert tartalmazza mindazt, amit egy fesztiválban szeretsz, és minimalizálja mindazt, amit nem.

Kondor Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s