Háy János: A villanyszerelő (archív)

apokrif_2015_3_borito

(megjelent az Apokrif 2015/3-as számában)

A villanyszerelő

(Vidékfejlesztő opera egy felvonásban)

Szereplők 

Túri Dani, negyven körüli villanyszerelő, művezető
Maszkáni Péter, buszsofőr, harmincas
Marika, Maszkáni felesége, huszonéves
Szomszédnő, Maszkániék szomszédja, negyven körül
Kocsmai asszony, idősödő asszony, ötvenes 

Kis Tibi, helyi lakos, ötvenes
Buszsofőr, Maszkáni munkatársa
Két munkás, ők egyben a kocsmai emberek is lehetnek
Falusi lakosok, ők is lehetnek kocsmai emberek
Kórus (munkások, falusi lakosság, kocsmai emberek) 

Játszódik a mindenkor aktuális jelenben Magyarországon, egy faluban, távol a fővárostól. 

1. jelenet
Falusi utca, faluhangok imitációi, aztán gépek és szerszámok hangja, ebből a zajzenéből bontakozik ki a nyitókórus 

Falukórus: 

Úr isten, mit látok,
na, mit na, mit látok:
Ásók és lapátok,
jönnek a munkások.
Ez most a nagy újság,
Feltúrják az utcát.
Csatornákat ásnak,
út szélén pisálnak. 

Nem kell, nem kell, nem kell az új nekünk!
Ha kell, ha nem, mi ellene tüntetünk.
Nyakunkba sóznak egy úniós vackot,
Pesten meg zsebre dugják a hasznot.
Nem kell, nem kell, nem kell az új nekünk! 

Falusi lakos:

Mért jön ide ez a rengeteg gép, meg azok a munkások, miért? 

Túri Dani paposan:

Mert az úniós támogatások lehetővé tették, hogy a faluban végre föld alá kerüljön minden vezeték, s a korábbi lengővezetékek helyett korszerű formában jusson el a házakba az elektromos áram. Remélem, ez ellen senkinek nincs kifogása! 

Falusi lakos (a megszólaló személyek a lehetőségek szerint változnak, de a megszólalóknak nincs külön karakterük): 

De nekünk már eddig is megfelelő volt, minek azt megváltoztatni, ami eleve jó volt. 

Túri Dani marad a papos tónus: 

Nem volt az olyan jó, meg gondoljanak arra, hogy mennyivel jobban fog kinézni az utca, ha nem lóg a képbe az a sok drót, nem osztja részekre a tájat a levegőben lógó kábelek sávja. 

Falusi lakos:

Mi már megszoktuk, hogy így van, furcsa lesz a fenyőfa, ha nem metszi ketté villanyvezeték csíkja. 

Túri Dani:

Ezek a parasztok mindig korszerűtlenek voltak, hiába modernizálódott a mezőgazdaság, az ő gondolkodásuk megmaradt a sötét középkorban, ha rajtuk múlna, még mindig meztelen fenékkel ülnének a porban. 

Falusi lakos:

Különben az unió mért pont erre költi a pénzét, ez itt egy megválaszolatlan kérdés. 

Túri Dani:

Megmondom én maguknak azt most, azért, mert ez mindenkinek rendkívül hasznos. 

Falusi lakos:

Árkokon át ugrálhat a falu hetekig, aztán mikor betemetik, megsüllyed a járda, és ott fogunk botladozni a járda púpjain, máshol meg a víz majd visszafelé csorog az utcáról be az udvarba és később a házba is, alááztatva ekként az eleve gyenge alapozást, romba dőlt házakat okozhat ez a változás. 

Túri Dani:

Felesleges aggodalom, mert az uniós támogatás lehetővé teszi, hogy az efféle problémákat a munkások orvosolják. 

Falusi lakos:

Feltéve, ha az a támogatás nem csúszik észrevétlen egyes vezetőink üvegzsebébe, vagy a választások hasznára nem kerül bele a pártkasszába. 

Túri Dani:

Nem, az teljesen elképzelhetetlen, nálunk minden vezető feddhetetlen. 

Falusi lakos:

Tapasztalati tény, hogy ami elképzelhetetlen, sokszor az lesz épp. 

Túri Dani:

De most nem. 

Falusi lakos:

Vajon hová fognak fészkeket rakni a gólyák, ha eltűnnek a villanyoszlopok, a megszokott póznák? 

Túri Dani:

Erre a falura a gólyák magasról tojnak, jövet és menet, ezt a falut már csak az unió veszi figyelembe mint érvényes életteret. 

Falusi lakos:

Na és a fecskék min fognak gyülekezni indulásra készülődvén? Mert az olyan szép, ahogy sorban ülnek a vezetékeken, mintha nem is ott ülnének, hanem az ég peremén, s megvitatják az indulás idejét, egy utolsó pihentető kúra, és felkészülnek a hosszú vándorútra. 

Túri Dani:

Ez most egy fogas kérdés, de valahol majd összegyűlnek, ahol a váltóáram feltalálása és az egész ország villamosítása előtt összegyűltek, például a kerítéseken, amely kerítések drótszegélye sokban hasonlít a villanyvezetékek drótjaira. 

Falusi lakos:

Hát én most már eldobom a fejemet, mindenre van egy perfekt felelet, mert erre is kiképezte őket az unió, holott az unió vetett keresztet utoljára a magyar mezőgazdaságra. 

Túri Dani:

Nem, ez tévedés! Az unió támogatja a mezőgazdasági termelést. Bár én egy egyszerű villanyszerelőből lett művezető vagyok, s nem kenyerem a földművelés, annyit biztosan tudok, hogy rendkívül fellendült az uniós támogatások következtében a repcetermesztés hazánkban, s milyen szemet gyönyörködtető repcevirágzáskor a sok hektárnyi sárga virágot nézni, s elképzelni, hogy ebből lesz majd az a sok­sok e és dé vitaminnal, valamint omegakettőzsírsavakkal dúsított egészséges repceolaj, s a szívbarát, vitamindús margarin. 

Falusi lakos:

Ettől a fejtegetéstől teljesen elképedtünk, a szavunk elakadt, a pofánk leszakadt, s csak zenei nyelven tudunk megszólalni. 

Falukórus: 

Ásók és lapátok,
jönnek a munkások.
Ez most a nagy újság,
Feltúrják az utcát.
Csatornákat ásnak,
út szélén pisálnak. 

Ha nem lesz vezeték
Hol ülnek a fecskék,
Földmélyi vezeték,
ami lóg, az a szép. 

Nem kell, nem kell, nem kell az új nekünk!
Ha kell, ha nem, mi ellene tüntetünk.
Nyakunkba sóznak egy úniós vackot,
Pesten meg zsebre dugják a hasznot.
Nem kell, nem kell, nem kell az új nekünk!
Nem, nem, nem kell, nekünk az új nem kell,
nekünk a semmi sem kell, nem kell, nem, nem, nem kell! 

Munkáskórus: 

Fafejű parasztok,
kőkorban maradtok.
Nektek a haladás
egy helyben maradás. 

Milyen, milyen rettenetes vidék,
a korszerűből senki semmit nem ért.
Mindent kifizet zsebből az unió,
de a hülyéknek még az ingyen se jó.
Nem, nem, nem jó, nekik az ingyen sem jó,
nem, nem, nem jó, nekik semmi, de semmi nem jó! 

Túri Dani:

Akkor én folytatom a dialógust kérdésfeltevéssel. 

Falusi lakos:

Folytassa, művezető úr, mert már annyira elképedtünk, hogy a zenei gondolat is kifogyott belőlünk. 

Túri Dani:

Hol van a Táncsics utca, mert ott kezdenénk a feltárást. 

Falusi lakos:

A feltúrást. 

Túri Dani:

Szóval újra kérdem, mondjuk magától, melyik utcát nevezték el Táncsics Mihályról? 

Falusi lakos:

Azt én nem tudom, és nem tudja senki sem. Senki nem jegyezte meg az utcaneveket. Kossuth, Petőfi, József Attila (a többiek is bekiabálnak), Alkotmány, Damjanich, Felszabadulás, Alkotás, Dümmert Dezső. (Kis csend) 

Falusi lakos: 

Micsoda? 

Másik falusi lakos:

Olyan is van, állítólag abban az utcában született egy ilyen nevű ember. 

Falusi lakos:

Az melyik utca? 

Másik falusi lakos:

Azt nem tudom. (A bekiabálások folytatódnak, és kibontakozik a kórus) 

Falukórus: 

Kossuth és Petőfi,
József és Attila,
melyik ez, melyik az,
azt senki nem tudja!
Lenin és Kunbéla,
a Vörös október,
senki nem tudja, hogy
ki ez a sok tróger!
Szent István, Bem József,
Jézus és Heródes,
mindent elfeledni
de jó lesz, de jó lesz!

Elfelejtünk mindent,
amikor innen el-
megyünk, mert vége lesz
 az egész életnek. 

Túri Dani:

De mégis melyik az? 

Falusi lakos:

Mi csak a régi neveket tudjuk, meg hogy a Vágóhíd utca lett biztos a Dózsa, mert a korábbi névhez jól illik e történelmi hős imágója.

Túri Dani:

Akkor az önkormányzattól kérek egy részletes térképet. 

Falusi lakos:

Nem kell, itt van a Kis Tibi, aki tüdőszűrő értesítőket hordott ki a hetvenes években, na, ő tudja az utcaneveket, bár időnként ő is tévedhet. 

Túri Dani:

Melyik, Kis úr… 

Kis Tibi:

Én vagyok Kis Tibi, Kistibi vagyok. 

Túri Dani:

Márminthogy melyik, Kis úr, az úgynevezett Táncsics utca, ahol belefoghatunk a munkálatokba. 

Kis Tibi:

Meg fog lepődni, művezető úr.

Túri Dani:

Miért lepődnék meg? 

Kis Tibi:

Mert az az utca épp ez az utca. 

Túri Dani: 

Ez?

Kis Tibi:

Ez az utca épp a Táncsics,
itt lakott a nagymamám is.
itt lakott a dédanyám is,
itt lakott az ükanyám is,
és itt voltam gyerek én is. 

Túri Dani:

Örülök, hogy hazatalált,
megnézheti a nagymamát. 

Kis Tibi:

Hűlt helyét nézhetem talán,
mert rég elvitte a halál.
Mennyi, mennyi régi emlék,
itt lakott rég minden szülém,
Táncsics utca ó, de szép!
Itt-ott fáradt kis lámpa ég,
persze
csak ha elsötétül az ég,
s nincs ez a szikrázó napfény! 

Falukórus: 

Hogyha elsötétül az ég,
itt-ott fáradt kis lámpa ég.
Mennyi, mennyi régi emlék-
nek találjuk a hűlt helyét.
Régi emlék és régi kép,
minden a múlt ködébe vész. 

2. jelenet
Utca, a munkaindítás 

Túri Dani:

Kijelölöm a nyomvonalat, emberek, és elkezdődhet a munkamenet. 

Falusi lakos:

És mi van, ha valaki, egy játszadozó gyerek nem veszi észre, hogy az utca csupa verem. 

Túri Dani:

Eddig még nem esett bele senki sem, legfeljebb az éjszaka hazatámolygó részegek, de nekik baja nem lehet, hisz a részegeket valami földöntúli erő védi meg attól, hogy megsérüljenek. 

Falusi lakos:

Az, hogy eddig senki, nem jelenti, hogy ezután sem fog, s épp az lesz az uniós projekt következménye, hogy községünk bekerül a kereskedelmi televíziók véres híreibe. Mondhatni, a brüsszeli döntéshozók csapata ilyen módon lesz a magyar lakosság sintére. Talán épp ez motiválta őket a pozitív döntésre, hogy ekképp, sunyi eszközökkel kiirtsák a magyar népet.

Túri Dani:

Nem, kizárólag a fejlődés motiválta őket, Brüsszelben értik a modern időket. Kihúzunk piros­fehér szalagot, ami elterel minden arra kószáló alakot. Emberek, figyelem, kezdjük el!

Első munkás:

Kezdem már, kezdem, de utálom ezt az árokásást. 

Második munkás:

Ezzel a végzettséggel nem választhatsz mást. 

Első munkás:

Én a magyar közoktatás áldozata vagyok, hisz olyan alacsonyan lettem képzett, hogy kvalifikáltabb munkára teljesen képtelen vagyok. 

Második munkás:

Ne fogd a közoktatásra, hogy nincs a fejedben agy, hogy tök hülye vagy. 

Első munkás:

Nem voltam hülye, csak utáltam az iskolát, mert a jövőm tekintetében nem láttam benne fantáziát. 

Második munkás:

Még bepótolhatod idő után, amit nem tettél meg idő előtt, csak felszabadítasz némi plusz erőt. 

Első munkás:

Már késő, mert kemény árokásás vagy épp közmunka mellett nem lehet tanulni. Olyan fáradt vagyok este, hogy nem tudom elképzelni, hogy kinyissak egy tankönyvet, különben is, itt nincsenek külföldi befektetők, akik kvalifikált munkát ajánlanának, s mégiscsak megalázó volna érettségivel árkot kapirgálnom. 

Túri Dani:

Emberek, koncentráljunk a munkára, nekem a teljesítménnyel minden nap el kell számolnom, s ha nem megfelelő a hatékonyság, legközelebb nem a mi cégünk kapja ezt a közbeszerzési megbízást, s akkor én mehetek munkanélküli segélyre, maguk meg közmunkára éhbéren. 

Második munkás:

Csináljunk, nem kell mindig baszogatni, mert mi mégsem vagyunk gépek. Az ember nem egy technikailag előállított szerkezet. 

Az ember egy érzékeny lény,
nem egy mechanikus gép.
Addig érez, ameddig él,
S érzi azt is, ha jön a vég.
Azt is érzi, ha jön a vég. 

Első munkás:

Úristen, ezt hol hallottad? 

Második munkás:

Van egy olyan csatorna nálunk… 

Első munkás:

Nem mondd ezt a szót, hogy csatorna, meg árok, 

mert attól mindjárt hányok. 

Második munkás: 

Na mindegy, én képzem magam, s eljutottam olyan holisztikus és transzcendentális meditációs tudáshoz, ami lehetővé teszi, hogy az árokásást a megváltás útjaként tudjam értelmezni. A túlvilágról a hangokat hallom.
Om, om, om, om,
a te házad az om,
az om, az om lesz,
a te házad az om lesz
homlesz. 

Első munkás:

Én meg csak odáig jutottam, hogy támasztom a lapátot. Nevezhetjük munkajógának. 

Második munkás: 

Minek? 

Első munkás:

Munkajógának, érted!
 Lapátom, om, om,
a lapátom, om, om,
az ingem a jangom,
jin, jang, jin, jang,
bimm-bamm, bimm-bamm,
a toronyban óra van.
Ha üt, ha üt az óra,
már nem segít a jin, a jang,
már nem segít a tóra. 

Csak bambulsz a mutatóra.
Nem mész többet horgászni a
tóra, síelni a hóra.
Bimm, bamm, nyomom
az omom, a lapátom, tom, tom, tom,
bim-bamm, bamm, bamm. 

Túri Dani:

Hagyják az ezoterikus tudást másra, kapjanak ásóra, lapátra, és folytassák a földmunkát. Engem épp gyötörni kezdett a szomjúság. Bemegyek az egyik házba, hogy egy kis vizet kunyeráljak, annyira meleg van, kiszáradt a torkom, s nem tudok gondolkodni, ha állandóan a kiszáradt torkomra gondolok. 

Kórus:

Száraz torok nedves partján egy gondolat kuruttyol,
hallgatja a szomszédasszony, ki pletykákban lubickol.
Ejhaj, denevér,
benned van a kutyavér.
Ejhaj, denevér,
benned van a kutyavér.
Kutyavér, havi vér,
ami benned alig fér.
Kutya vér, havi bér,
egy kalap szart sem ér. 

Első munkás:

Menjen csak nyugodtan, mi ásunk, csak ásunk tovább. 

Munkások dala, kórussal 

Ásunk, csak ásunk, mindig csak ásunk,
Nincs semmi máshoz nekünk tudásunk.
Ásunk, csak ásunk, egyre csak ásunk,
Pár év alatt teljesen elvásunk. 

Nem elég másra az agyunk,
képzetlen munkások vagyunk.
Bejelentenek minimálbérre,
kutyakolbászt kapunk ebédre. 

Ásunk, csak ásunk, mindig csak ásunk,
Nincs semmi máshoz nekünk tudásunk.
Ásunk, csak ásunk, egyre csak ásunk,
pár év alatt teljesen elvásunk. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s